Aki megmentette az Etyeki Szüretnyitó Borangolót

Csizmadia Miklós
2014. szeptember 16., 12:08


Szeretem mindenkinek megadni az esélyt. Gyerekkoromban a szüleim is ezt nevelték belém, vagyis az embereket ne azok alapján ítéljem meg amit hallok róluk, hanem azon dolgok alapján, ahogy velem viselkednek. Éppen ezért kíváncsian látogattam ki az Etyeki Borút Egyesület által megrendezett Etyeki Szüretnyitó Borongoló névre keresztelt eseményre.
Aki megmentette az Etyeki Szüretnyitó Borangolót
 
Aki megmentette az Etyeki Szüretnyitó Borangolót
Amiért kérdemes volt kimenni
Naná, hogy ott motoszkált bennem a kisördög, hogy mire képes Etyek, ha egy olyan rendezvénnyel rukkol elő, amit nem Rókusfalvy Pál neve fémjelez, nem Pali az aki bábáskodik felette. Elvileg – papír alapon – valami hasonlót kellett volna hoznia. Ugyanis a (már jól bejáratott) helyszín adott, az etyeki borászokkal és pincészetekkel együtt. Azt hiszem, hogy erre mondják azt, hogy az eredmény elmaradt a papírformától.
Direkt nem délelőtt mentem ki, hanem megvártam a kora délutánt, amire joggal hihettem azt, hogy ha valaminek be kell indulnia akkor addigra az beindul. Ráadásul egy Új-Zélandi barátomat is kivittem magammal, aki szintén kedveli a borokat (Új-Zélandon azért ez nem túl nehéz…) és akinek ódákat zengtem az Etyeki-borvidékben rejlő lehetőségekről, illetve arról, hogy ha a Pinot noir – egyáltalán - jól érzi magát valamelyik borvidékünkön, akkor az első háromban Etyek tuti hogy benne van.
Az Etyeki Kúriánál kezdtünk, ahol a teraszt teljesen megtöltötték a borkóstolásnak magukat százszázalékosan átadó vendégek, akik úgy sütkéreztek a székükben, mint a Galapagos szigetek tengerparti szikláin a leguánok. A borokat a Kúriára jellemző elegancia határozta meg. Azért élek a gyanúperrel, hogy bármelyik napsütéses szombaton ugyanannyian lettek volna itt (vagy még többen) – Borongolótól függetlenül. Mivel már ismertem a Kúria borait olyan nagy meglepetést nem okoztak, de azt ismételten megállapítottam, hogy ha valamiről szól Etyek, akkor az benne van Mérész Sándor boraiban, illetve fordítva is igaz: a borokból megkérdőjelezhetetlenül Etyek köszön vissza.
A Körpincébe érve a legnagyobb tömeget a zenészsátor körül láttam. Amúgy csak pár ember lézengett. Minden második (esetleg harmadik) pince volt nyitva, amikor ott voltam. Sosem hittem volna, hogy a Körpincében a legnagyobb élményt egy zöldfűszeres kecskesajt fogja okozni. Kicsit olyan volt mintha az egész eseményt maguk a borászok/pincészetek sem vették volna komolyan. Tisztelet a kivételnek, vagyis azoknak, akik nyitva voltak.
 
Végül feltettünk mindent egy lapra és elindultunk a Kecskegödörbe. Bevallom, hogy Etyek ezen pincesorára leginkább Kertész Zoltán új Carla-ja miatt mentünk. Zolira ugyan kicsit várni kellett, de azt hiszem, hogy ez maximálisan megbocsátható neki, hiszen a zalai borásznagyság, Dr. Bussay László temetéséről érkezett meg Csörnyeföldről.
Ha a Kúria boraira azt mondtam, hogy elegáns, akkor ez áll Zoli boraira, kiegészülve a borászra jellemző huncutsággal, pajkossággal, na jó, mondjuk ki: zsiványsággal. De ezeket a jelzőket a legpozitívabb értelemben használom. Ha nem ilyenek lennének a borok, akkor hiányérzetünk támadna. A borokból egyszerre köszön vissza amolyan kertészzolisan, a mélység, a nagyság, a potenciál, a semmi más borral össze nem téveszthető egyediség és életigenlés. Aki ismeri a borászt, az talán igazat ad nekem, hogy ezekkel a leírásokkal nem estem túlzásba.
Zoli Sauvignon Blanc 2013-as bora iskolapéldája volt a pengeélen való táncolásnak. Legalább is ami az óvilági illetve az újvilági Sauvignon Blanc-ot érinti. Az európai visszafogott illatnál egy kicsit több volt benne, de meg sem közelítette az Ausztrál vagy Új-Zélandi lórúgásszerű illatorgiát – szerencsére.
Aki megmentette az Etyeki Szüretnyitó Borangolót
Az új-zélandi ízlésnek is megfelelt a 2011-es pinot - Kertész Zoltán és Martin Hay
A pincészet egyik beharangozott nagy durranása az új Carla volt. A Carla 2013 olyan volt mint a nagysikerű előd, azonban sokkal cizelláltabb, ha lehet mondani elegánsabb volt. Ha nyáron vagy az utolsó őszi napsütéseket kihasználva valaki nem csak a bubikat szeretné látni a poharában, hanem egy minőségi habzóbor nyújtotta élvezetekbe szeretne fejest ugrani a poharába, akkor ennél jobb választásunk nem is lehetne.
A pincészet Pinot Noir 2011-es bora a maga erdei avaros, szivarfüstös, étcsokoládés vonulatával az oregoni Ponzi Wineyards-nál kóstolt pinokat juttatta az eszembe. Zárásképpen megkóstolhattuk Zoli első próbálkozását egy 2008-as pinot noir formájában. A bor nagyon szépen egyben volt, az életgörbéjének már felért a csúcsára de a lefelé való szánkázás még nem kezdődött el.
Remélem, hogy legközelebb, ha kimegyek erre a rendezvényre sokkal több kóstoló emberrel fogok találkozni. Nem magam, hanem Etyek miatt.
Winelovers borok az olvasás mellé