Még régebben jó áron hozzájutottam egy szép öreg parasztházhoz a Balaton felvidéken. Ahol akkoriban mindenkinek szőlője és pincéje volt, így én is elkezdtem a saját hobbiborászatomat, mert, ha ezen a vidéken nem volt szőlőd, akkor becsületed sem. Azt kell mondjam a ruszti képzés sem segített olyan sokat az oktatásban, mint az a 16 évjárat, amelyet letöltöttem. Rengeteget tanultam ez alatt az idő alatt például arról, hogy milyen évjárat különbségek vannak.

 

 

1990-ben volt az első Magántermelők és Palackozók Borfesztiválja Nagycenken, ahová könnyen el tudtak jönni az osztrákok is. Láttam, hogy milyen fejlett ott az oktatás, fű fa elvégzi a tanfolyamokat, ellentétben itthon. Nálunk maximum a borászoknak volt lehetőségük a további képzésekre, de ők sem nagyon jártak. Csak a franciák és az osztrákok tanultak szívesen.

 

Az iskolánkból sokan mentek Londonba, Ausztriába továbbtanulni. Hajtotta őket az ismeretvágy, amely komoly áldozatokra serkentette őket, teljesen a bornak szentelték az életüket. Mi motivál? Ha nekünk fiatal korunkba ezeket az ismeretek átadta vagy elmondta volna valaki, akkor könnyebb, lazább lett volna az életünk, mert a borral lehet élni és visszaélni. Ezen a téren nekünk már sikerült megmagyarázni és különválasztani a borkóstolást és a bulizást.

 

 

A borkészítés valamint a borokról írni, tanulni, reklámozni, úgymond felhasználni teljesen más dolog. Olyan, mint a versenyautó megtervezése és az azzal való száguldozás közötti különbség. Valójában két külön világ elkészíteni és felhasználni egy munkadarabot.

 

Sok boriskola komolytalan, kedélyesen mennek az órák és közben üresen maradnak a köpőcsészék. A kóstolt borokra emlékezni kell 6-8 tétel után is, le kell őket írni, különben füstbe megy az egész dolog. Az ismeretszerző kóstolás más, mint a borivás, amikor elég csak azt eldönteni, hogy ízlik vagy sem.

 

 

16 évjáratot töltöttem palackba ugyanannak a szőlőnek a terméséből. Ha egy adott területen élünk, akkor nem tudnánk jól megítélni. Pozícionálni és minősíteni kell reálisan minden tételt, széles borismeret kiépítésére van szükség.

 

 

 

Nem vagyok az igazság birtokosa, de úgy gondolom két úton haladunk. Szerencsések vagyunk mi magyarok, hogy jól lezajlott a generációváltás. Néhány példát említve Gere Zsolt, ifjabb Figula Mihály, Árvay Angelika, ifjabb Heimann Zoltán. Tessék megnézni, ők nem helyettesíteni akarják szüleiket, hanem ügyesen, nem erőszakosan átveszik a kormányt elődjeiktől! Kicsit új stílusban, remek borokat készítenek.

 

A rossz út az, hogy nem lehet a világ borpiacára bejutni, lásd Tokaj. Ugyanis a torta el van már osztva. Óriásiak a magyar borok, amit a sajtó felkapott, de szilencium van, egy szerkesztő nem írhat bármi szépet a külföldi sajtóban. Fontosnak tartom, hogy a Borkollégium evidenciák mentén haladt, amelyekbe nem lehet belekötni.

 

 

A 90-es években Giacomo Tachis, az Antinori birtok főborásza egy borbemutatót tartott a Béke szállóban, ahová mi belopóztunk. No, nem erre vagyok a legbüszkébb, hanem ami utána következett. Az előadásához a vendégek közül senki nem tudott érdemben hozzászólni, csak mi a barátommal az utolsó sorból. Majd az est további részét Tachis úr jobb és bal oldalán töltöttük. Ezt követően meghívást kaptunk hozzá, Toszkánába. Egy hónapon át az ő erkölcsi tőkéje alapján csavarogtunk Olaszországban. Beajánlott minket a legjobb itáliai termelőkhöz, akik tisztelettel fogadtak. Giacomo Tachis, a Sassicaia atyja, pedig minden évjáratát végigkóstoltatta velünk a pincészetében.