Ők egy közösségnek vallják magukat, mely organikus, biodinamikus és természetes borokat készítő borászatokat fog össze. Ez magyar ésszel nem egy hétköznapi dolognak tűnik, de a határ mellett élve és gyakran járva annak túloldalán átérzem, hogy az osztrákoknál miért tud annyira virágozni egy ilyen jellegű kezdeményezés, hogy egy hétvégén közel kétszáz borászatot vonultasson fel Ausztriából és a környező országokból. Ausztria méretben és lakosságban is hasonló nagyságrendű mint hazánk, de arányaiban több ember él kisebb településeken, melyek nagyságrendekkel gazdagabbak az itthoni viszonyokhoz mérve. Részben emiatt, de általánosan is jellemző rájuk a természetközeli szemlélet és életmód, így mondhatni van fizetőképes piac mindenféle olyan élelmiszerre, ami nem nagyipari, hanem hagyományos módon készül, és ebbe a körbe természetesen a borok is beletartoznak.

 

 

Magyarországon a konvencionális borkészítés a jellemző, mely olyan dolgokat foglal magába, mint a vegyszeres permetezés és gyomirtó használat a szőlőben, a műtrágyázás, normál mértékű kénhasználat, vagy a borok szűrése illetve derítése. A borok ízvilága is gyakran fajtajelleg-domináns, mely a termőhely kihangsúlyozását háttérbe szorítja. A konvencionális módszerek bizonyos szempontból szűkítik a borászok önkifejezésre alkalmas eszköztárát, cserébe végeredményként stabilabb, kiegyensúlyozottabb minőségű, ezáltal pedig a megfelelő potenciál megléte esetén hosszabb távon eltarthatóbb és érlelhetőbb borokat eredményeznek, mely itthon gyakran feltétele annak, hogy ezeket a borokat átvegyék a nagykereskedők és a különböző multik.

Ezzel szemben egy bio vagy organikus bor természetközeli módon készül a fenntartható gazdálkodás és életmód elvei mentén. Vegyi permetszerek helyett természetes anyagokkal oldják meg a növényvédelmet és gyomirtó helyett kaszálnak. A kénhasználat minimális, 50 mg/l alatt kell, hogy maradjon a közösség irányelvei szerint. A borok gyakran szűretlen és derítetlen formában kerülnek a palackba, mely gyakran ‘zavaros’ látványt eredményezhet a pohárban, ami nem hiba, csak egész egyszerűen nem ezen szocializálódtunk. Ezeknél a boroknál sokkal inkább a legszűkebb értelemben vett termőhely reprezentálása a hangsúlyos. Franz Weninger kiváló példa erre, hiszen hatféle dűlőszelektált kékfrankosának palackján dűlőnevek jelennek meg, és emellett a talajtípus valamint a tengerszint feletti magasság is kiemelt helyen van szerepeltetve a címkén. 

A fentiek ismeretében természetesen nem meglepő, hogy kisebb, családi pincészetek tagjai a Karakterre közösségnek. A borok ízvilága jóval szélesebb palettán mozog, és sokszor “vadabb”, amellett, hogy időnként megjelennek megosztó karakterjegyek (volatilis savak, brett), melyek egyes vélemények szerint akár borhibának is tekinthetők, de a natúr boros közösség sokszor ezeket is a bor karaktere részének tekinti.

A ráhangolódást a hétvégi rendezvényre pár száz méterre a magyar határtól, a Soproni-hegység oldalában, a neckenmarkti vagyis sopronnyéki szőlőhegyen kezdtem. Különösen szeretem ezt a vidéket, kifejezetten szeretek itt kerékpározni vagy sétálni, ugyanis az országot Harka után elhagyva egy igazi mesevilág tárul elénk. Mindenhol gyönyörűen műveltek a szőlők, és a szélső sorok elején elhelyezett táblák mesélnek arról, hogy melyik borász büszkesége az adott parcella.

 

 

Az ingyenes rendezvényt egy, a sorok végén, az erdő aljában lévő kisház kertjében rendezték meg. A családias keretek ellenére a professzionális szervezést mutatta például az, hogy magas minőségű poharakból lehetett kóstolni és jeget is biztosítottak a borászok számára. Összesen másfél-két tucat borász állított ki két blokkban - először a környékbeli, majd a távolabbról érkezett vincellérek prezentálták boraikat a mintegy száz-százötven fős vendégseregnek. A hangulatot fokozta a meghívott harmonikás is. Aki megéhezett, vásárolhatott magának húsos vagy vegan taco-t, melyet ősi bio kukoricából készített tortillában adtak. A helyszínre, majd a rendezvény után vissza Horitschonba eljuthattunk traktorral vontatott kocsin is, mely számomra egy különleges élményt jelentett.

 

 

A Karakterre Kismartonban került megrendezésre az Esterházy kastély kertjében, az Orangerie-ben, melyet magyarul pálmaháznak vagy narancsháznak neveznek. Az épületet az 1800-as évek elején Eszterházy II. Miklós herceg építtette, és eredetileg különböző egzotikus növények valamint citrusfélék termesztésére használtak - ma pompás rendezvénytér, melyet a két nap alatt kiállító közel kétszáz borász és a sokszáz borkedvelő töltött meg élettel és zsongással.

A kiállítók 20 országból érkeztek, melynek természetesen körülbelül a fele osztrák volt, de emellett komoly sokszínűség mutatkozott meg a többi bort reprezentáló nemzet sorai között - elsősorban, de nem kizárólagosan a környező országokból. Képviseltette magát hazánk mellett szinte az összes, velünk szomszédos ország, továbbá voltak kiállítók Németországból, Csehországból, illetve a balkánról, valamint távolabbról, így az USA-ból is.

 

Kép forrása: Karakterre

 

A rendezvényen több érdekes tapasztalatot szereztem. Többségében fehérborokat volt szerencsém kóstolni, de nem tudom, hogy ez mennyire van összhangban a jelenlegi világtrenddel vagy esetleg más oka van. A buborékos tételek közül hódítottak a pét-natok, ritka volt a másoderjesztésű pezsgősítéssel készült ital. Rengeteg narancsborral, tehát hosszú ideig héjon tartott fehérborral találkoztam. Természetesen jelentős számú volt a szűretlen, derítetlen tétel. Rozéból egyáltalán nem kóstoltam olyant, ami a magyar piacon gyakori friss, gyümölcsös reduktív tétel, melyet tipikusan a következő nyári fogyasztásra szánnak. Vörösöknél több sillerbe futottam bele annak ellenére, hogy ezt a fogalmat ők nem ismerik, de mindig kiderült, hogy a rozénál hosszabb, vörösnél rövidebb héjon tartásról van szó. A talajtípust szinte mindegyik borász kihangsúlyozta, és ez a terroir-hangsúlyozás gyakran oly módon is megjelent, hogy különböző, de jellemzően egy helyre telepített szőlőfajtákból úgy készítenek bort, hogy azokat együtt dolgozzák fel és erjesztik borrá.

 

 

Én vasárnap vettem részt a rendezvényen, és voltak természetesen kedvenc termelőim. Főleg osztrák borokat kóstoltam, de meglátogattam a kiállító magyar pincéket is, illetve egy-egy messzebbről jött kiállító standjánál is megálltam, ezek közül mutatnám be a kedvenceimet:

Milyen volt összességében a Karakterre 15? Szerintem szuper.