Maradt valami az egykori történelmi magyar borvidékekből?

Gonda György
2016. február 15., 21:51


Milyen állapotban vannak a történelmi Magyaroroszág határokon túlra került, egykor legendás borvidékei? Folyik még borkészítés Munkács környékén, vagy a Küküllőmentén? Lesz még kadarka a Sas-hegyen? Nézzük!
Maradt valami az egykori történelmi magyar borvidékekből?
Szüreti életkép 1943-ból (Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar)
Történeti borvidékeink kialakulásának időpontja az 1500-as évek elejére tehető. A leghíresebb mindenképpen a szerémségi borvidék volt. Utána következtek hírnévben a somogyi, baranyai, pozsonyi, soproni, budai, egri, borsodi, nógrádi, veszprémi, zalai, erdélyi, kecskeméti és a szabadszállási borok. A tokaji történeti borvidék fellendülése is erre az időszakra tehető.
 
A filoxéravész után készült el a történeti borvidékek beosztása, ami némi változásokkal mai napig elfogadottnak tekinthető. Ekkor tizennyolc történeti borvidéket állapítottak meg, amelyek jelenlegi helyzetét tekintjük át az alábbiakban.

Ruszt-Sopron-Pozsony: Ruszt és Sopron borvidékeket nem kell külön bemutatni, aktív borélet folyik mindkét településen és környékén. Pozsonyból gyakorlatilag eltűnt a szőlő, már csak az emlékeit őrzik. Újraélesztéséről nem érkeznek hírek, és tudomásom szerint a szőlőtermesztésre alkalmas területek mára beépítésre kerültek. Sajnos.

Pest-Nógrád: Pest megye bortermelő települései elsősorban jelenleg a kunsági borvidékhez tartoznak. Ezek közül a települések közül Monor és a monori pincefalu örvend ismertségnek, ahol most már aktív borkultúra kezd kialakulni, sok programmal, fejlődő pincészetekkel. A Jégvirágtól Borvirágig januári rendezvény már-már hagyománynak mondható, komoly érdeklődés mellett zajlik ez a forralt bor „ünnep”. A másik település, amely a nagyközönségnek számára is ismert lehet, az Szigetcsép, ahol Gálné Dignisz Éva 2013. év bortermelője készíti borait. Pest megye több települése is szerepel a borvidéki települések besorolásában, de boraik elsősorban a nagy alföldi halmazba kerülnek. Nógrád megye két települése szerepel, mint bortermő hely: Pásztó és Szendehely. Információm nincs az itteni boréletről. Akinek van, kérem, ossza meg velünk e-mailben, vagy a cikk alatt kommentben!
 
Maradt valami az egykori történelmi magyar borvidékekből?
Vidám nők a szőlőben, 1937-ben (Fotó: Fortepan/ Vojnich Pál)

Buda-Sas-hegy: Kiemelkedő vörösboros vidék volt, amely sajnos nincs már többé, és félek, hogy nem is lesz. A sas-hegyi, tabáni, budafoki szőlők folyamatosan tűntek el a XX. század folyamán, lettek áldozatai a városiasodási folyamatoknak. Budafokon is már csak feldolgozás történik, termelés gyakorlatilag nem. Némi szőlő még található a kiskertekben, a Soós illetve a Kertészeti Egyetem tangazdaságaiban, de ezek sem jelentősek. A budai Vár alatt kísérleteztek pár évvel ezelőtt szőlő telepítésével, ám teljes kudarc volt az eredmény. Pedig érdemes lenne mélyebben foglalkozni a kérdéssel, hiszen mint termőhely, már bizonyított Buda, az pedig igazi kuriózumnak számítana, hogy egy fővárosban vígan terem a szőlő és még finom is a bora.

Somlyó: A Somló újraéledése gyakorlatilag a szeműnk előtt történik. Az itt lévő fejlődés bár lassú, de határozott és példaértékű.
 
Neszmély: Hilltop, Kamocsay Ákos és Szöllősi Mihály 2015. év bortermelője jellemzik ma a borvidéket. Szerintem ez elég, hogy jelezzék, itt vannak.
 
Maradt valami az egykori történelmi magyar borvidékekből?
Szüret Tabajdon, 1936-ban (Fotó: Fortepan/Mészöly Leonóra)
 
Eger-Visonta: Az egri borvidék sem igényel külön bemutatást. A visontai hegyközség pedig már a mátrai borvidékhez tartozik. A visontai hegyközség 802 ha termőterülettel bír, de egyenlőre a magyar borpiacon megjelenő, jelentős szereplője nincsen. Reméljük, hogy a mátrai borvidék dinamikus fejlődése eléri ezt a területet is.

Abaúj-Miskolc: Az eredendően idetartozó területek becsatlakoztak a Tokaj-Hegyalja borvidékhez, ma már ide tartoznak. Elsősorban az Abaúj területeken folyik aktív és minőségi szőlészet és borászat. A napokban volt szerencsém egy fiatal pincészettől kóstolni Miskolcról egy tételt, ami igen ígéretesnek tűnt.

Szerednye-viszna és Munkács-nagyszöllősi történeti borvidékek a mai Ukrajna területén találhatók. Tudjuk, hogy sajnos, már-már létűket fenyegető gondokkal küzdenek, amelyek nem engedik boraik régi hírnevének visszaállítását. Ukrajnában aktívnak mondható borélet Beregszász környékén található. Itt készülnek kereskedelmi forgalomba is kerülő palackos borok. Egy-kettőt volt szerencsém kóstolni, vegyes érzelmekkel. Ezeknek a borvidékeknek a felébredésére szerintem még nagyon sokat kell várni. Bár a lehetőség még mindig meg van a területben.
 
Maradt valami az egykori történelmi magyar borvidékekből?
Szüreti csoportkép 1916-ból (Fotó: Fortepan)

Érmellék: A Partiumban járunk, a Kraszna és a Berettyó között, Nagyvárad közelében. Nagyvárad fontos központja az erdélyi boréletnek, ahol egyre több az esemény, tanfolyam is zajlik. A borvidéken valamikor a debreceni polgárok rendelkeztek szőlőbirtokokkal, és aszú bort is készítettek. Napjainkban 2-3 pincészet palackoz innen borokat. Kicsit északabbra a szatmári borvidéken működik a hazánkban is ismert Nachbil borászat.

Ménes-Magyarád: Mai nevén Arad-hegyaljai borvidék. Az egykor európai hírnévnek örvendő Arad-hegyen éled újra a kadarka, Balla Géza kezei között. Ha van határon túli borász, akit nem kell bemutatni az olvasóknak az Balla Géza. Borai bárhol kaphatók itthon, és a mester is rendszeresen tart az egész országban kóstolót.

Versec-Fehértemplom: Ez a borvidék a Szerb és a Román határ szomszédságában terül el, ahol a Duna belép Románia területére. Valahol a verseci és a szerémségi borvidék határán működik a Nagy-Sagmeister Borászat, akik 2-3 éve tűntek fel a magyar piacon is, és okoztak meglepetéseket például a furmint rajongóinak.
 
Maradt valami az egykori történelmi magyar borvidékekből?
Bagaméri szüret 1940-ben (Fotó: Fortepan/Mészöly Leonóra)
 
Szerémség: A leghíresebb történelmi borvidékünk, ahonnan a reneszánsz idején a királyok bora került a palota asztalára. Ide érkezett meg a kadarka vándorlása során, és innen hódította meg az országot. Napjainkban Maurer Oszkár neve a legismertebb erről a vidékről. Maurer elsősorban fehér fajtákkal foglalkozik, és nagy energiát fordít régi fajták megőrzésére, mint a bakator, szerémi zöld, vagy a mézes fehér. Déli szomszédainkról, elsősorban Horvátországról elmondható, hogy nagyon komoly borkészítés folyik, mind fehér, mind vörösborok terén. Dolgoznak saját fajtákkal és nálunk ismertekkel egyaránt, így olaszrizlinggel vagy furminttal, emellett kiváló borokat készítenek a világfajtákból is.

Erdélyrész: Itt elsősorban a bánáti rész és a Küküllőmente az ismert. Mindkettőnek elsősorban a hagyományai élnek napjainkban. A bánáti részen működik egy igazi nagygazdaság, ahol komoly szőlészet és borkészítés folyik, ez a Recas Pincészet. A boraik itthon is kaphatóak. Gyakorlatilag a teljes kínálati sort lefedik a baginbox-tól a prémium kategóriás tételekig. Egy spanyol és egy ausztrál borász vezetésével dolgozzák fel a helyi fajták és a világfajták termését.

A tokaji, szekszárdi, pécs-villányi, badacsonyi, balaton-melléki történeti borvidékek ma is kiemelkedő fontosságú területeink, a magyar borászat kiemelkedő központjai, tartva magukat lassan 500 éves hagyományaikhoz.