A magok a Bizánci Birodalom idején, az egyik legfinomabbnak és legnevesebbnek tartott bor alapanyagául szolgáló szőlő magjai. Egy olyan fajtáié, amely mára nem maradt fenn - írja az Élelmiszer.hu.

 

Guy Bar-Oz, az egyetem szakembere elmondta, a következő feladat az ókori bor rekonstruálása, és ha szerencséjük van, ízvilágát is sikerül reprodukálni.

 

A régészek a negevi avagy gázai borról a bizánci történelmi beszámolókból értesültek. Az ital nagyon drága volt, de senki sem tudja, mi tette olyan ízletessé.

 

A korábbi ásatások során megtalálták a szőlőtőkék termesztéséhez használt teraszokat, a borászatokat, és a korsókat, amelyekben a bort tárolták és szállították, de mostanáig nem sikerült szőlőmagokra bukkanni.

 

Az ókori magvak a haluzai szemétdombok egyikéből kerültek elő. A dombok egyébként szinte teljesen érintetlenül maradtak meg, ma az ókori város határait jelzik. Találtak még számos tárolásra, főzésre és felszolgálásra használt agyagedény-töredéket, valamint a negevi bor tárolására szolgáló gázai kancsókat. 

A kutatás következő fázisában a megtalált magvak DNS-ét vizsgálják majd. A régészek szerint az európai fajták hatalmas mennyiségű vizet igényelnek, amit 1500 évvel ezelőtt valószínűleg nem tudtak volna biztosítani, így minden bizonnyal helyi szőlőfajtától van szó. A negevi bor nemzetközi presztízse talán egy olyan módszeren alapul, amellyel a szőlőtőkéket a sivatag zord feltételei között termeszteni tudták - vélik a kutatók.