Vulcanus – Fegyvertény a Balaton-felvidéken

Nagy Zita
2010. december 09., 15:31


A Vulcanus hazánk szinte ismeretlen ritkasága, a Balaton-felvidék eddig még kevésbé elterjedt fajtája. Savkarakteres, a terroir jegyeket gazdagon visszatükröző, termesztési adottságait tekintve is nagyon jó adottságokkal rendelkező fajta. Egyre többet hallunk és beszélünk róla, és kellő odafigyeléssel, hozamkorlátozással, a szüret helyes megválasztásával, megfelelő hordóhasználattal egyedi, kiváló minőségű hungarikum borok készíthetők belőle.
Vulcanus – Fegyvertény a Balaton-felvidéken
 
Korábban már írtunk az öt „zés” szőlőfajta, vagyis a Zeus, a Zenit, a Zéta, a Zefír és a Zengő bemutatása kapcsán Dr. Király Ferenc agrármérnök szőlőnemesítő pályafutásáról, aki elsősorban korai érésű, jó cukortermelő, kedvezőtlen évjáratokban is megbízhatóan jó minőséget és hozamot adó, kellemes savtartalmú fehérborszőlő-fajták előállításán munkálkodott. A most bemutatásra kerülő fajta, vagyis a Vulcanus is az ő keze munkáját dicséri. 1957-ben, Badacsonyban állította elő a fajtát - mely a Szürkebarát és a Budai zöld keresztezéséből született -, majd 1959-ben telepítette el a magoncokat.
A Vulcanus mindkét szülője tősgyökeres badacsonyi fajta, így mind a Szürkebarátnak, mind a Budai zöldnek - azaz a Kéknyelű beporzó fajtájának - „badacsonyi” képességei fellelhetők benne. A Badacsonyi borvidék ugyanis jellegzetesen testes, magas extrakt-, alkohol- és savtartalmú, hosszan eltartható, nagy érési potenciállal rendelkező borairól híres. A Vulcanus esetében sincs ez másképpen, de még egy picit pörgessük a pohárban, és nézzük tovább az életrajzát!
 
1961-től a Vulcanus körüli bábáskodást Kiss Ervinné és Kiss Ervin vette át, ők végezték az anyatőkék értékelését, a legjobb adottságú fajtajelöltek kiválasztását, szaporítását, majd a termesztési értékek vizsgálatát. 1995-től a fajtajelöltekkel kapcsolatos vizsgálatokat Májer János és munkatársai folytatták tovább. A fajta állami elismerésére 2003. december 8-án került sor. Nem elterjedt és ismert fajta, leginkább csak a Badacsonyi borvidéken, ezen belül Szigliget hegyein találkozhatunk vele, illetve elvétve a Balaton-felvidék egyes területein. Ismeretlenségének okai között természetesen a fajta fogyasztókkal és kereskedőkkel történő megismertetésének, azaz a piac kiépítésnek jelentős költsége játszik legfőképpen szerepet, amit a borászatok nem nagyon tudnak és mernek vállalni.
A Vulcanus tőkéje középerős növekedésű, lomblevele kerek, széles, fűzöld, karéjos-hasadt. A fürt vállas, tömött, rövid, középnagy, a bogyók gömbölyűek, kicsik, alig hamvas zöldek, sokmagvúak, levük színtelen, ízük közömbös, húsuk puha, leves, olvadó. A héj középvastag és tartós. Kifejezetten bőtermő, a fajta magas termésmennyiség mellett is nagyon jó minőséget ad, rendkívül jó savgyűjtő, még aszályos években is megbízható mustjának, illetve borának savtartalma, melyet képes megőrizni, nem lágyul le. Igazán szép eredményeket, nagy formátumú hungarikum borokat azonban természetesen leginkább hozamkorlátozás mellett várhatunk a fajtától.
B38, azaz Badacsony 38 néven is ismert a hibrid, de a Vulcanus név kifejezőbb ezzel a szőlőfajtával, pontosabban borával kapcsolatban. Vulcanus a római mitológiában ugyanis a tűz és a vulkánok istene, és ő készítette az istenek és a hősök fegyverzetét. A rómaiak úgy tartották, hogy Vulcanus műhelye Szicíliában, az Etna bendőjében, vagy pedig a Lipari-szigetekhez tartozó Vulcano-sziget alatt rejtőzik. Nomen est omen – ahogy mondani szokás, tehát ilyen kemény, férfias háttérrel a fajta bora sem lehet más, mint tüzes, erős, egyenes, feszes és karakteres. A karakter elsősorban a savak felé tolódik, alig marad el például a Juhfarktól. A Vulcanus a terroir ásványos jegyeit is teljes gazdagságában képes közvetíteni, tehát a savak mellett az ásványosság és a tűzköves jegyek dominálnak leginkább. Mivel nem illatos, zamatgazdag fajta, teljes ízképe, gyümölcsössége hosszabb hordós érleléssel hangsúlyozható még inkább, ilyenkor olajosabb, selymesebb struktúra mellett a mézes, virágos, déligyümölcsös aromák is előbújnak. A fajta jó cukorgyűjtő, emiatt kicsit későbbre – október környékére - tolt szürettel, töppedt bogyók felhasználásával, akár késői szüret-jellegű bor is készülhet belőle.
Ételpárt számára mindenképpen a „saválló” kategóriából válasszunk. Alkalmas zsírosabb, nehezebb ételek „leküzdésére”, és elsőrangú választás savanyú - például savanyú káposztából készült – ételekhez, mivel az étel savanyú ízeinek hatására a savanyú ízre megnő a toleranciánk, így a kemény, és éles savú borokat lágyabbnak, kerekebbnek, és kevésbé savasnak találjuk. A sós ételeknek jót tesz egy kis savasság, azonban a savhangsúlyos Vulcanus esetében inkább kerülendő ez a párosítás, bármennyire vonzó lehet, hogy a bor ásványos „sósságát” az étel ízeiben is viszontlássuk. A túlzottan sós ételek és az erősen savas borok ugyanis kellemetlen, fémes ízhatást adhatnak. A fajta ellenben szép párja lehet egy Vulcanusból készült fehérbormártással gazdagított balatoni fogasfilének, de friss túró, és krémsajtok, valamint érleletlen friss sajtok kísérőjének is bátran felkérhetjük.