A chenin blanc valójában soha nem tűnt el – csak háttérbe szorult. Miközben a chardonnay és a sauvignon blanc egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kapott, a chenin blanc-t sok helyen elsősorban nagy terméshozamú ültetvényeken termesztették, és egyszerű, mindennapi borok készültek belőle.
Ez nem tett jót a fajta megítélésének, miközben a benne rejlő valódi lehetőségek sokáig kihasználatlanok maradtak. Az elmúlt két évtizedben azonban a borászok újra felfedezték az öreg tőkékben rejlő lehetőségeket, a fogyasztók pedig egyre inkább értékelik az egyedi, a terroirt bemutató borokat. A chenin blanc pedig éppen ebben erős: ugyanaz a fajta egészen eltérő arcát mutatja attól függően, hol termesztik és milyen módon készítenek belőle bort.
De ismerkedjünk meg egy kicsit ezzel a fehér szőlőfajtával!
A chenin blanc, más néven Pineau de la Loire Franciaországból származik, neve pedig szorosan összeforrt a Loire-völggyel, ahol évszázadok óta készítenek belőle kivételes borokat. A fajta azonban messze túllépett Franciaország határain: ma többek között Dél-Afrikában, Kaliforniában és Új-Zélandon is megtalálható.
A chenin blanc legnagyobb területei Dél-Afrikában vannak, ahol a fajta története különösen érdekes fordulatot vett. Sokáig elsősorban nagy mennyiségű bor előállítására használták, az utóbbi évtizedekben azonban egyre nagyobb figyelem fordul az idős tőkék felé. Ezek terméséből koncentrált, összetett, a termőhely sajátosságait is megmutató borok készülnek, amelyek a nemzetközi borvilágban is komoly elismerést szereztek.
A dél-afrikai tételek gyakran érettebb, gazdagabb gyümölcsösséget mutatnak, mint a Loire feszesebb, ásványosabb stílusú borai, ugyanakkor a fajta jellegzetes savszerkezetét itt is megőrzik. Éppen ez a sokféleség teszi igazán izgalmassá: ugyanaz a szőlőfajta egészen más arcát képes megmutatni a világ különböző termőhelyein.
A sommelierek is rendkívül kedvelik ezt a fajtát, hiszen az egyik legsokoldalúbb ételkísérő a fehérborok világából. Élénk savai miatt remekül működik osztrigával, sült hallal, szárnyasokkal, sertéshússal, krémes szószokkal, kecskesajttal, de az enyhén csípős ázsiai fogások mellett is megállja a helyét. Ráadásul a fajta karaktere nem harsány, így nem nyomja el az ételt, hanem inkább kiemeli annak ízeit. Ez a sokoldalúság teszi különösen értékessé az éttermi borlapokon: egyetlen fajta többféle fogás mellett is egészen más arcát tudja megmutatni.
Ráadásul nem csak fiatalon izgalmas, hiszen a komolyabb, koncentrált chenin blanc-ok kiválóan érlelhetők, megfelelő körülmények között pedig hosszú éveken, sőt egyes nagy tételek akár évtizedeken át is fejlődhetnek. Az érlelés során a friss gyümölcsös jegyek mellett mézes, diós, viaszos és ásványos karakterek is megjelenhetnek, miközben a savak továbbra is megtartják a bor szerkezetét.
Nem győzöm hangsúlyozni: a chenin blanc igazi kaméleon. Szinte minden borászati stílusban képes megmutatni magát. Készülhet belőle könnyed, friss, reduktív fehérbor, gazdag, hordóban érlelt csúcsbor, sőt botritiszes desszertbor is. Különösen jól áll neki azonban a pezsgő. A fajta természetesen magas savtartalma kiváló alapot ad a tradicionális eljárással készülő pezsgőknek. A chenin blanc a Loire-völgy pezsgőkultúrájában is fontos szerepet játszik: a Crémant de Loire egyik meghatározó szőlőfajtája, és más, tradicionális eljárással készülő habzóborokban is megtalálható.
A chenin blanc reneszánsza jól mutatja, hogy a borvilágban nem mindig az új fajták hozzák a legnagyobb izgalmat. Néha elég új szemmel ránézni egy több száz éve ismert szőlőre – és máris kiderül, hogy még mindig rengeteg meglepetést tartogat. Talán éppen ez a chenin blanc mai sikere: miközben a borvilág folyamatosan új trendeket keres, a lehetőség és a kaland ott van egy régi fajtában, amit már régóta ismerünk.
Steen: a chenin blanc másik neve. Dél-Afrikában a chenin blanc-t évtizedeken át „steen” néven termesztették. Sokáig azt hitték, hogy külön szőlőfajtáról van szó, mígnem a 20. század közepén bebizonyosodott, hogy valójában ugyanaz a chenin blanc, amely a Loire legendás borainak alapja. A szőlő az első európai telepesekkel érkezett meg a Jóreménység fokára. Az elnevezésre több elmélet létezik: egyesek szerint a német „Stein” (kő) borok után kapta a nevét, mások szerint a holland „hoeksteen” (szegletkő) szóból ered, utalva a helyi borászatban betöltött kulcsszerepére. A név azonban nem tűnt el a chenin blanc azonosításának tisztázásával sem: ma is találkozhatunk „Steen” megnevezéssel dél-afrikai borokon, ami a fajta helyi történetének és hagyományának emléke.
Akárcsak a chenin blanc, a furmint is képes több arcát megmutatni: készülhet belőle feszes, ásványos száraz bor, késői szüretelésű tétel, világhírű édes bor és egyre több izgalmas pezsgő is. A két fajta közös vonása nemcsak sokoldalúságuk: mindkettő magas savtartalmának köszönhetően frissen is élénk, ugyanakkor hosszú érlelésre is alkalmas borokat adhat.
Bár Magyarországon a chenin blanc továbbra is ritkaságnak számít, már vannak úttörő kísérletek: a Bencze Birtok például 2014-ben telepített a fajtából a Szent György-hegyen, majd elkészítette saját chenin blanc borát is. A fajta sokoldalúsága és a hazai termőhelyekben rejlő lehetőségek miatt könnyen elképzelhető, hogy a jövőben más magyar borászatok is felfedezik maguknak.