Megdöbbentő akadályok nehezítik a magyar borászat fejlődését

inforadio.hu
2011. március 18., 12:30


Hatalmas fejlődési lehetőség előtt áll a magyar borászat, amelyből a munkahelyteremtés, vagy az országmarketing révén az egész hazai gazdaság profitálhatna - nyilatkozta az InfoRádiónak Szepsy István. A borász szerint azonban a lehetőségekkel ellentétes folyamatok érvényesülnek, ugyanakkor még nincs veszve semmi, de már nagyon kevés az idő. Szepsy arról is beszélt, hogy a legértékesebb termőterületek jelentős részén nem lehet szőlőt telepíteni az uniós szabályok miatt.
Megdöbbentő akadályok nehezítik a magyar borászat fejlődését
 
Több díj igazolja, hogy a Szepsy Pincészet presztízse igen jó mérőszámokat mutat. Ha az egész magyar borászat presztízsére gondolunk, akkor hol tart most az ország?

Nem tarthatunk jó helyen, mert több rétegre szakadt az egész magyar bortermelés. Ez még nem lenne önmagában nagy probléma, de az már gond, hogy az egész termőterület nagy csökkenést mutat. Az egyik előadásomban a magyar bortermelésről kellett egy kis esszét előadni, és én azt találtam mondani, hogy ugyan sok rétegű a magyar bortermelés, azonban a csúcson nem elég magas ahhoz, hogy meghúzza az egész piramist felfelé, de amúgy is nagy gondban van, mert a piramis alja bele van süppedve a talajba. Többen kifogásolták, hogy ez nem igaz. Tehát nem állunk semmivel sem rosszabbul ebben a kérdésben, mint más, sikeresebb bortermelő népek, országok.

Mit értsünk azon, hogy nagyon mélyen a földben van a piramis alja?

Tokajról esetében például ez azt jelenti, hogy nagyon sok terméket adnak el még műanyagpalackban, és valószínű, hogy ezek a termékek nem állják ki a minimális ellenőrzésnek a próbáját sem. Nagyon magasak a termésátlagok, engedélyezett a törvény által bizonyos javítás olyan kategóriákban, amelyekben nem kellene. Ez nagyon komoly dolog, mert nem engedi a márkát feljebb jutni, hiszen ugye több kézzel húzza vissza. Mindenütt vannak gyenge minőségű termékek, de nem lehetne egy márkát tudatosan lerombolni azzal, hogy a legmagasabb termelési költségű bor filléres áron kerül piacra. Miközben be akarjuk bizonyítani a világnak, hogy van egy sok száz éves termelési eljárásunk, ahol is szemenként szedjük a szőlőt, hogy elkészülhessen az aszúbor. Nyilvánvalóan abból ered a kérdés lényege, hogy szegény régióban vagyunk, és az átlagkeresetek nem tesznek lehetővé drága borokat megvásárolni, és ha csak magas igénnyel készülnének itt borok, akkor egy bizonyos bérszínvonal alatt nem vásárolhatnának tokajit. Nincs is ezzel semmi gond, legyenek olcsóbb borok, csak nem kell őket tokajinak hívni, hanem egyszerűen csak édes furmintnak vagy valami másnak.

Elképzelhető egy ilyen változás, vagy olyan nagy az ellenállás, hogy ezt csak egy ilyen interjúban lehet fölvetni, majd utána "bezsebelni" érte a negatív reakciókat.

A negatív reakciókat folyamatosan megkapom, nagyon magas helyről is. Akkor sem tudok mást mondani. Az ellenállás nagy, természetesen.

A magas hely alatt mit értsünk?

Országos pozícióban lévő kollégák is úgy gondolják, hogy a piramis alja nincs mélyen. A változásra mindig megvan a lehetőség, és nem is akarunk lehetetlent. Most a mi alatt értem azt, akik nagyon komolyan veszik a borvidék és az ország borjövőjét. Az igaz, hogy a többség megszavazta az eredetvédelemnek a magasabb rétegeit, csak nem lehet érvényesíteni, ezért nincs elég magasan a piramis teteje. Addig, ameddig ugyanolyan megnevezéssel kerül forgalomba a legdrágább és a leggyengébb minőség, addig nem lehet feljebb tolni a piramis csúcsát. De nincs ebből semmi harag vagy semmi probléma. A kérdés csak az, hogy nagyon különbözően látjuk vagy érzékeljük ezt a kérdést, és valójában az állami tisztségviselők sem értik a valódi problémát. Nem történik változás, mert nem érzik fontosnak, hogy Magyarország borképe rohamosan javuljon. Minden bortermelő országban, ahol egy csepp eredményt is elértek, az állam nagyon-nagyon komolyan vette a feladatát. A bor ugyanis komoly országkép-alakító tényező, ezt bizonyítja Új-Zéland, Argentína, Chile, vagy akár Kanadát példája.

Mit kéne tenni?

A presztízs és az országkép szempontjából a bor hatása igen nagy lehet. Az adottságaink kitűnőek, itt van az egész Kárpát-medencei borvidéki sor, fantasztikus talajadottságok és mikroklimatikus adottságok, a hagyományok, és nem bírunk ötről a hatra jutni. Ennek nagyon sok oka van, tőkevesztés többszörösen a múlt században, a területcsökkenés, a népesség elvándorlása. Most hatalmas lehetőség előtt álltunk, és még mindig állunk, tehát nincs veszve semmi, de innentől csak komolyan szabad ezt a dolgot venni.

Bízik a változásban?

Szó van arról, hogy teremtsünk magasabb értéket minden ágazatban, minden helyen. Mi ezen vagyunk, és ezen kellene lenni az egyéb ágazatnak. Tehát a teljes ágazatnak egy program kell, egy politikai program, és aztán majd erre lehet alapozni térségi programot vagy borvidéki programot. Nekünk van egy borászati programunk, meg sok magánborászatnak van, ami alapján dolgoznak, mert már egyébként nem léteznének, ha nem lenne programjuk, vagy azt nem módosítanák folyamatosan a gazdasági lehetőségekhez és környezethez, de kell országprogram is, mert ebben a pillanatban nincs.

Tekintsünk az előttünk álló esztendőre. Milyen konkrét lépéseknek kellene megtörténnie, hogy jó irányba forduljanak a dolgok?

Reális helyzetértékelést várok. Szembe kell nézni az összes hátrányunkkal, és mindazzal a sok előnnyel, amivel élhetnénk és élhetünk, és nem is feltétlenül pénz kell ehhez. Fel kell mérni mindenütt a térségekben az erőforrásokat, és azt, hogyan lehet ebből többet csinálni. Nem arról van szó, hogy több pénzt feltétlenül, hanem magasabb értéket. Van, akinél ez a nagyobb mennyiséget jelenti, másoknál a magasabb minőség és a magasabb értékesítési ár jelenti azt a többletértéket. Nem lehet elmenni amellett, hogy vannak olyan fekvései az országnak, és nemcsak Tokajban, amelyek a világon is egyedülállóak, és nincsenek kihasználva. Vagy például senki nem méri a támogatások hatékonyságát és a megtérülését. Egyszerűen vannak programok, erre most lehet pályázni, akkor arra pályázzunk. Ezek olyan képtelen dolgok, hogy erre nem tudok mit mondani. Például el kell adni az importgépeket, akkor pályázzunk gépre, mert az EU erre ad pénzt. De mi nem vásárolunk gépet például, mert a környezetben van annyi gép, hogy ellássa szolgáltatásban sokkalta olcsóbban, mint hogyha mi vásárolnánk meg, és nem fogyasztjuk el a tőkénket. Tehát azt a pénzt, ami rendelkezésünkre áll vagy állhat, azt nagyon okosan kell, hogy felhasználjuk arra, ami segít előrevinni az értékteremtést. Hasonló a helyzet a természeti értékeinkkel is. Például itt van a Natura 2000 kérdése. Tokajban több száz hektár olyan területet vontak be, az érintettek megkérdezése nélkül, a Natura 2000-be, amelyek legfelső kategóriás termőhelynek számítanak.
 
Winelovers borok az olvasás mellé