"Túllihegték" Molnár B. halászlé-kritikáját a szegediek

Kritika - "Igencsak túllihegte a dolgot a Törzsasztal Borászati és Gasztronómia Magazin szerkesztője, amikor úgy gondolta, hogy ő bizony nem vacakol, és egyből Magyarország miniszterelnökéhez fordul a szegedi halászlét ért támadás miatt, 'menlevelet' vagy 'szabadságlevelet' kérve annak" - olvasható a Szeged Café (SZC)oldalán.

Molnár B. Tamás, a Gault&Millau étteremkalauz főszerkesztője (fotó: Origo / Táfelspicc)

„Hiszen szerinte az ügy miniszterelnöki, sőt inkább királyi szintekre kívánkozik. Tenyerünk a homlokunkon, szemünk a Mindenhatót fürkészi. A nyílt levél megfogalmazóját nem zavarta, hogy a szegedi halászlét fogalmilag senki nem bántotta, és az sem, hogy felvetésével nagyjából egy óvodás szintjére tévedt” – írja az SZC-n Cservenák Zoltán.

Részlet a levélből:

„Nem vitatva a szegedi halászlé fentiek szerinti eredetét, mégis bátran állíthatom több százezer szegedi és Szeged környéki halászlékedvelő állampolgár nevében, hogy ez a halászlé szerethető, hogy a város és az ország hírét messze viszi a világban. Ezért öntudatunkban sértve érezzük magunkat egy ilyen elfogult és durva kritika miatt, mely még a további vita és párbeszéd lehetőségét sem adja meg. Meglehetősen paprikás (szegedi csipős parikás) hangulat alakult ki emiatt városunkban és csak végső elkeseredésünkben jutott eszünkbe, hogy ilyesmivel zavarjuk.”

„Kezdjük onnan, hogy a legújabb Szegedet érintő, és most már hiszti kategóriájába pakolható történet szerint a >>gonosz<< és >>csúnya<<, Gault&Millau étteremkalauz kritikusai leszóltak néhány helyi vendéglátóhelyet az általuk árult ételekkel együtt” – fogalmaz Cservenák.

Majd hozzáteszi: „Ahogy lenni szokott, nem telt el sok idő, felbolydult a város szerencsére csak kicsiny része: szinte hallani a >>jöjjenek, emberek, verik a szegedi halászlevet!<< felkiáltásokat. Sőt, elképzelem, hogy Facebook-csoport is alakul majd >>Mentsük meg a szegedi halászlevet<< címmel. Mert, kérem tisztelettel, itt maga a nép lett megalázva, és egy város világhírű gasztrokulturális védjegyét hugyozták telibe. Pedig nem is” – így a szerző.

„Merthogy önmagában a szegedi halászlevet a magazin nem támadhatta, hiszen az nem létező dolog, éppen úgy, ahogy alma sem létezik, vagy szék. Mielőtt teljesen elmebetegnek vélnék ez imént írtakat, elmagyarázzuk: a kritikus nem általában a szegedi halászléről húzta le a vizes lepedőt – akkor sem, ha a levélíró szerkesztő ezt szeretné sugallni – , hanem konkrét éttermek, konkrét ételeiről írta, amit írt. Még akkor is igaz ez, ha a Gault&Millau étteremkalauz kritikusa tényleg >>éttermi találmányként<< tekint a szegedi halászlére, és >>minőségtől függetlenül nincs is létjogosultsága<< – mint az a Törzsasztalnál olvasható.”

Halászlé (fotó: Wikipédia)

„Szerencsére Szeged nem őrült meg. Vannak, olyanok – a többség –, akik nem írnak levelet Orbán Viktornak, José Manuel Barrosónak, I. Ferenc pápának – égetve a várost –, hanem kimérten azt mondják: >>a vendégek így szeretik<<, esetleg azt, hogy >>megfogadjuk a kritikát, és annak megfelelően próbálunk változtatni<<. De legalábbis elviselik a véleményt, és nem gyártanak bohózatot a történetből” – zárja gondolatait Cservenák Zoltán.