Míg a fajta nevét Európa ismertette meg, az ország, amely újra felhívta a világ figyelmét a sauvignon blanc-ra, Új-Zéland volt, ahol mára már kétszer akkora területen termesztik ezt a szőlőt, mint a Loire mentén.

 

A legjelentősebb új-zélandi újítás az volt, hogy bevezették a több körből álló szüretet. Így amíg a korábban szedett gyümölcsök nagyon élénk savakat (amelyek ellensúlyozására sokszor néhány gramm maradék cukrot is hagynak a borban) és herbális aromákat adnak, addig a későbbi szüret nyomán érett gyümölcsízek jelennek meg a borban. Az új-zélandi hűvös, szeles, sokszor óceánparti ültetvényekről származó borokban a trópusi gyümölcsök (mangó, maracuja, passion fruit, grapefruit) könnyen felismerhetőek, és olyan intenzívek, hogy szinte kiugranak a pohárból, ezeket pedig szépen kiegészíti az óceán miatti sós íz.  

 

 

Amerikába Bordeaux-ból került, jellemzően Washingtonban vagy Kaliforniában találkozhatunk a fajtával (az eltérő földrajzi adottságoknak megfelelően eltérő karakterekkel).  A fumé blanc stílus Robert Mondavi kaliforniai borász nevéhez  köthető, ő tette híressé az 1970-es években, amikor a hordóban érlelt sauvignon blanc-ját fumé blanc-nak nevezte.

A Mondavi által megálmodott stílus sok helyen elterjedt, a világ számos borásza készíti a tölgyfahordós érlelésű fumé blanc-t saját értelmezésben.

 

 

Az Újvilágban a Chile 2000 méter feletti ültetvényein vagy Argentina, Dél-Afrika és Ausztrália egyes régióiban is találkozhatunk eltérő karakterű, de kiválóbbnál kiválóbb sauvignon blanc-okkal.

 

Korábbi cikkek a sauvignon blanc-ról: