Júniusi túránk során mi is találkoztunk pazar lecsókkal, illatos gulyásokkal és olaszrizlinggel – grasevina –, no meg furminttal – sipon – magyar vonalon. Bécsi szelettel, hajdinával, csirkékkel és sertésekkel az osztrákon, és tintahalakkal, kagylókkal, olajbogyókkal, szardellával és persze malvazijával a mediterrán régió képviseletében. És akkor ott van még a híres szlovén szarvasgomba, a balatoni sült keszeg tengerparti megfelelője, a tintahalból készült kalamari, valamint a mediterrán finomságok, így a pljeskavica és a különböző csevapok.

Budapestről Maribor autóval 3 óra, a tengerpart onnan még egyszer annyi. Nem kell hát sokat utazni egy kiadós gasztronómiai kirándulásért, de Szlovénia nem csak a haspókok Mekkája.

A világ legöregebb szőlőtőkéje

Huszon egynéhány ezer hektár szőlő található a szlovén borvidékeken, amelyek három nagy csoportba sorolhatók. Podravje névre hallgat a Dráva vidéki borvidék, amely a mi zalai bortermő tájunk folytatásának tekinthető, Maribor központtal, ahol a legendás 400 éves szőlőtőke is megnézhető.

A másik nagy egység a Száva folyó mellett terül el, a harmadik – általunk ezúttal a leginkább körbe kirándult – a Tengermellék, Koper központtal. Persze a fent emlegetett három egység további borvidékekre bontható, de mi sem állnánk neki egy, a Balaton-felvidéken életében először járó szlovénnek a Balaton-felvidéki és a Balatonfüred-Csopaki közötti különbséget hosszasan magyarázni.

 

Vörösök túlsúlyban

Ahogy utazunk Szlovéniában északról délre, a tengerpart felé, a fehérborokat lassan felváltják a vörösök, ami persze nem jelenti azt, hogy az általunk becsülettel végigjárt Koper vidékén nem készülnek kiváló fehérborok...

Rögtön ott van például a malvazija, a mediterrán régió egyik legkedveltebb fehérborszőlő fajtája, amelyet előszeretettel termesztenek Olaszország-szerte, Horvátországban, az Ibériai-félszigeten, Madeirán, de Ausztráliában és Brazíliában is. A malvazija igen sokoldalú, hiszen a tök egyszerű száraz asztali boroktól az édes desszertborokig mindent csinálnak belőle.

Debeli Rtic, a szépségkirálynő

A Szlovén Isztria vidékén már évezredek óta termelnek szőlőt és készítenek bort, ami már csak azért is érthető, mert a Koperi-félsziget nem csak festői dombokkal és varázslatosan tagolt tengerparttal, járatja csúcsra a personal brandinget, hanem mészkőre rakódott vörös agyag talajjal is, ami rendkívül mély borokat eredményez.

Az 1947-ben alapított Vinakoper büszkén hirdeti magáról, hogy az ország legnagyobb és legismertebb pincészete, változatos szőlőfajtákkal és kb. 590 hektár területtel. Tíz dűlőben találhatóak az ültetvények, amelyeken leginkább vörösök – cabernet sauvignon, syrah, refošk –, de persze nagyon szép fehérek is – a már emlegetett malvazija, rumeni muskat és chardonnay – teremnek.

Kis házi szavazásunkon több testhosszal verte meg festőiségben még az Izola mellett fekvő szőlőföldeket is a Debeli Rtic, amely legendás termőhely, hiszen minden oldalról víz veszi körül, és így néz k:

Itt leginkább cabernet sauvignont és malvaziját érlel az ilyenkor igen forró szlovén napsugár.

A refošk jó minden nyavalyára

Ezen a vidéken már évszázadokkal ezelőtt is úgy tartották, hogy a refošk orvosság, és igazuk is volt, hiszen a legújabb borászati és orvosi kutatások meg is erősítették, hogy tele van olyan vegyületekkel, amelyek – hiszen tudják: mindenre jók.

Persze a refošk, vagy refosco nem csak Szlovéniában honos, az egész észak-olasz és isztriai borvilág liblingje, ami nem is csoda. Vastag héj, sötét szín, jó savgyűjtő képességek, és mindezek a fent mutogatott termőhelyeken érnek be.

A Vinakoper borászat egész csomó félét készít belőle, az egyszerűbb boroktól a Capris borcsaládig, amely a legfelsőbb minőségi kategória náluk. A Capris Refošk közepesnél mélyebb rubin színű, igen gyümölcsös, virágos, komoly bor, amit leginkább füstölt húsokhoz ajánlanak a pincénél, ahol úgy tartják, hogy ez a bor megtanítja a fogyasztóját arra, hogy „élvezze a pillanatot”. És igen, talán ezt csak egy pohár refošk tudja fokozni…