Az üledékes kőzetek a szőlészetben

Borászportál
2021. július 15., 08:00


A legtöbb üledékes kőzet alkalmas arra, hogy rajta szőlőtermesztésnek kedvező talaj alakuljon ki. Egyes üledéktípusokon ritka a szőlőültetvény (pl. vízgazdálkodási okokból a kavicson), de még ilyen esetekben is találunk elszigetelt eseteket, amikor nagy bort lehet szüretelni efféle ritka talajokon (lásd a híres franciaországi Châteauneuf-du-Pape borvidéket).
 
Az üledékes kőzetek a szőlészetben
fotó: pikist.com
A laza homokokon vagy cementált homokköveken a világon nagyon sokfelé termelnek szőlőt. A leghíresebb példa talán Bordeaux. Tipikus homoknak nevezzük a sok kvarcszemcsét, kevés agyagfrakciót és humuszt tartalmazó, laza, cementálatlan üledéket. Ezek rendszerint immunisak, azaz filoxéramentesek. Gyakran eolikus, azaz szélfútta eredetűek, máskor folyóvízi tevékenység hozza őket létre. Ilyen hazánkban a Kunsági és Csongrádi borvidék nagy része.

A homokkövek egy része lehet mésztelen vagy mészben szegény, tisztán kovasavas vagy vasas kötőanyaggal. Az utóbbi a homokkövet vörösre színezi. Ezeken savanyú, sőt igen savanyú podzolos vagy barna erdőtalajok képződnek. A perm időszak vörös homokköveire települ pl. a Balatonfüred-Csopaki, illetve a Pécsi borvidékek jelentős része.

A finom szemcsés, agyagos kőzetek általában tengerek vagy tavak nyílt vízi eredetű üledékei. Mésztartalmuk főleg a bennük található makro- és mikro ősmaradványok mennyiségének függvényében alakul. Az agyagokon rendszerint agyagbemosódásos, barna erdőtalajok alakulnak ki, nedves klíma alatt pedig pszeudoglejes barna erdőtalajok. Az előbbi talajtípus mérsékelten alkalmas a szőlőtermesztésre, az utóbbi kifejezetten kedvezőtlen. A felső miocén kori Pannon-tó agyagos-homokos üledékein találjuk a Tolnai, a Pécsi, a Mecsekaljai, a Szekszárdi és a Balaton-melléki borvidékek területének kisebb-nagyobb részét.

Löszön és löszös kőzeteken kiváló szőlőtalaj keletkezik. A meleg lösztalaj elsőrendű vörösborokat teremhet. A lösz finomszemcsés, szélfútta üledék, amely a jégkorszak során képződött. Igen sok fajtáját ismerjük. A hegy- és dombvidékeken főleg barna erdőtalaj alakul ki a löszön, alföldeken, lankás löszhátakon csernozjom talaj keletkezhet.
 
Mocsári löszökön általában savanyú agyagbemosódásos barna erdőtalajok képződnek. Több-kevesebb lösztalaj szinte valamenynyi borvidékünkön megtalálható. Dominál a lösz a Hajós-Bajai, a Szekszárdi, az Ászár-Neszmélyi, a Pécsi, a Balatonboglári és a Balaton-melléki borvidékeken, de ez alkotja a tokaji Kopasz-hegy kötényét, és ez veszi körbe a Villányi-hegység kemény mészköves-dolomitos „magját” is.

A kemény mészkövek és dolomitok, valamint a márgák meszes jellegű talajokat képeznek. A mészkőből keletkező talajok pH-értéke lúgos, a dolomitos talajoké pedig igen lúgos is lehet. Mészkő és dolomit eredetű a rendzina talaj, amely sekély mélységű, kőzettörmelékes és könnyen erodálódik.

Részben kemény karbonátos kőzeteken terülnek el a Villányi, Balaton-felvidéki, Balatonfüred-Csopaki, Egri, Móri borvidékek, míg a Soproni, Etyek-Budai borvidékekre a porózus, finomszemcsés mészkövek-márgák jellemzők.