Nem volt ez másképpen több ezer évvel ezelőtt sem, hiszen az alkohol fogyasztása már azokban az időkben is dívott. Régészeti kutatások során az archeológusok a feltárt leletek közt számos nyomát találták a sör és a bor maradványainak. Tehát őseink nem csak a bor készítését, hanem a sör erjesztését is ismerték. Vannak arra is bizonyítékok, hogy a nagyobb fokú és gyorsabb bódultság elérése érdekében a két nedűt a későbbiekben esetleg keverve fogyasztották. Gyakran kevertek különböző adalékanyagokat is a kívánt bódító hatás eléréséhez, például a már akkor ismert ópiumot, mandragórát és beléndeket tettek az italokba, vagy az erjesztett italokat egyszerűen csak összekeverték. A mézbor és mézsör – amelynek kialakulása valószínűleg a földművesség elterjedéséhez köthető – fogyasztásában a nők is kivették a maguk részét. A régészek szerint a bronzkortól kezdve Európában általános volt a felnőtt férfiak körében az alkohol tartalmú italok fogyasztása, azonban szigorúan csak valamilyen ünnepi alkalomból kifolyólag.

„Sörre bor, mindenkor; borra sör, meggyötör" Információink szerint e mondást a németek – nem tudni, miért – magukénak tekintik. Egy az ulmi egyetemen végzett felmérés szerint a németek 90 százaléka tartotta magát ehhez a népi „bölcsességhez”. A franciáknak is van egy hasonló mondásuk a borra, miszerint: „Fehér bort vörösre inni jót tesz a gyomornak, fordított sorrendben viszont fordított hatás várható.”

Szakértők szerint azonban, ha az ember a bornál kisebb alkoholtartalmú sörrel kezdi italozását, a „folyékony kenyérrel” megtelíti a gyomrát. Az utána elfogyasztott bor ezáltal nem az üres gyomorba érkezik, így az alkohol lassabban fejti ki hatását. A mondás másik fele már nem állja meg a helyét, hiszen a profi borkóstolók az egyes minták között jéghideg sörökkel tisztítják ízlelőbimbóikat.

Mások szerint azonban inkább etikai szabályról lehet szó, amikor is az italozó „nem akarja elrontani a nemes bor ízét az olcsóbb sörével”. Német tudósok szerint ez a mondás valamikor a középkorban születhetett, amikor a sör a nép, a bor pedig az urak itala volt. Az árpabort (sört) a barbárok és szegények italának tartották az ókori Hellászban és Rómában egyaránt, de a kereszténység terjedésével és a kolostori sörfőzdék jóvoltából a sör ismét visszanyerte korábbi rangját. Ennek okán, ha már valaki egyszer eljutott odáig, hogy megengedhette magának a borivást, nem akarta sörivással rontani a renoméját.

Hans-Joachim Pieper, a hohenheimi egyetem professzora (lepárlás és erjedés területén végzett kutatásokat) szerint inkább arra ügyeljünk, hogy a mennyiség helyett a minőséget részesítsük előnyben, hiszen minél tisztább egy alkohol, annál kisebb a rosszullét esélye. Tanácsa szerint inkább a vodkát és a gabonapálinkát fogyasszuk, hiszen az adalékanyagoktól mentes italok nem okoznak kellemetlen illatokat fogyasztás után.

„Bort a sörre, idd egyszerre”: egyesek szerint csak magasabb alkohol tartalmú italt lehet alacsonyabb szesztartalmú italra fogyasztani, mert az nem okoz fejfájást. Ez azonban sokban függ az illető állapotától, nemétől, súlyától és pszichés állapotától is.

Tehát, bár tudományosan egyik megállapítás sem bizonyítható, de személyes kísérletezések során kitapasztalható.