Ipacs Szabó István, már harmadszorra a Borászok Borásza döntőben

A Vylyan Pincészet nemcsak borával, de borászával is dicsekedhet. Ipacs Szabó István idén már harmadszorra kerül a Borászok Borásza döntőjébe. Többségben tokaji borászokat üdvözölhetünk a „TOP 5-ben”, akik elsősorban a fehérborokat képviselik, így külön jó, hogy van egy „vörösborosunk” is, Villányból is. Interjú.

Gratulálunk a jelöltséghez! Egy magas presztízsű díjról beszélünk, ami hatalmas szakmai elismerést jelent. Hogyan fogadtad a hírt, hogy bekerültél ismét a legjobbak közé?

Én elsősorban a munkára figyelek, nem a díjakra, de természetesen örömmel fogadtam a hírt, pláne, hogy ez már harmadjára történt.

Gondoltál már a győzelemre?

Hazudnék, ha nem. Zavarba hoz, hisz hányan megérdemelnék még… Itt Magyarországon a borászhoz kötik egy pince produktumát, pedig nálunk mindenkinek benne van a munkája, a pincemunkásé, a raktárosé, a marketingesé egyaránt, és az ő feladatuk is ugyanolyan fontos, nem beszélve a birtokigazgatóról, Debreczeni Mónikáról. Ez számomra a birtok elismerése.

Van olyan bor, amire kifejezetten büszke vagy?

Mindegyik borunkra büszkék vagyunk, hiszen eleve csak olyan bor kerülhet ki a pincészettől, amely a Vylyan névhez köthető „garanciához”, bizalomhoz méltó.

Inkább kedvenceket emelnék ki. Nagyon hiszünk a cabernet franc fajtában, amelyet Villányi Franc-ra keresztelt át a borvidék, mint a villányi összefogás gyümölcse, amely egyedi eredetvédelmi kategóriájú 100% cabernet franc-t takar. A legújabb kedvenc pedig a kékfrankos. A fajtát országos szinten legnagyobb területeken termesztjük, még sincs akkora megbecsültsége, pedig nagyon gyümölcsös, tartalmas borok készülnek belőle, persze széles spektrumon mozog a kínálat, az egyszerűbbektől a legnagyobbakig. Mi sok-sok éve dolgozunk a fajtával, s az utóbbi években szebbnél szebb kékfrankosok születtek, szóval most ez a szívem csücske, ha szabad ilyet mondani.

Van valami, ami inspirál a borkészítés során? Miből merítesz ötletet?

Lehet, hogy elsőre furán hangzik, de az inspiráció általában a kudarcokból jön. Ami jól sikerül, az „csak” elégedetté tesz. Egy álom évjáratnál például sokkal előrébb visz egy-egy nehezebb évjárat, hiszen ennek kihívásaiból, tanulságaiból mindig építkezünk, így több hozadékkal jár.

Mik a jelenlegi tervek a birtokon?

Azt gondolom, hogy mindenki a lehető legjobbat szeretné kihozni, csak az oda vezető út más. Nálunk már kialakult az ültetvényháttér, ez olyan, mint egy ház, amikor elkészül. Már túl vagyunk az építkezésen, most a „szépítkezésnél” tartunk. Nem akarjuk bővíteni, hanem amit létrehoztunk, azt szeretnénk egyre szebben művelni. Célunk, a területek egyre jobb és mélyebb megismerése, ehhez például légi felvételeket is használunk. Minden ültetvénynél kialakult, hogy melyek azok a sorok, táblarészek, amik a legnagyobb lehetőségeket rejtik magukban, ezt szeretnénk kiaknázni, hogy lényegesen jobb tételeket kapjunk. Mint a szobrász, ahogyan a finom részletekhez a lehető legjobb kőből dolgoz szívesen, hogy úgy megfaragjon egy arcot, hogy azon felragyogjon benne a tekintet. Mi is a szőlő legjobb részeit, legszebb termését választjuk, hogy a terroir értékeit hordozó egyedi arcú borok készülhessenek.

Van egy saját kis birtokom is, ahol 1,5 hektáron gazdálkodom. A munkahelyemen történnek a komolyabb dolgok, otthon pedig csak hobbi szinten borászkodom. Olyan mintha, a Vylyan-nál chéf lennék, a saját pincémben pedig szakács. Ez a kettő jól kiegészíti egymást.