A résztvevőknek alkalma nyílt a kiállításon szereplő borokból összeállított komplett andalúz borsort megízlelni Petzold Attila, hivatásos Sherry Educator vezetésével. Attilától megtudtuk, a sherry típusú borok előkelő helyet foglalnak el Andalúzia gasztronómiai kincsestárában. Főként Palomino szőlőfajtából készülnek, a természetes édes társaik pedig napon szárított Moscatel és Pedro Ximenez szőlőszemekből, hordós érleléssel. Az érlelés fajtától függően minimum 3 évig, ún. solera/criadrea rendszerben történik, ahol a hordósorokból kisebb részeket kivéve, azokat az alatta lévő hordóba áttöltve tulajdonképpen egalizálják a borokat. Éppen ezért a legtöbb sherrynél évjáratról nem beszélhetünk. A borok egy része biológiai úton érik, ilyenkor az 5/6-ig töltött hordókban a bor tükrén egy speciális élesztőhártya keletkezik, elzárva a bort a levegőtől, sajátos íz és aromaanyagokat hozva létre az érlelés során. Más sherryk teli hordóban, élesztőhártya nélkül, de sokkal hosszabb ideig érnek, ezért az oxidáció határozza meg a borok karakterét. A természetes édes borok a fent említett szőlőfajták napon szárított szemeiből készülnek, magas cukor (~500 g/l!) és vonadékanyag tartalommal rendelkeznek, kizárólag oxidatív érleléssel készülnek, mivel élesztőhártya csak száraz boron alakul ki. A likőr-sherryk valamely száraz alapbor és egy természetes édes bor házasításából születnek, elsősorban a brit piacra, brit igényeknek megfelelően. A sherry típusú borokat rendszerint avinálják, (magas fokú borpárlattal, 15 illetve 17 (v/v)% -ra ) az eltarthatóság érdekében; a magasabb alkoholszint – a melegség, alkohol-édesség - tradicionálisan része a borok illat és ízképének.