Szepsy István: Atyaúristen, mi lesz ebből?

Ferenczi Csilla
2017. január 25., 20:00


A legizgalmasabb viták, a legemlékezetesebb évjáratok, vagy hogy gondolt-e már a feladásra Szepsy István. Ezt akarták tudni olvasóink, mi pedig megkérdeztük a borásztól!
Szepsy István: Atyaúristen, mi lesz ebből?
1. Melyik volt a legizgalmasabb szakmai vita Ön és fia között?
Az, hogy legyen-e a 2013-as furmintokban maradékcukor vagy ne. Megerőltettem magam és túlléptem az árnyékomon, és azt mondtam, hogy legyen! István pedig azt mondta, hogy ne, inkább almasavbontást kell végezni. Végülis lett benne! Ha lehet, akkor mindig próbálunk úgy termelni és házasítani, hogy ne kelljen almasavat bontani, vagy ne annyit. Tehát egyetértek azzal, hogy kell, de csak nagyon óvatosan. A maradékcukrot nem feltétlenül tartom jó megoldásnak, de miután 2013 a legmagasabb savú furmintjainkat eredményezte, ezért döntöttem úgy, hogy igen, legyen.
 
2. Melyik volt a legproblémásabb évjárata és melyik volt a jutalomjáték?
A leproblémásabb mindjárt a rendszerváltáskor az 1990 és 1991-es volt, akkor jöttek az első befektetők, például a Rotschieldok, és nem tudtunk nekik a szövetkezet 4000 parcellájából olyat mutatni, ami klasszikus tokaji borminőség. Csapadékos év volt, november elején fagyok voltak, és megrohadt, utána meg megfagyott a szőlő (vagy fordítva), és úgy nézett ki, mint a trágya... Szóval mindjárt ezzel indultunk az Újvilágba, és arra gondoltunk, atyaúristen, mi lesz ebből? Arra, hogy bor, arra senki nem gondolt... Aztán mondja a Mouton-Rotschield igazgatója, hogy jó, most akkor nincs jó évjárat, de jövőre visszajövünk. Visszajöttek, és ugyanaz megismétlődött...
 
Sok jó évjárat is volt, de nem azokat emelném ki, hanem azt, ami másnak nem sikerült, csak nekünk, és ez a 1996-os. Szakadt az eső egész szeptemberben, de nyáron mi leválogattunk maximum 3 fürtöt tőkénként, és akkor amikor a szeptemberi esők megérkeztek, az átlag cukorfok a borvidéken 12 mustfok volt, a miénk pedig 21 fölött. Mert egy száraz, forró évjárat volt, és a szárazság nem engedte, hogy érjen a szőlő másoknál, nálunk viszont így, hogy nagyon levettük, így fantasztikusan tudott érni. Bár lágyabb lett az elvártnál, de ennek az évjáratnak az aszújából, és a 99-es cuvée-ből épült meg a birtok fele.
 
3. Milyen alapkőzet illik leginkább furminthoz?
A talaj nagy része itt átmeneti és kevert, de mindegyik illik a fajtához: tehát a perlit, a lösz, a lejtőagyag, a dácit, az andezit, a riolittufa is, a legnagyobb karaktert mindenképpen a riolittufa adja. De a tállyai andezit, a mezőzombori perlit vagy a Tokaj-hegyi lösz ugyanúgy komoly borokat ad. Az, hogy majd hosszútávon hogyan fognak viselkedni ezek a borok, még nem tudjuk. Ma annyit tudunk, hogy a komplexitást az agyagosodott riolittufa adja. Nekünk pedig szerencsére van mindegyik.
 
 
 
4. A hárslevelű jelentősége mekkora a borvidéken?
Nagy. Tulajdonképpen hárslevelű nélkül nem léteznének a mai modern borok, jóllehet a 19. században lett csak fő fajta, mert előtte megelőzték más fajták, mint a fehérszőlő, a gohér, a bolyhos, a bakator. A hárslevelű bővebben termett, mint a furmint, mert nem volt olyan érzékeny a rothadásra, vagy mert a ragya és a köböly jobban pusztította a furmintot, mint a hárslevelűt.
 
Úgyhogy a hárslevelű megbízhatóan terem, nagyon magas cukorfokkal, jó a sava, és kedvező évjáratban jobban, könnyebben hozza a klasszikus aszú minőséget, mint a furmint. Nem reped meg a héja, és lassú aszalódással éri el, miközben az ízek folyamatosan gazdagodnak és koncentrálódnak. A hárslevelű az egyik fő fajtánk, és nem is fogjuk kivonni, hiszen a birtokaszú és birtokszamorodni egy komoly komponense.
 
5. Gondolt valaha arra, hogy feladja? Volt már nagyon kilátástalan helyzetben?
Voltam, például '85-ben, amikor még nem mertem ott hagyni a szövetkezetet. Úgy volt, hogy elmegyek, mert ajánlottak egy jó állást a biztosítónál. Muszáj volt elkondolkodnom a váltáson, a rendszerváltás akkor még nem volt a porondon, és nem mertem még elképzelni, hogy ne legyen egy fizetett állásom. Bár akkor is részben önálló voltam már - mert a magántevékenységemből több jövedelmem származott, mint a munkahelyemről -, de aztán inkább megbékéltem a helyzettel és megalkudtam.
 
A cikk 2. részéért kattints ide!