Borkomppal a Dunán

Gonda György
2013. március 27., 08:19


Summarium - A kompnak az a dolga, hogy valamit összekössön. Van, hogy az e világot, a túlvilággal, van, hogy egy űrhajó formájában a Földet a Holddal, van, hogy két partot, két kikötőt. Most a Millenium 2-ből és a Szentendréből álló flottánk lett a komp. A kapcsolat a hajózás és a bor, a borászok és a borfogyasztók, Budapest és a magyar bor szépsége között.
Borkomppal a Dunán
 
A szervezőknek ehhez sikerült biztosítani a kellemes környezetet, egy jó ötlettel a kiváló panorámát, a magabiztos, gördülékeny és roppant barátságos lebonyolítást. Voltak finom falatok és néhány szép bor. Ami kicsit hiányzott, az a közönség; voltak persze, de csak annyian, amitől nem tűnt üresnek a hajó, de ha kétszer ennyien lettünk volna, akkor sem süllyedünk el. Bár akkor nem lett volna barátságos, beszélgetős az este. Remélem, hogy beszámolóm hatására a következőn jóval többen lesznek és a kellemetlen hideg idő sem lesz ellenünk.
 
Hogy is néz ki egy dunai boros hajókázás?
Nem túl bonyolult. Beszálltunk a hajóra, kifizettük a belépőt, megvettük a kóstolójegyeket és a két összekötött hajó három szintjén elkezdtünk kóstolni, és ha megéheztünk, volt pékárú, kolbász, nyersen és sülve, szendvics, üdítő és mi szem szájnak ingere. Amikor mindenki kellemesen elhelyezkedett és túl volt az első kortyokon a két, még mindig összekötött hajó elindult a Dunán, a Jászai Mari tér és a Gellért tér között, oda-vissza. Innentől vált az egész igazán izgalmassá, az esti fényekben varázslatossá és persze nagyon-nagyon csöpögősen, de imádnivalóan romantikussá. Nagyjából egyórás utazás után kikötött a hajó, mindenki lassan megitta a végső pohárral és befejeztük az utazást.
Borkomppal a Dunán
 
Ami számomra a legörömtelibb volt a rendezvényben, hogy csak új érdeklődők voltak. Szerencsére nem a pesti kóstolók megszokott arcai voltak jelen; igazi felüdülés. A társaság inkább amatőr műkedvelőkből, barátokból állt és sok olyanból, aki jól akarta érezni magát egy-két pohár bor mellett, beszélgetni, csodálni a város szépségét. Ehhez ennél jobb helyet el sem lehet képzelni. Egy dolog sántított csak, a pohár. Az illatok felfedezésére, vörösborok kóstolására, a borok felfedezésére teljesen alkalmatlanok voltak. Ezt a tényt szerencsére a szervezők is elismerték és megígérték, hogy a következőn már ezzel sem lesz probléma.
Az innivalót a következő pincék biztosították:
Gróf Buttler (Eger), Zsirai Pincészet (Tokaj-Somló-Villány), Istvándy Jenő Pincészete (Balaton-felvidék), Anna Borház (Hajós-Baja), Miklós Csabi (Mór), Chateau Wanda (Eger), Gutman Borpince (Balatonboglár).
Azoknak, akik az ilyesmit szeretik az Epermester kínált eperből készült alkoholos italokat.
Jól válogattak a szervezők hiszen voltak „húzónevek” is és kevésbé ismert, de nem „anonim” pincék is, így mindenki megtalálta a kedvére valót.
Kóstolási jegyzet
A kedves, kellemesen illatos, könnyed borok kedvelőinek való volt Istvándy Jenő Szentbékkáláról származó 2011-es királyleányka és olaszrizling házasítása a Parfym. Alacsony alkohol, barátságos, egyenes szerkezet, nagyon szerethető virágos, kicsit gyümölcsös aromatika, őszinteség és tisztaság.
Ugyanilyen világú bor volt a Gutman 2012 évjáratú rizlingszilváni, királyleányka, zöldveltelini házasítása is.
Aki a szikárabb, férfiasabb fehérborokat szereti annak ajánlatos volt megkóstolni szintén a Gutman Pincétől az olaszrizlinget szintén 2012-ből. Picit vegetális karakter, némi virággal, már illatában is ropogós frissesség. Egyenes, határozott bor, intenzív illatokkal, 12 %-os alkohollal.
Zsirai Pincészet furmintja 2009-ből is a gondolkodtatóbb fehérborok közé tartozott. A Padi hegyről való bor hozta Tokaj (Rátka) ásványos karakterét, lendületes savait, szép egyensúlyát. Ezt egy picit lekerekítette némi cukor, amitől a bor félszáraz kategóriába került.
Borkomppal a Dunán
 
A komolyabb vörösborok kedvelőinek ott voltak a Gróf Buttler mély, tartalmas vörösborai, melyeket két ok miatt nem kóstoltam az estén. Az egyik, hogy legnagyobb részét jól ismerem, a másik pedig, hogy – mint említettem – a pohár nem volt erre alkalmas. Ezért inkább egy könnyedebbnek ígérkezőt választottam az Anna Borháztól. Ez egy cabernet sauvignon és merlot házasítás, fele-fele arányban 2009-ből. Illatában elsősorban a cabernet fajtajelleges fekete bogyós, paprikás jegyeit mutatja, kedves, szerethető illat. Szép savakkal rendelkezik, meglepően alacsony, kerek, letisztult tanninokkal és gazdag gyümölcsös hosszú ízzel. Az este egyik kellemes meglepetése volt.
Az édes borok kedvelőinek a gyümölcsből készült alkoholos italok mellett volt egy arányos, illatban gazdag tokaji fordítás is a Zsirai Pincétől. A kuriózumra vadászók számára az Istvándy Jenő Pincészete hozott egy 1973-as évjáratú, 30 évet hordóban töltött olaszrizlinget. A bor gyakorlatilag mára már nem túl sok értéket mutatott, de érezni lehetett rajta, hogy sokáig bírta a gyűrődést.
Olyan embernek, aki sokat találkozik borászokkal, a pincészetek vezető egyéniségeivel, öröm volt hallgatni a sok fiatal, feltörekvő borászt. Tele vannak lelkesedéssel, tettvággyal, álmokkal, vágyakkal, és ami a legfontosabb, van önkritikájuk és őszinték. A jó borok, a hangulatos este mellett örülök, hogy ezt a programot választottam ezen a szombati napon.
Winelovers borok az olvasás mellé