Ördög Nóra: Amikor azt hittem, felnőtt vagyok, vöröset ittam

Ribáry Manuéla
2017. február 24., 15:52


Az ország szinte kislányként ismerte meg. A szemünk előtt vált gyerekműsor vezetőjéből komoly műsorvezetővé, a TV2-nél. Ma pedig már feleség és anya is. Csajos fehértől a menő vörösig - Ördög Nóra mesél boros élményeiről.
Ördög Nóra: Amikor azt hittem, felnőtt vagyok, vöröset ittam

Milyen a kapcsolatod a borral, szereted?

 
Nagyon harmonikus a kapcsolatom a borral és nagyon szeretem. Hál’istennek a férjem ért is hozzá valamennyire, ezért nagyjából képben vagyunk a borászokkal is, szeretjük megkóstolgatni a borokat. Vannak kedvenc boros helyeink Budapesten is, ahova szívesen megyünk. Ha én alkoholt fogyasztok, akkor nagyon valószínű, hogy az valamilyen finom bor.
 

Azt olvastam egy interjúban, hogy a borozás és a mozi összekapcsolódik nálad.

 
Az egy randi volt a Kristinus Borbirtokon. A barátnőinkkel szeretjük meglepni a férjeinket, és persze a fiúk is minket. Egyszer kitaláltuk, hogy elmegyünk a Kristinusra -  van ott egy bormozi, ahol úgy nézhetsz filmeket, hogy közben sajtot és jó borokat kínálnak. Ha este otthon leülünk a férjemmel egy jó film elé, akkor szinte biztos, hogy egy pohár finom bort is elkortyolunk mellé sajtokkal, sonkával.
 

Emlékszel az első borélményedre?

 
Gyerekkoromban egy lagziban véletlenül összetévesztettem az üdítőt a borral.
A vörösbor egy nagy kóláspalackban volt, én pedig  teljesen gyanútlanul kitöltöttem magamnak egy pohárral és meghúztam.
Borzalmas sokk volt, hogy jaj istenem, ez micsoda, úgyhogy nem indult zökkenőmentesen a barátságunk, de hogy felnőttként mikor kezdtem el bort inni, arra nem is emlékszem. Talán később, érettebb fejjel jött, hogy finom ételeket, finom italokat iszik az ember, és ez a szerelem meg is maradt.

 

Mikor, milyen bort szeretsz inni?

 
Először amolyan csajosan, fehér bort rendeltem mindig; amikor pedig már azt hittem felnőtt, komolyabb nő vagyok, akkor vöröset ittam, mert az volt a menő. Most már azon kapom magam, hogy egy hidegebb téli estén egyértelműen a vöröset kívánom inkább, egyébként pedig inkább a habzó- és fehér bort.
 

Szoktál úgy főzni, hogy párosítasz egy bort egy adott ételhez?

 
Ennyire tudatosan nem fordult elő, de vannak olyan receptjeim, amelyekhez kell bor, és az hozza magával, hogy az ember mit kínál mellé.
Van egy nagyon finom receptem, az étel neve francia marhahúsos fazék, és ahhoz kell tenni egy kis vörösbort.
Ez általában nagy sláger, ha a baráti társaságban elkészítem, de talán, kifejezetten borhoz még nem készítettem ételt. A férjem is szereti a jó borokat, ért is hozzá, így van egy kisebb készletünk és általában mindenféle bor van otthon.
 

Étterembe szeretsz jobban járni, vagy otthon készítesz valami finomságot?

 
Alkalomfüggő, hiszen nyilván egészen más, amikor az ember néha - gyerekek nélkül - megadja a módját és beül egy nyugodt vacsorára egy étterembe. Ha csak spontán alkalom, akkor általában a férjem az, aki fogyaszthat egy pohár bort, és én önfeláldozó módon vállalom a taxisofőr szerepét (nevet). De ha előre eltervezzük, akkor természetesen mind a ketten fogyasztunk. Az otthon főzésnek is megvan a maga varázsa, és ilyenkor már menet közben is felbontunk valami finom bort.
 

Van kedvenc borvidéked, akár itthon vagy külföldön?

 
Nem ez a meghatározó, de a Balaton-felvidék borai között van több, amit szeretek, no meg az olasz borokat. Érdekes, hogy nagyon sokszor egészen kis magyar borászatoknál is lehet isteni borokat találni, amire nem is számít az ember, csak úgy belefut. Két-három évvel ezelőtt nagy felfedezést tettünk az osztrák borokkal kapcsolatban is, és nagy szerelem lett.
 

Igaz, hogy a férjed, Nánási Pál pálinkafőzéssel is foglalkozik? Honnan jött ez az érdeklődés?

 
Pali pár évvel ezelőtt kapott az édesapájától egy egészen kicsi, réz pálinkafőzőt. Sosem voltunk egy nagy pálinkafogyasztó család, én a magam részéről most sem vagyok az, de ebből nincs sértődés. És akkor elkezdte érdekelni ez a folyamat; utánajárt, milyen eljárással is lehet igazán minőségi pálinkát készíteni, ő is csinált, és sikerélménye lett.
 
Nagyon élvezi ezt a fajta alkotómunkát, egészen onnantól kezdve, hogy honnan szerzi be a gyümölcsöt, majd elkészíti a cefrét.. Iskolába és tanfolyamokra is elkezdett járni. Persze csak a baráti társaságban fogy a pálinka, de ki tudja hova vezet ez a szenvedély. Kereskedelmi forgalomba nem kerülnek a palackok, csak a család és a baráti kör nagy örömmel kóstolgatja. Remek, elképesztően gyümölcsös pálinkák jönnek ki a keze alól.
 

Lehet, hogy ugyanolyan komoly hivatás lesz a férjed életében a pálinkafőzés, mint a fotózás?

 
Nyilván időfüggő, hogy a fotózás mellett mennyi ideje és energiája marad erre, de bármi megtörténhet. Azt gondolom, hogy jó úton jár, de a legfontosabb, hogy örömét leli benne.
A tavalyi születésnapjára elhívtam egy szakértőt hozzánk, aki végigkóstolta és értékelte a pálinkáit. Büszkén mondhatom, hogy nagyon jól szerepelt mindegyik tétel!
 

Hogy állsz a bálokkal, szereted őket?

 
Igen, nagyon. Mindig van mit várni az évben, és ez a februári hónap egyértelműen a bálok időszakáról szól. Ezek a társasági események lehetőséget adnak arra, hogy találkozzunk hasonló érdeklődési körű emberekkel - és kellemes társaságban minőségi borokat fogyasztva könnyű jól érezni magunkat. Ebben a képletben nincs hibázási lehetőség, minden részlete jó és jól is hangzik. Műsorvezetőként is élmény, ha az ember olyan dolognak lehet részese, amiben magánemberként is szívesen részt venne. Még az sem kizárt, hogy nem egyedül érkezem, a férjemet is elcsábítom majd.