A jövő nem biztos, hogy a szőlőfajtákban van

Borászportál
2016. július 04., 21:05


A magyar borászat számára jelenleg az egyik legfontosabb teendő a szakember utánpótlás megszervezése. A készülő borstratégia meghatározó eleme a kutatások felfuttatása és a borvidékek között regionális együttműködés – mondta Légli Ottó.
A jövő nem biztos, hogy a szőlőfajtákban van
Légli Ottó (Fotó: Agrarszektor.hu)
A borrégiók-borvidékek oldaláról kezdődött a Nemzeti Borstratégia kialakítása. Jelenleg az egyes bortermelő vidékek javaslatait gyűjtik be, tematikus kérdéscsoportok mentén, amelyek arra keresik a választ, hogy 10-15 év múlva hol képzeljük el a magyar bort – mondta el a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke az Inforádió Hordóminta című műsorában.
 
Néhány konkrétum már körvonalazódik a stratégiával kapcsolatban. A sokszínűséget mindenütt értéknek tartják, a meglévő adottságok kihasználása a fő cél. A jelenlegi elképzelések szerint marad a 22 borvidék, nem történnek majd összevonások, de elképzelhető, hogy szoros, régiós összefogásokra kerül majd sor.
A stratégia megalkotása során minden borvidéken hangsúlyozták, hogy szükség van a termékpiramis tagolására. Balatonbogláron több mint harminc szőlőfajta termesztése engedélyezett, szükség van vezértermékekre – hozott fel példát Légli.
 
A másik fontos gondolat – mondta –, hogy habár a fajták fontosak, meg kell jelölni őket, de a jövő nem biztos, hogy a fajtákban van. Az egyes szőlőfajtákat eszközökként kell megfogalmaznunk, a házasítások és a területek kapcsán – hangzott el.
 
Légli Ottó kiemelte azt is, hogy a mai termelők elsősorban belföldön szeretnék értékesíteni a boraikat. Mindössze nagyjából 20 százalékuk jelölte meg az exportot.
 
A stratégia megalkotása során komoly hangsúlyt kap a szabályozás kérdése is. Önszabályozásra is nyitottak a termelők, aminek a célja az, hogy ne lehessen találkozni olyan borral, ami nincs rendben – mondta az elnök.
 
A Balaton Borrégió esetében Légli Ottó a sokszínűséget nevezte leghangsúlyosabbnak. Pezsgők, fehérborok, vörösborok – jogosan mondhatjuk, hogy a Balaton le tudja fedni a mai kínálatot – hangzott el.
 
Dél-Pannónia nagyon jó úton halad, „eggyel beljebb vannak” – fogalmazott Légli. Ott ki lettek jelölve a vezérfonalak: kadarka, bikavér, villányi franc. A tagoltság tehát ott már megjelenik, van egy nagyon fontos helyzetértékelés, a hangsúly pedig részben néhány kiemelt fajtán és a bikavéren van.
 
Az Észak-Pannon borrégiónak van egy közepe, Mór, Neszmély és Pannonhalma, amelyek alapvetően fehérboros adottságokkal rendelkeznek, és van „két széle”, Sopron és Etyek-Buda. Légli itt lát a legtöbb kérdést, hiszen a borvidékek nem tartanak ott a saját maguk számára felvázolt úton, ahol kellene.
 
A Duna Borrégió esetében az igazi áttörés akkor következik majd be, amikor a termelők felismerik, hogy nem minden pillanatban a koncentráltság vagy az ásványosság a legfontosabb szempont. A környék borászai nagyon sokat tesznek és tettek azért, hogy rendkívüli minőségben tudják a „mindennapok borát” produkálni.
 
Mátraalja, Bükkalja és Eger a házasított borok esetében áll nagyon előkelő helyen, amely elsősorban a bikavérnek köszönhető. Az Egri borvidék az egyik, amelyik a legtöbb szereplővel bír – már csak ezért is nagyon izgalmas régió – mondta.
 
Tokaj-Hegyalja esetében a HNT elnöke az állami tulajdonban lévő Grand Tokaj szerepét emelte ki, valamint magánvéleményének is hangot adott akkor, amikor az útkeresés időszakaként jellemezte a jelenlegi állapotot. Az aszúnak mai módon történő megfogalmazása, a tokaji száraz borok helye szerinte olyan kérdések, amelyek még válaszokra várnak.
 
Az országos stratégiával kapcsolatban legfontosabb, mondta, hogy akár önszabályozás módján rend legyen az ágazatban. A kiemelt célok közé tartozik a belföldi piac, és a magas színvonalú borturizmus feljesztése, valamint az oktatás és a kutatás – foglalta össze Légli Ottó.