Amikor elragad a HÉV – Tél, bortúra, Szigetcsép

Nagy Zita szövegésfotó
2010. február 01., 11:14


Január, ráadásul az a bekeményítős fajta, amivel mindenáron dacolni akar a borrajongó. Juszt sem akar már otthon maradni, hanem végre szőlősorok között akar sétálgatni és borokat kóstolni. Ilyenkor legjobb gondolkodás nélkül csatlakozni egy bortúrázó csoporthoz...
Amikor elragad a HÉV – Tél, bortúra, Szigetcsép
 
...amely éppen Az év borásza 2009 díj egyik jelöltjéhez, Gálné Dignisz Évához készülődik a Kunsági borvidék Budapesttől mindössze 25 km-re eső csücskébe, Szigetcsépre. Ha HÉV, akkor sziget. Na nem a nagy nyári fesztivál, ez a makacs vágy még valóban túl korai. A ráckeveire kell felpattannia annak, aki a Kunsági borvidék Dunamenti körzetébe, azon belül is Szigetcsép és Szigetszentmárton közelébe szeretne eljutni. Kevesen tudják - de éppen ezért jobb belevágni az ismeretlenbe egy tapasztalt bortúravezetővel, Nyulasi Gábriellel - hogy a ráckevei HÉV vonalán létezik egy ideiglenes megálló, a Tangazdaság. Itt kizárólag csak akkor áll meg a szerelvény, ha azt a jármű vezetőjétől előzetesen kérjük. Ha a Gál Pincészethez igyekszünk, érdemes itt leszállni, és nemcsak azért, mert innen közelebb esik a szép, chateau stílusú birtoképület, hanem mert az odavezető út igazi, hamisítatlan szőlős-hordós-borvidékes hangulattal tölt fel.
Még így január derekán is, amikor a táj a szikrázó napsütésben, behavazva olyan, mintha Hóhercegnő csillámporos szelencéje borult volna rá az ültetvényekre. „Többes számban” pedig azért jó borkóstolóra bandukolni, mert ha ropog a hó a láb alatt, előbb-utóbb valakinek eszébe jut egy hócsata megindítása is, amelyben nincs hadüzenet, és a fehér zászló sem játszik. De mire a Gál Pincészethez érkezünk már béke van, és a csapat is kellőképpen összeszokott, mintha már régóta ismernénk egymást. Jöhet tehát a közös kóstolás-poharazgatás is a mindig mosolygó Gálné Dignisz Éva vezetésével.
A pincészet jelenleg 95 hektár saját szőlőterülettel rendelkezik, melyből 60 hektár fiatal telepítés. A szőlőtermés 20%-át dolgozzák fel, 80%-át az Alföldre adják el. Fajtaösszetételben a Rajnai rizling, az Olaszrizling, a Szürkebarát, a Cserszegi fűszeres, a Kékfrankos és a Pinot noir a meghatározó. A jelenlegi – föld feletti – pince kapacitása 1200 hl, de mára már kevésnek bizonyul ez a tárolótér, tekintve a szőlész-borász házaspár rosé bora iránt feltámadt jelentős keresletet. A terméskorlátozás, a válogatott szüret és az irányított reduktív erjesztés hármasa határozza meg a Gál borok tiszta, csillámló, friss ízeket-illatokat, finom savakat palackba záró harmóniáját.
 
A pincészet eddig elnyert díjait a látogatásra készülődve 4 oldalra sikerült csak kinyomtatnom, érzésem szerint mégis a legbüszkébbek a Szigetszentmártoni Kékfrankos rosé 2008 tétellel elnyert cannes-i Le Mondial du Rosé 2009 aranyéremre, valamint a 2009-es Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztiválon elnyert Fesztivál Bora címre.
A Gál Szőlőbirtok és Pincészet legújabb, 2009-es Kékfrankos Roséja egy díjjal máris büszkélkedhet (Magyarország legjobb újbora 2009), de izgatottan készülnek az áprilisi megmérettetésre, a franciaországi borversenyre is. A pincészetnél talán a legkiemeltebb figyelmet kapja a Kékfrankos rosé, a 7 hektárnyi Kékfrankos termőterületet kimondottan rosékészítés céljára szüretelik, alaposan figyelve az élénk savak megtartására. A rosé nyári bor - mondják, de a kóstoló borsorába beillesztve bebizonyította, hogy a januári jégpáncélt is áttöri friss, ropogós, málnás-cseresznyés illatával-ízével. Az erjedés során keletkezett természetes szén-dioxid csípőssége finoman bizseregteti a nyelvet, a gyümölcsös ornamentikát pedig szépen kíséri a 6,1 g/l sav.
A Kunsági borvidék részeként itt, Szigetcsépen is szépen teljesít a Duna Borrégió őshonos, autochton fajtája, az Ezerjó, valamint a Bakonyi Karcsi bácsi által nemesített hungarikum, a Cserszegi Fűszeres is. Sajnos a pincészet fajtakínálatának egyik gyöngyszeme, a Rajnai rizling megfelelő kiérlelésére, kvalitásainak teljes kiemelésére egyelőre nincs helykapacitás a Gál Pincészet és a borrajongók legnagyobb bánatára, de érdemes elraktározni a memóriába, hogy ha majd lesz, ne felejtsük kóstolni.
Apró, de jelentős figyelmesség a pincészet részéről – bár több kóstolón és pincészetnél alkalmaznák! – hogy a kóstolópoharak mellé egy áttekinthető, fontos adatokat (kóstolt tételek, évjárat, alkohol %, sav-cukor- és extrakt tartalom) feltüntető jegyzetet is előkészítettek számunkra vendéglátóink.
A visszakóstolás után már csak egy jó dunai halászlé és túrós csusza hiányzott a tökéletes Csepel-szigeti fílinghez, ezért egy tempós gyalogtúra keretében Szigetszentmártont, és annak Duna parti csárdáját is meglátogattuk. Majd ismét HÉV, és ismét Budapest, de már azzal a tudattal, hogy még ennek a makacs, szikár januárnak a fejével is lehet beszélni, és igenis rá lehet venni, hogy szépséggel és kedvességgel asszisztáljon a borvidékek élvezetéhez. Nem érdemes tehát szomorúan, üres kóstolópohárba merengve tavaszig otthon ülni.