A 2018-as Magyar Borok Bálján ismét átadásra kerül az a díj, amit minden évben egy tehetséges, feltörekvő borász kap meg. (Te is szavazhatsz itt az idei jelöltekre.) Az eddigi díjazottak emlékeznek vissza pár gondolat erejéig az ünnepélyes átadásra, Gál Tiborra és az azóta történtekre. 

Bukolyi Marcell (Bukolyi Családi Birtok, Eger – 2014-es győztes)

Nekem ez a díj nagyon fontos, egy pozitív visszajelzés a munkámról. Az akkori rendszerben az Év Bortermelője díj addigi nyertesei jelöltek minket, tehát maga a jelölés is egy elismerés a szakma részéről. A jelöltekből aztán a közönség szavazatai alapján került ki a győztes, ami a közönség szeretetére utal. Személy szerint nekem azért is volt nagyon fontos, mert engem maga a Gál család jelölt, ráadásul én személyesen is ismertem Gál Tibort, van tehát személyes kötődésem. Ezért különösen jó érzéssel töltött el, hogy az emlékére alapított díjat én kaptam meg. Maga az átadás is méltó volt a kezdeményezéshez, tényleg csak a Magyar Borok Bálján tudtuk meg, hogy a hármunk közül ki nyer, olyan volt, mint egy Oscar-díjátadó.

 

Gere Zsolt (Gere Tamás és Zsolt Pincészet, Villány – 2015-ös győztes)

Számomra az eddigi legnagyobb elismerés, hatalmas presztízs, ami az évekkel és a díjazottak körének bővülésével még tovább fog növekedni. Még pár hónapja is jöttek oda hozzám, hogy gratuláljanak, és elmondják, szerintük jó helyre került a díj. Egy ilyen elismerés mindig megerősítés is abban, hogy értéket hozunk létre. Maga az átadó igazán ünnepélyes volt: a Magyar Borok Bálja eleve egy nagyon szép esemény, az pedig csak fokozta az izgalmat, hogy a győztes kilétére tényleg csak ott derült fény.

 

 

Az esemény méltó volt magához a díjhoz is. Gál Tibor a magyar borászat egyik emblematikus alakja, mindenhol ismerik, szerették. A szüleimmel rengeteg fesztiválon, kóstolón vettek részt együtt, és bár én még fiatalabb voltam, a találkozások során én is sokat tanultam tőle. A mai napig példaképnek tekintem.
 
ifj. Szepsy István (Szent Tamás Pincészet, Tokaj – 2016-os győztes)

Ez a legkomolyabb elismerés, amit közönség szavazata alapján kaptam. Erről a díjról mindenki hall valamilyen formában és emiatt egy nagyon komoly megerősítés a szakmai úton. Megható és megtisztelő egyben az újkori magyar bortörténelem egyik legmeghatározóbb alakjáról elnevezett díjat átvenni, főleg úgy, hogy a családja személyesen adja át. Emlékszem, a díjátadón remegett kezem-lábam. Soha nem voltam ilyen módon díjazott. Nagyon színvonalas szervezés volt, remek hangulatban telt a bál.

 

Egyáltalán nem számitottám rá, hogy én fogom megkapni, nagy meglepetes volt, hiszen a legjobb háromba tényleg csupa kiváló fiatal borász jutott, akik mind nagyon ügyesen teszik a dolgukat saját borvidékükön. A díj egyértelműen fordulópontot jelentett az életemben. Ez egy megerősítése, elismerése annak, hogy jó utón járok. További lendületet is adott, hogy csináljam, amit elkezdtem, mert úgy látszik, van létjogosultsága annak, ahogy én látom a borászkodást és Tokajt. Utána nagyon sok megkeresés érkezett, sokan amiatt jöttek el hozzám, mert hallották, hogy én nyertem és szerették volna megkóstolni a boraimat. Talán éppen ez a díj egyik célja, hogy azoknak adják oda, akiket annyira még nem ismer a közönség. 2017-ben az Emlékdíj tiszteletére készítettem egy bort. A különlegessége, hogy szerencsi területekről származó furmintból és hárslevelűből készül, ahonnan azért az ember ritkán tud bort kóstolni. Mindkét nagyapámnak volt Szerencsen területe, aztán az egyikük eladta, ezt idén sikerült visszavásárolnom. Így most mindkét szőlőskert újra a családunk tulajdonában van, innen készült az Emlékdíj bora. Kis tétel, mindössze 500 liter.