„Hagynunk kell, hogy a borok vezessenek minket”

Fendrik Zsóka
2016. április 17., 20:40


Bott Frigyes szavai ezek, akinek a neve a legtöbb borkedvelő fülében már ismerősen cseng. Egy borász, aki tapasztalatait nem csak a saját szőlőhegyéről gyűjti össze, hanem külföldi, szakami látogatásairól is. Fricit a borai „irányítják”.
„Hagynunk kell, hogy a borok vezessenek minket”
És a borok úgy tűnik, nagyon jól mutatják az ösvényt a muzslai borásznak. Bott Frigyes mondataiból kicseng pozitív életszemlélete, és hallgatóságát gondolkodásra sarkallja. 
 
2005-ben kezdtél el borászkodni, hogy érzed azóta milyen változásokon mentél keresztül? 

Az első években főleg világfajtákat telepítettünk, majd az esztergomi Prímás Levéltár régi dokumentumaiban rábukkantunk a borvidék ősi szőlőfajtáira. Ezek a furmint, a hárslevelű, a kékfrankos és a kadarka. Tapasztalataink is azt igazolták, hogy nekünk is ezekre kell koncentrálnunk a jövőben. Egy igényes borturista sem egy sauvignon blanc miatt fog ellátogatnia borvidékünkre, hanem az autentikus fajtákat fogja keresni. Mi ezekkel lehetünk érdekesek. Ma is vannak kisebb területek, ahol például pinot blanc-t, sauvignon blanc-t vagy rajnai rizlinget termelünk. Sőt ez utóbbit nagyon is szeretem. De már nem ezeken van a hangsúly. A világfajtákban az a jó, hogy viszonyítási alapot adnak a kóstolónak, hogy hol tartunk a világhoz képest.
 
A bor készítésének módjában is változtattunk az elmúlt években, az egyik legfontosabb, hogy a 2008-as évjárattól spontán erjesztünk és nem használunk fajélesztőket. Ez szerves része lett a filozófiánknak. De említhetném azt is, hogy sok esetben már egész fürtöket préselünk, nem ülepítjük túl és finom seprőn tartjuk a borokat, amely idő alatt nem keverjük a tételt. A borászatban vannak olyan dolgok, amelyeket mindenkinek saját magának kell kitapasztalnia. Mi tíz éven át kísérleteztünk. Most már elmondhatom, hogy megtaláltuk a megfelelő kádárt és hordót. Nyitottnak kell lenni, ha tudjuk értelmezni a borokat, akkor azok kézenfogva vezetnek minket előre az utunkon.

Milyen terveid vannak a jövőben?

A birtok méretét nem szeretnénk növelni, éppen megfelelő ez a 9 hektár, amely még kézben tartható. Apró lépésekben kell haladnunk, mindig nyitni, fejlődni, kipróbálni új dolgokat. Például tavaly kísérleteztünk először azzal, hogy szárral együtt erjesztettünk. A borkészítésnél szem előtt kell tartani, hogy a termőhely üzeneteit kell továbbítanunk.

A jelent ki kell szolgálni, de mindezek mellett a borvidék jövőjét is szem előtt kell tartani. Ez nagy kihívást jelent, hogy melyek a legerősebb üzenetek a borvidékről. Egy újságírónak az az első és egyik legfontosabb kérdése, hogy miért érdemes ide jönni?
 
„Hagynunk kell, hogy a borok vezessenek minket”
Bott Frigyes (Forrás: Bortársaság)

És erre te mit válaszolsz?

Véleményem szerint csak a tradíciókra lehet építeni. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy a filoxéravész előtti fajtákkal komolyabban kell foglalkoznunk. Gondolok itt elsősorban a furmintra, a hárslevelűre és a juhfarkra a fehérborok esetében. Ezekkel a fajtákkal meg lehet fogalmazni a borvidék három fő üzenetét. De azt is érdemes látnunk, hogy a filoxéravész előtt vegyes ültetvények voltak, így régen házasítások készültek a borvidéken. A mi szortimentünkben ezt jelképezi a Szuper Granum, amellyel bemutatjuk a Garam mentét.  

A kékszőlők közül ki kell emelni a kékfrankost, amely egész Észak-Pannóniának a fő fajtája. Burgenland nagyon komolyan foglalkozik a fajtával, és ezt a kommunikációjukban is kihangsúlyozzák a termelők. 

Én abban hiszek, hogy ezekkel a fajtákkal kell bemutatnunk, hogy mit tud a Muzslai borvidék. Az igényes turisták nem a világfajták miatt jönnek ide, hanem a helyi értékekért. Azonban ennek a felépítéséhez több generáció kell.

Mennyire látsz borvidéki fejlődést?

Ez egy kettészakadt borvidék, amelyet újra kell fogalmazni. Az egyes pincészeteknek más-más filozófiájuk van, azonban nagybetűvel kiemelném a kékfrankos szerepét, amelyben konszenzus van a borvidéken, ez a legerősebb üzenet. Ha azt nézem, hogy tíz évvel ezelőtt mi volt a hegyen és most mi van, akkor sok pozitív változást említhetek. A szőlők rendezettebbek, megalakult 8-10 családi borászat, akik sokat dolgoznak és a minőséget tartják szem előtt. 

Egyértelműen tenni kell azért, hogy a borvidék bekerüljön a köztudatba. Minden rajtunk múlik, hogy ki, mit és mennyit tud hozzátenni a lehetőségeihez mérten a borvidék fejlődéséhez. Ez a feladatunk, ami egy szép kihívás is egyben. Nem a demagógiákra kell építkezni, hanem gyakorolni a borok kóstolását, amelyek az üzeneteket rejtik számunkra. 
 
„Hagynunk kell, hogy a borok vezessenek minket”

Említetted, hogy a kékfrankos is azok közé a fajták közé tartozik, amelyekkel bemutatnád a borvidéket. De miért pont a kékfrankos?

Azon kívül, hogy egy hagyományos szőlőfajta a borvidéken, kitűnően alkalmas a termőtáj és az évjárat bemutatására. Legalább akkora lehetőséget látok benne, mint a burgundiai pinot noirban. A termelőkkel összefogva, egy erős kommunikációval nagy sikertörténet lehetne. Burgenland előttünk jár, ők már jóval előbb rájöttek a fajta jelentőségére. A kékfrankos nem egyenlő egy középkategóriás borral, prémium minőséget ad önállóan is és nem csak birtokborok házasításához használható. 

Amikor megszületett az első kékfrankos tételem, szinte megszólalt, hogy „én vagyok a te pinot noirod”. Ezért is pozícionálom ugyanolyan szintre a két fajtát. Hiszen ha mi termelők degradáljuk a kékfrankost, akkor nem várhatjuk el a borkedvelőktől, hogy magasabban értékeljék. Éreztetni kell, hogy ez a zászlóshajó a pincészetnek. Az is szól még a kékfrankos mellett, hogy egy megbízható fajta, és minden évjáratban szépen teljesít.

Még 2014-ben is?

2014 egy extrém évjárat volt, de a kékfrankos még ekkor is gyönyörű arcát mutatta. Könnyedebb, gyümölcsös, jó savszerkezetű, pinot noir-os stílusú bor készült belőle. A sok csapadék több fajtának nem kedvezett. 2014 olyan volt, mintha egy focimeccsen a 94. percben gólt kapnánk az ellenféltől. Augusztus huszadika után háromszáz milliméter eső esett le nagyon rövid idő alatt, ami a borvidék átlagos évi csapadékmennyiségének a fele.

De minden évjáratot értékelni kell. Ha nem lennének rossz évjáratok, akkor nem tudnánk megfelelően értékelni a jókat, mert azok könnyen természetessé tudnak válni. Aki szőlőtermesztéssel foglalkozik, annak mindezt alázattal el kell fogadnia. Ilyen ez a szakma. Mindennek megvan az oka. A nehéz évjáratokból többet lehet tanulni, és kihívások elé állítja az embert.
 
„Hagynunk kell, hogy a borok vezessenek minket”

Sokan tudják, bár nem „hangoztatod”, hogy vegyszermentesen gazdálkodsz a szőlőültetvényeiden. Mennyire alkalmas erre a művelésre a kékfrankos? 

Nagyobb odafigyelést igényel, de soha nem volt vele gond. Tiszta, elegáns és gyümölcsös borok készülnek a kékfrankosból. Fontos volt, hogy nem ugrottunk bele rögtön a biodinamikus művelésbe. 2011 óta fokozatosan haladunk előre, és gyűjtjük a tapasztalatokat. Kezdetben csak a területek felén alkalmaztuk a módszert, és a többi ültetvényen évente egyszer használtunk gombaölő szereket. 

Az elmúlt négy évben voltak szélsőséges, extrém évjáratok, de a szőlő egészséges maradt a biodinamikusan művelt területeken is. A csapadékosabb időszakokban gyakrabban kellett teát főzni, amely a növény védelmére szolgált, de még ekkor sem teljesítettek jobban azok a tőkék, amelyeket felszívódó szerekkel permeteztünk. 

2015-től minden területünkön biodinamikusan gazdálkodunk. Auszrtiából jár át hozzánk egy tanácsadó, ő segíti a munkánkat, tőle tanulunk mi is. Ez egy szőlőskert, ami gyakorlatilag egy az egyben belekerül a borba is, ezt mindig szem előtt kell tartani, mielőtt bármilyen szert használnánk az ültetvényeken. A meghatározó pincészetek nagy része nem kommunikálják, hogy biodinamikusan művelik a területeket, mert ez csak egy eszköz, ahhoz, hogy minél jobb bort készítsenek. Mi ebben hiszünk és tanuljuk.