Likőrborok


2006. augusztus 15., 14:24


A likőrborok a borok sajátos csoportjába tartoznak, mesterséges úton előállított italféleségek. A természetes boroktól abban különböznek, hogy alkohol (15-22,5 v/v%)-és cukortartalmuk általában magasabb, valamint számos egyéb jellegzetes tulajdonsággal rendelkeznek.
 
Elterjedésük leginkább annak köszönhető, hogy évjárattól függetlenül állandóan azonos minőségben készíthetők. Egyes típusaik aperitifként, mások desszertekhez vagy önállóan fogyasztva is ajánlottak. A likőrboroknak három csoportja van:
- csemegebor
-  ürmösbor
-  fűszerezett bor
Csemegebor
A csemegeborok kétféle eljárással, erjesztéssel vagy keveréssel készülnek. Hazánkban elsősorban a keveréssel történő eljárás terjedt el, külföldön azonban, elsősorban a különleges minőségű csemegeboroknál kizárólag az erjesztést alkalmazzák. A csemegebor alapanyaga átlagos minőségű fehér-vagy vörös, hibátlan, természetes bor. Ehhez sűrített vagy töményített mustot, magas fokú borpárlatot, színezéshez pedig karamellt vagy karamellizált sűrített mustot adnak. Ahhoz, hogy a csemegebor harmonikussá válhasson, s hogy elnyerje fejlett ízét, zamatát, legalább 6 hónapos érlelés szükséges. A csemegborok elnevezésekor nem lehet termőhelyre, borvidékre vagy szőlőfajtára hivatkozni, csak fantázianevet alkalmazhatnak, vagy pedig általános csemege fehér, csemege vörös lehet az elnevezés. (Kivételt képez a „muskotály” elnevezés, amelyet akkor lehet alkalmazni, ha kifejezetten érezhető a boron a muskotály zamat.) A csemegeborokat a különböző borvidékeken más és más módszerrel állítják elő. Ezeket a híres külföldi borkülönlegességeket a készítés és az érlelés sajátos technológiája jellemzi.  Mivel ezek az eljárások egy-egy borvidéken alakultak ki, a borfajták neve is rendszerint innen származtatható. A nevezetes külföldi italféleségek közül a portugál Portói és a Madeira, az olasz Moscato és Marsala, a francia eredetű Kagor, a spanyol Malaga, valamint a görög Samos a legismertebbek.
Tágabb értelemben e kategóriába sorolhatók az élesztőhártya alatt érlelt borkülönlegességek, a sherry jellegű borok is. Az ilyen típusú borok készítésének „őshazája” Dél-Spanyolország, az Andalúziában lévő Jerezi-borvidék, melynek világszerte nevezetes bora a Xéres (angolul sherry) már háromezer éve ismert. A sherry egyedisége elsősorban sajátos készítésmódjában („serrizálás”) és a hártyaképző borélesztők aerob anyagcsere-tevékenységében rejlik. A többéves érlelés után a sherry borostyánkősárga színű, különleges illattal és fanyarsággal rendelkezik, s szinte kivétel nélkül száraz. A leghíresebb a spanyol Sandeman sherry. A sherry védet márkanév, a spanyolok megkapták a szó kizárólagos használati jogát.
 
Ürmösbor
Már az ókori görögöknél is ismert volt a fűszerekkel, például ürömfűvel készített bor emésztést elősegítő jótékony hatása. Így jöttek rá a különböző fűszeres borok készítésére, s így terjedtek el a francia, olasz és német borvidékeken. Az ürmösborokat a csemegeboroknál felhasznált alapanyagokon kívül az egészségre ártalmatlan fűszerek és drogok - fehérüröm, fahéj, vanília, mustármag, zsálya, szegfűszeg, ánizs, borókabogyó, narancs-és ciromhéj, bodzavirág, ezerjófű, levendula és kakukkfű - vagy ezekből nyert szeszes kivonatok felhasználásával készítik. Az ürmösborok többnyire aperitif italok, édes-kesernyés ízzel, kellemes aromával és intenzív illattal. Az ürmösborok esetében sem lehet hivatkozni a termőhely, a borvidék és a szőlőfajta nevére.
Fűszerezett borok
A fűszerezett borok keveréssel készülnek, mesterségesen megnövelt cukor- és alkoholtartalmú, növényi eredetű adalékanyagokkal dúsított italok. Lényeges különböznek a csemegebortól és az ürmösbortól abban, hogy előállításukhoz vízben oldott répacukor, finomszesz és mesterséges aromák hozzáadása is megengedett. Érzékszervi jellemzőik közül fontos követelmény a jellegnek megfelelő szín, a tiszta megjelenés, a harmonikus íz, zamat és illat. Vermutbort – ürmös – és fűszerezett bort – szinte minden bortermelő országban készítenek. Legnagyobb hagyományai azonban Olaszországban vannak, ahol 1786 óta folyik ipari méretű vermutgyártás.
Legismertebb típusai:
rosso, amely vörös színű, aromás, intenzív illatú, harmonikusan édes ízű, némi keserű utóízzel
bianco, amely világoszöld és zöldesfehér színű, intenzív, leginkább a vaníliára emlékeztető illatú, édes, enyhén keserű utóízzel
extra dry, amely egészen világos zöldesfehér színű, finom, de kevésbé intenzív illatú, kifejezetten száraz ízű, határozottabb kesernyés utóízzel
amaro, bitter, amely többnyire sötét borostyánsárga, intenzív íze édes és tartósan tapadó, nagyon keserű

Szalai Nikoletta
Winelovers borok az olvasás mellé