Bordóinak nevezünk minden bort, amely a régióban készül, legyen az vörös, fehér vagy rozé. A fő kékszőlőfajták a cabernet sauvignon, cabernet franc és a merlot, mellettük pedig kisebb mennyiségben jelen van a malbec, a petit verdot és a carmenère is. A fehérek sem maradnak háttérben: a sauvignon blanc és a sémillon határozza meg a karaktert, néhány helyi fajta kíséretében.
 
A borvidék talaja legalább olyan változatos, mint a róla szóló szakmai vélemények: agyag, mészkő, kavics és homok váltakozik, miközben az Atlanti-óceán közelsége és a bőséges csapadék alapvetően formálja az ízeket. A klíma hűvösebb a nagy testű vörösekhez, ezért Bordeaux-ban szinte sosem egy fajtából készül a bor: itt a házasításoké a főszerep. Hűvösebb évjáratokban például a merlot lágyítja a tanninosabb, keményebb cabernet sauvignont – mintha csak két karakter dolgozna össze, hogy közösen hozzanak létre egy harmonikus történetet.

 

A Winelovers Bordói November kiállító borászainak válaszaiból hamar kiderült, hogy bár mindannyian más szemszögből közelítik meg a témát, a bordói fajták iránti elköteleződés és a jó bor iránti szenvedély közös pont. A különbségek és tapasztalatok pedig szépen kirajzolják, hogyan él tovább a bordói hagyomány Magyarországon – kicsit másként, de nagyon is magabiztosan.
 
Streit György, a Streit-Zagonyi Borászat tulajdonosa kezdte a sort, határozott szakmai optimizmussal: „Maximálisan helyt állnak a hazai bordói vörösborok a nemzetközi piacokon, főleg a versenyeken” – mondta, hozzátéve, hogy akár a Vinalies, akár a Decanter eredményeit nézzük, a magyar aranyérmek szépen sorakoznak. A stratégiákról így fogalmazott: „Van, aki a magyar fajtákat erősítené, mások inkább a nagy bordói fajták itthoni sajátosságait mutatnák meg.” A merlot klímaérzékenységét is szóba hozta, de szerinte a szakma felkészült a változásokra.

 

A gondolatmenetet Fekete Bálint, az olasz Zeni borok hazai forgalmazója vitte tovább, kissé előretekintő, elemző hangvétellel. Szerinte „a bordói borok relevanciája a következő években vissza fog esni, más borvidékek kerülnek előtérbe”, de a stílus maga örök: „a bordói házasítás szerintem örök marad, de nekem a magyar bordói házasítások a kedvenceim.”

 

A szintén olasz Sutto Borászat képviselője, Mikó Tamás már a jelenlegi fogyasztói trendeket is megemlítette: „Manapság azt hallani, hogy a fehér- és habzóborokat keresik leginkább, ezért beszél a szakma arról, hogy a vörösek háttérbe szorulnak.” Azonban Tamás megjegyezte: több száz év vörösboros élményt nem lehet csak úgy félresöpörni, így szerinte eltűnésről szó sem lesz.

 

 

A villányi tapasztalatokat Maul Zsolt hozta a beszélgetésbe, hangsúlyozva, hogy „abszolút megállják a helyüket a magyar bordói vörösborok.” A Dávid és Dániel cuvée-k szerinte nemcsak a borvidéken, hanem a világpiacon is megállnák a helyüket. A fajták jövője kapcsán külön kiemelte a merlot stabilitását: „A merlot soha nem fogja elveszíteni a fényét az országban.”

 

 Tóth Zoltán, a Bock Pince főborásza a nemzetközi viszonyokra is rálát: „A magyar bordói vörösborok nemzetközi szinten is megállják a helyüket”, különösen a cabernet franc, amely szerinte sokszor a nemzetközi szint fölé emelkedik. Bár a klímaváltozás hatásait ő is érzékeli, úgy véli, tíz éven belül nem kell fajták eltűnésétől tartani.

 

 Végül Vámos Attila (Attila Pince) zárta a sort, rögtön egy kis humorral: „Szerintem az alapvető különbség, hogy az egyik Bordeaux-ban készült, a másik itt.” Ennél frappánsabban aligha lehetne összefoglalni a lényeget, de hozzátette, hogy a bordói fajták „sokáig jól fogják magukat érezni nálunk”, még ha borvidékenként más kihívásokkal is szembesülnek.

 

 
A borászatok képviselőit egy rövid videóban arról is megkérdeztük, hogy a poharukban lévő bordói milyen filmkaraktert juttat eszükbe.