A szüret időpontja a 18-19. században jellemzően valamilyen jeles naphoz kötődött Szent Mihálytól (szeptember 29.) Simon és Júdás (október 28.) napjáig.

 

A családok együtt, a hívott segítőkkel szüreteltek, a házigazda a munkáért cserébe pedig vendégül látta a segítőket. A szőlőszedés és a darálás, préselés végeztével jócskán fogyasztottak az előző évről maradt borból, és haza is vittek a frissen szedett szőlőből, mustból.

 

A történelmi bortermelő vidékeken szüreti mulatságokat, bálokat is rendeztek, sőt a múlt században és előző századokban a szüret idejére a törvénykezést is beszüntették.