Közép-Európa, ahol mindenki lepárol valamit

Gonda György
2016. január 14., 21:55


Magyarországon és a körülöttünk lévő országokban nem csak a bornak és a sörnek van nagy rajongótábora, hanem a keményebb italoknak is. Bizony eléggé szeretjük a saját párlatainkat, gyomorkeserűket, különböző magas alkoholtartalmú italainkat. Ismerjük meg őket jobban!
Közép-Európa, ahol mindenki lepárol valamit
Fotó: Roland Molnár/Flickr
Kezdjük a méltán népszerű gyomorkeserűkkel vagy más néven bitterekkel!

Hazánk legismertebb márkája, családja, büszkesége, nemzeti kincse, a Zwack Unicum. Kalandos történetű ital több mint 200 éves történettel, rengeteg újrakezdéssel és sikerrel. A részleteket a Soroksári úti gyárban található múzeum meséli el a legjobban. A múzeum nem csak a családról, a márkáról mesél, hanem az elmúlt 200 év történelméről is. Itt érlelődik a pincében, nagy fahordókban az ország Unicum készlete.
Az Unicum egy klasszikus gyomorkeserű, amely több mint 40 féle gyógynövény lepárlásából és áztatásból készül. A pontos recept titkos, nincs is olyan ember, aki az egészet ismeri, a tudás birtokosai nem utaznak egy járműben, páncélszekrény, satöbbi. Az Unicum eredendően étkezés utáni ital, a teli has kezelésre, ám napjainkra bármikor fogyasztható itallá vált, hidegen, melegen, koktélban. Én azért azt gondolom, hogy leginkább evés után kortyolgatva mutatja meg igazi értékét, hiszen ez több mint élvezeti termék: megfelelően használva gyógyszer. Ezt hangsúlyozza a palackon található aranykereszt embléma. A cég törekszik különböző ízesítésű italaival a legszélesebb fogyasztói kört megcélozni. Az Unicum szerintem abban előzi meg a legismertebb bittereket (Jagermesiter, Underberger), hogy sokkal komplexebb az íze, kevésbé édes, karakteresebb, ezért talán nem is annyira kedveskedő.
 
Közép-Európa, ahol mindenki lepárol valamit
Fotó: -=RoBeE=-/Flickr
 
Az ilyenfajta gyomorkeserűk persze máshol is ismertek, így beszélnünk kell a csehek méltán híres Becherovkájáról. Karlovy Vary fürdővárosából származik ez az édes, aranysárga, erőteljesen gyógynövényes aromájú ital. Ízében a gyógynövények mellet az ánizs és a fahéj dominál. Ez az ital is sok különböző gyógynövény, kb. 30 lepárlásából készül. Elsősorban hidegen jó fogyasztani, vagy tonikkal keverve, ennek a neve beton. A Becherovka szlovák megfelelője a közel sem olyan régi és ismert Demanovka.
 
Ezek a gyomorkeserűk 30-40 %-os alkoholtartalmúak és nagyon becsapósak.
 
Mielőtt rátérnénk a legfontosabb gyümölcspárlatokra, pálinkákra két szlovák specialitásról is érdemes beszélni. Az egyik a Borovicka, ami egy boróka párlat, azaz gin. A Borovicka eredetvédett termék, csak meghatározott területről származó viselheti ez a nevet. Történet az 1500-as évekre vezethető vissza. Készítésének két alapmódja van. A tiszta borókacefrét hígítják fel vízzel és ezt párolják le, vagy a borókacefrét valamilyen gabonacefréhez keverik és úgy párolják le.
 
A másik egy aránylag friss „találmány” a Tatratea. Élelmes emberek a Magas-Tátrában a lefőzött teát, valamilyen alkohollal húzták fel, hogy sokáig melegen tartsa a túrázókat. Nincs ebben semmi új, hiszen a rumos tea senkinek nem újdonság. Viszont ezt divatos palackba zárták, több fajta változatban. Van fekete és zöld teás, és az alkohol tartalom 40-72% között változik. Egyre népszerűbb itthon is, elsősorban a romkocsmákban. Ez az ital igazán becsapós, hiszen elsőre egy mézes teának érezzük és bátran fogyasztjuk, aztán jön a meglepetés.
 
Közép-Európa, ahol mindenki lepárol valamit
Fotó: Roman Piska/Flickr
 
Bármerre nézünk a környékünkön előbb-utóbb, de inkább előbb, belefutunk valamilyen gyümölcspárlatba. Az tudvalevő, hogy bármiben, amiben cukor van, azt ki lehet erjeszteni és valamilyen alkoholt le lehet belőle párolni. A végeredmény persze sok mindentől függ. A legtöbb gyümölcs kiválóan alkalmas rá, hogy valamilyen párlatot – hívjuk az egyszerűség kedvért pálinkának – készítsünk belőle. Persze pálinka eredetvédett magyar termék, de erről egy picit később.
 
Ausztriában közkedvelt a cseresznyéből készült nagyon finom párlat, a Kirschwasser. Csehországban a Slivovizta, amely egy Morvaföldről származó ízesített szilva pálinka. A Sljivovica déli szomszédainknál is ismert. Ezen a vidéken még ott van a travarica, ami gyógynövényekből készül, a kruskovac, ami körtéből van, és az orlozovaca, ami pedig egy jó fajta törköly.
 
Közép-Európa, ahol mindenki lepárol valamit
 
A gyümölcspárlatok nagy hazája, azért persze Magyarország és Erdély. A pálinka készítéséhez kizárólag Magyarországon termett és termelt nemes és vadgyümölcs, szőlőtörköly és aszú szőlő törköly használható fel. Továbbá pálinkának csak az a törköly- és gyümölcspárlat nevezhető, amelyet Magyarországon cefréztek, pároltak, érleltek és palackoztak. Hat külön eredetvédett tájegységi pálinkával rendelkezünk: szatmári szilva, kecskeméti kajszibarack, békési szilva, szabolcsi alma, gönczi kajszibarack és újfehértói meggy.
 
Jól ismert kategória a kisüsti pálinka, amikor a gyümölcs vagy törkölycefrét legfeljebb 1000 liter űrtartalmú, rézfelületet is tartalmazó lepárló berendezésben, legalább kétszeri szakaszos lepárlással állítják elő. 
 
A lepárlás után a pálinkák fahordós érlelést kapnak, általában nagy fahordóban, legalább 6-12 hónapon keresztül. Amikor legalább három hónapig a pálinkával együtt gyümölcsöt is érlelnek, akkor ágyas pálinkáról beszélünk. 100 liter pálinkához legalább 10 kg érett és lehetőleg azonos gyümölcsöt kell adni. Itthon talán a legnépszerűbb a szilva, alma, kajszibarack és a körte. Erdélyben jellemző, hogy olyan gyümölcsökből is készül pálinka, amelynek létartalma igen kicsi, ezért belőlük pálinkát főzni nem túl gazdaságos. Ilyenek a például a kökény vagy a som. 
 
Közép-Európa, ahol mindenki lepárol valamit
Fotó: Árpád Virág/Flickr
 
A törkölypálinka egy külön történet, annak ellenére, hogy a fenti szabályozás vonatkozik erre is. Rengeteg változata van, attól függően, hogy milyen szőlőből készül. A törkölyhöz előszeretettel használnak illatos fajtákat, mivel a legtöbb szőlőfajta nem ad túl aroma gazdag pálinkát. A törkölyök között lehet találkozni, elsősorban a házi főzésnél igazi kerítésszaggatókkal vagy guggolósakkal. Szerencsére néha feltűnik a piacon néhány legendás magyar bor pl. Kopár törkölyéből készült pálinka is.
 
A karácsony környéki időszakban megnövekszik a diópálinka vagy diólikőr fogyasztása. Ezeknek kicsit más a készítési módja: a már kész alkoholba áztatnak zöld diót. Ezt a folyamatot persze nyáron kell elkezdeni, mivel akkor éretlen még a diófa gyümölcse. 
 
Közép-Európa, ahol mindenki lepárol valamit
Fotó: Zoltán Horlik/Flickr
 
A másik fontos ital a tojáslikőr. Ezt a világon a legegyszerűbb elkészíteni, hiszen valamilyen íztelen párlat, tojássárgája, tejszín és cukor összefőzéséből készül. A világ legtöbb részén ismert a forralt bor, a puncs és kevesebb helyen a krampampuli. A forralt bornál szerintem fontos, hogy a bort nem forraljuk, inkább csak melegítjük, hiszen némi alkoholtartalom megtartása fontos. Ja, és forralt bort is csak jó borból készítsünk! A klasszikus puncs forró teából, cukorból, citromléből és pálinkából készül. Ezt lehet bármilyen formában tovább fejleszteni.
 
Borral, különböző likőrökkel, gyümölcslével, fűszerekkel. Az a lényeg, hogy forró legyen és ízes, valamint picit alkoholos. A krampampuli vélhetően német közvetítéssel jutott el Magyarországra. Alapvetően cukorral kevert, fűszerezett alkoholos ital, melyet fogyasztás előtt rövid időre meggyújtanak. Ezeket az italokat rendre megtaláljuk a különböző téli szabadtéri rendezvényeken. Rendszerint különböző minőségben. Van, ahol több a tea benne, van ahol kevesebb. Szerintem az utóbbi a jobb.
Winelovers borok az olvasás mellé