Hernyák: a bio kategória nem lehet mentség

Borászportál
2017. február 22., 19:32


Idén is organikus bormustrára készülnek a Juniborászok, mi pedig Hernyák Tomit kérdeztük, miért döntöttek úgy, hogy átállnak a bio művelésre.
Hernyák: a bio kategória nem lehet mentség
Fotó: healthista.com
 
Mióta termesztitek organikusan a szőlőt?
 
4-5 éve tanulmányozom a biológiai növénytermesztés alapjait. 3 éve váltottunk át részlegesen, 2 éve teljesen bioban műveljük mind a 7 hektárunkat.
 
Ez mit jelent pontosan: milyen módszerek, eszközök és szemlélet kell hozzá?
 
Na ez az a kérdés, amit nem fogok tudni egy oldal alatt sem kibontani. Sokan leegyszerűsítik a bio témát azzal, hogy: Ja, ti akkor nem permetezitek a szőlőt, ugye? A bio ennél sokkal összetettebb. Először is, a bio termelő nem monokultúrában gondolkozik, azaz nem abban, hogy egy hektáron kizárólag a szőlővel foglalkozzon. Sokkal inkább a természetet teljes egésznek veszi, amiből a szőlő csak az egyik játékos a csapatban. Tehát éppoly fontos a talaj megfelelő karbantartása is, természetes módszerekkel. A talajerózió ellen, a talajélet serkentése érdekében a talajtakaró növényzet nélkülözhetetlen, mint ahogyan a kultivátorozást annak tartják a konvencionális művelésben.
 
Szóval hiába sorolnám most a szereket és az eszközöket, amit használunk, vagy amit nem használunk, mert nem ez fejezi ki a bio lényegét.
 
A bio az a rendszer, ami létezik akkor is, ha nem használjuk, ha nem veszünk róla tudomást.
 
Miért döntöttetek végülis a váltás mellett?
 
A miénk (sok egyéb bio gazdasághoz hasonlóan) egy kisbirtok: hét hektáron gazdálkodunk a családommal. Ez a kis méret azt is jelenti, hogy nálunk nincs külön szőlész, borász, sales-es és marketinges, mindent a család végez egész évben. A szőlőmunkákat a harmadik éve zömmel én végzem, természetesen folyamtosan konzultálva édesapámmal.
 
A traktorozás az egyik kedvenc tevékenységem, azzal gyorsan, hatékonyan, látványosan lehet haladni, ráadásul szerintem menő is. Viszont a permetezést korábban nagyon utáltam. Mindig szorongva öltöttem fel a permetező ruhát, vettem fel maszkot és kevertem kesztyűben az erős permetszereket. Tudtam, hogy nincs ez így jól, de nem mertem váltani. Féltem, hogy oda lesz a termés.
 
Hernyák: a bio kategória nem lehet mentség
 
Gere Andiék példája sokat segített nekem a váltásban. Úgy véltem, ha ők közel száz hektáron gond nélkül évek óta művelik organikusan a szőlőt, mellette töretlenül fantasztikus borokat készítve, akkor nekem is van rá sanszom, kicsiben. Szóval az elsődleges szempont nálam önző volt: a saját magam és családom egészsége. Most még csak a kiskutyám rohan utánam a szőlőben, remélem évek múlva majd a gyerekeim fognak. Az ő egészségüket is védem, ha időben váltok.
 
Minden csak technika, technológia, felkészültség és akarat kérdése. Akinek fontos a környezete, és a mezőgazdaságban dolgozik, annak kutya kötelessége lenne átgondolni azt, hogy mit tudna megvalósítani a környzetkímélő alternatív technológiákból. Nem hiszem, hogy két év alatt mindenki bio lehetne, de vannak bizonyos technikák (talajtakaró növényzet, komposztálás, gyomirtók mellőzése) amit a "jól bevált" felszívódok mellett is használni lehetne. Innen már könnyebb lenne megérteni mindenkinek a bio lényegét, és a teljes váltás sem tűnne annyira lehetetlennek.
 
Szerinted miért egyre népszerűbb az organikus művelés és a biobor a borászok körében?

 

Azért, mert egyre többen ismerik fel ennek szükségszerűségét. Hatványozottan fog növekedni a jövőben, hiszen egyre több a jól működő példa és ez elgondolkodtatja a szomszédokat, hogy vajon nekik is menne-e. Továbbra is azt gondolom, hogy a privát szektor, a kis családi gazdaságok fognak zömében áttérni, mert ott jobban oldható meg a folyamatos és minőségi kontroll. Pedig a legnagyobb feladata itt is a zászlóshajóknak lenne, mint ahogy ez sok helyen a világban működik. A többszázezer palackos bio pince mindig nagyobbat szól.

 
Van kedvenc bio tételed?
 
Nincs. Sajnos nincsenek túl jó tapasztalataim a bio borokkal kapcsolatban. Legtöbbször ott van nagy baj, ahol a bio növényvédelem valamilyen szélsőséges borászati technikával vagy annak hiányával találkozik. Itt aztán olyan "terroir oxidáltságokat", félrecsúszott erjedéseket, ecetes ízeket lehet megtapasztalni, hogy sokszor kikerekedik a szemem.
 
Sajnálom, hogy vannak borászok, akik nem ismerik fel ezeket a hibákat a borban és palackba teszik. Ha pedig a kereskedő is úgy mutatja be, mint érdekesség és különlegesség... Az még nagyobb baj. A bio kategória nem lehet mentség. Ecetesség nem egyenlő bio. A bio az egy toldalék. Ha jó a bor, harmonikus, kerek és jóivású akkor örülünk. Ha egy ilyen borról kiderül, hogy bio, akkor megmelengeti a szívünket. Ez sosem cserélődhet fel. 
 
Hernyák: a bio kategória nem lehet mentség
 
A juniborászok tételei között úgy vannak kedvenc tételeim, hogy nem is jut eszembe, hogy bio. Például a Gere Solus, Demeter Endre Furmint, Árvay Édesem, Kis Tomi Kabar, Weninger Kékfrankos. Ezek a borok bármilyen sorban megállnák a helyüket és elöl végeznének.
 
Mennyiben befolyásolja a bor stílusát a bio művelés? Éreznek különbséget a fogyasztók?
 
A cél az lenne, hogy ne érezzenek különbséget. Aki nem ezt mondja, véleményem szerint demagóg és hangsúlyozom, nagy kárt tesz a szakmának. A bio nem (csak) a borról szól. Nekünk bio gazdálkodóknak, szorgalmasan, alázattal és egyre nagyobb megszerzett tudással kell végeznünk a dolgunkat ahhoz, hogy hosszú évek után majd ez a borok minőségében is megjelenjen. 
 
Ha a környezettudatos gazdálkodás évek alatt a talajmarók által 40 éve erősen errodált felső talajrétegbe visszatelepíti a gilisztákat, vagy a talajtakaró számára hasznos növényeket, akkor évek múltán a talajélet is felszaporodik, a humusztartalom is növekedni kezd. Ebben a talajban pedig jobban érzi majd magát a szőlő is, és természetesen ellenállóbb lesz. Olyan, mintha egy folyamatos antibiotikum-kúrát inkább vitaminokkal előznénk meg, és egy ilyen növénykultúra éveken belül magától megerősödik, természetes immunrendszert alakít ki. Ekkor, ha nem rontom el a pincében, akár a borom is jobb lehet majd. Nem más stílusú, hanem jobb.
 
Édesapám úgy tanított, hogy az olimpiai bajnok magasugró az utolsó centiméterért küzd a legtöbbet. Viszont ez az utolsó centiméter dönti el, hogy ki lesz a bajnok vagy ki marad le a dobogóról.