Valljuk be, már ideje volt, hogy valami jó dolog is begyűrűzzön. Ahogyan az egész világon, úgy itthon is egyre többen keresik a különböző gyöngyöző- és habzóborokat, és ezzel együtt, bár jóval kisebb mértékben, de egyértelmű növekszik a kiürült prosseco, cava és champagne palackok száma is.

Illene azzal kezdeni, hogy melyek a buborékos borok típusai, de erről az utóbbi hetekben sokat lehetett olvasni ezen az oldalon, a Winelovers Pezsgő Június rendezvény beharangozójaként. Bár ismétlés a tudás anyja, de a rendezvény után van más is, amiről lehet írni.

 

 

Nagy ívű emelkedés Magyarországon elsősorban a hozzáadott szén-dioxid alkalmazásával készült tételekben van. Mára minden borvidékünkön készülnek habzó- és gyöngyözőborok, és gyakorlatilag a felhasznált szőlőfajtákban sem válogatnak a borászok. A legnagyobb mennyiség az illatos fajtákból készül, legfőképpen Irsai Olivérből. Magam részéről ezt nem is bánom, mert kóstolási tapasztalataim szerint a buborék jobban áll ennek a fajtának, mint a „csendesség”. Valahogyan a készítők jobban megtalálták az aromák egyensúlyát a gyöngyöző változatokban. Feltűntek a különböző házasítások olaszrizlingből, cserszegiből, sauvignon blancból, sárgamuskotályból és készülnek rozék is szép számmal kékfrankosból, cabernet-ből, néha még pinot-ból is.

Mára vannak olyan borvidékek, régiók, mint például a Balaton környéke, ahol már el sem tudják képzelni a borsor kezdését egy könnyű, üde, vidám gyöngyözőbor nélkül. Talán eljön az idő, hogy kiszorítja a rozét? Na jó, ez nem valószínű, már fel is ébredtem. Nagy számban készülnek habzó- és gyöngyözőborok Villányban és az Alföldön is. Sőt, az első igazi átütő sikert a villányiak hozták a Gere Fricivel; azóta már sok a követőjük, de ez a tétel még mindig a népszerűségi listák élén áll.

 

A Pezsgő Júniuson beszélgetve néhány gyöngyözőboros termelővel az derült ki számomra, hogy ez a kategória mérsékelten nyereséges. Gazdasági ereje leginkább abban van, hogy segít a cash-flow egyenletes szintjének megőrzésében. Szerencsére ez már nem jelenti azt, hogy csak erre koncentrálnak a pincék, és a gyengébb minőségű alapanyag kerül felhasználásra, abból a nem szép gondolatból kiindulva, hogy a hidegen szervírozás és a buborék elnyomja a gondokat. Azt is sikerült megtudnom, hogy

Azoknál a borászatoknál, ahol komolyan gondolják ezt a témát, a teljes palackszám legalább 10 %-ában készülnek ezek a típusú borok.

 

Milyenek nemzetközi viszonylatban a magyar tételek? Ebből a körből leginkább az olasz lambrusco és alap prosecco, ami elérhető külföldről. Ezekkel - főleg a lambruscóval - gond nélkül felveszik a versenyt. Az alap minőségű és sokszor egyszerű, maradékcukros proseccóknak is méltó vetélytársai, és még az árversenyben is van esélyünk.

 

A magasabb minőségi kategóriákban, és úgy általában a magyar pezsgők ügyében nem ennyire fényes a helyzet. Bár mind a termelők, mind a fogyasztók körében egyre több, a minőség iránt elkötelezett pezsgőrajongót találunk, még mindig keveset fogyasztunk belőle, ismereteink sem túl széles körűek. Változatlanul a régóta bevált Charmant Doux a legkedveltebb tétel, és még mindig szilveszterkor. Remélem, nem kell megvárni egy újabb generációváltást, hogy trónfosztásra kerüljön a sor.

 

A tradicionális eljárással készülő pezsgők területén is sok változás van itthon és a világban is. Hazánkban az igazán pezsgősíthető fajtákból készült buborékos borok szerencsére egyre inkább palackos érleléssel készülnek, tradicionális eljárással. Így a chardonnay, pinot noir, rajnai rizling tételek más fogyasztói szegmenst céloznak meg. Tokaj-Hegyalja is beszállt a pezsgőkészítésbe, a furminttal és a hárslevelűvel. Gomba módra szaporodnak a tokaji pezsgők, és ezekből szép számmal lehetett is kóstolni a Pezsgő Júniuson. Náluk még sok a kísérletezés, tapogatózás, sok még a kérdés és a bizonytalanság. Azt nem tudom, hogy érdemes-e a keresgélést olyan nagyon folytatni. Szépekkel sokkal ritkábban találkozom, mint drágával. A pezsgősítés, a palackban érlelés drága, idő- és infrastruktúra igényes munka. Ezekből pedig a magyar borászatoknak pillanatnyilag nem sok van. Nem gondolom, hogy egy 10-15 ha területű pincészetnek, komolyabb pénzügyi háttér nélkül, érdemes lenne a tradicionális eljárású pezsgő készítésébe belefogni. Nagyon nagy a konkurencia, és azt kell mondanom, hogy ezen a területen ár-érték arányban sem nagyon tudunk labdába rúgni. Természetesen kerül ki a Kreinbacher Pince, Garamvári Vencel vagy Szentesi József kezéből csoda, és a Francois márkanév alatt is találunk klasszikusokat, de megérkezett hazánkba a nagyvilág. Elárasztottak minket a cavák, Prosecco D.O.C.G. tételek, és az ajtóban kopognak a francia crémant-ok.

 

 

Kisebb-nagyobb utánajárással pedig minden champagne elérhető itthonról is, csak pénztárca kérdése az egész. Ezt igazolta, hogy ezeknél a pultoknál és a champagne teremben volt a legnagyobb érdeklődés a rendezvényen. Sőt, néhány kiemelt champagne tétel a délután közepére már el is fogyott. Egyre több magyar fogyasztó is rájött, hogy a champagne örök, és bőséggel megéri az élmény az árát.

Az a lassan, de biztosan növekvő csoport, amely nyitott a palackos erjesztésű, tradicionális pezsgőkre, nem sajnálja a pár ezer forinttal többet egy nagy cavára, vagy -alkalmanként - egy plusz tízest egy jó champagne-ra. Az átlagos pénztárcájú fogyasztónak pedig az igényes magyar tételek már sok esetben drágák. Ezen a területen van még mit dolgozni. Azt is látom, hogy a nagy magyar pezsgőpincészetek ennek a kategóriának a reklámozására nem is nagyon költenek, már-már erőszakkal tartják a köztudatban az olcsó tankpezsgők fogyasztását. Ennek gazdasági okát értem, én is tudom, miben van a haszon, de azért az egyensúlyra nem ártana figyelni. A pincészeteknek is ugyanúgy többet kellene tenniük a minőségre szoktatásban, mint a boriskoláknak, bormédiának.

 

Amiben pedig még többet kellene fejlődni, az a magyar borszókincs, amelynek egyik legelmaradottabb, legkuszább területe még mindig a pezsgő világa. Ezt is milyen kellemetlen leírni. Még mindig ugyanúgy hívjuk a tradicionális eljárással készülő buborékos bort, mint a tankpezsgőt. A lényeget megvilágító kifejezések pedig kacifántosak és terjedelmesek.

Az egyértelmű, hogy kategóriától függetlenül van jelene és jövője a buborékos boroknak hazánkban. Ezt bizonyítja a sok érdeklődő a Pezsgő Júniuson, a piacon feltűnő új szerepelők, mint a Haraszthy Pince Etyekről, vagy a Kárászteleken (Erdély) működő Carastelec, amelynek egyik fő befektetője a Pannonhalmi Apátsági Pince. Mindketten a csendes borok világába hasítottak eddig. Szerencsére a fogyasztók is nyitottak, érdeklődnek, és gyorsan felvették a fonalat. Ez a közös érdeklődés csak jó irányba vezethet.