Vida elmesélése szerint az indította el a pályán, hogy barátja megmutatta a présházukat: a pincében, a csántérfákon három 500 literes hordó állt. „Gondoltam, ezek nem normálisak, ennyi bort megisznak! Kijövet azonban történt valami: a tanyát egy nagyon öreg kadarkaültetvény vette körül, és én nem szőlőtőkéket láttam rajta, hanem öregasszonyokat, akik feketébe vannak öltözve, az ég felé tartják a karjaikat, és zokognak. Egy elhanyagolt kadarkaültetvényben gyertyatartók meredeztek az ég felé. Ez a kép nagyon megragadott” – emlékezett vissza. Később apja, aki „szigorú pénzügyőr volt”, vásárolt 600 négyszögöl szőlőt, hogy a gyerekek megtanuljanak dolgozni. „Az első évben, amikor egyszerű halandók is nevezhettek borversenyre, én apám nevén beneveztem az első kadarkát, amelyet létrehoztam. Apám az újságból tudta meg, hogy Vida Sándoré lett a megye legjobb kadarkája. Azt mondta: meglásd, a jó isten meghálálja” – idézte fel első sikerét. (A cikk a hirdetés után folytatódik!)

 

Mint mondta, maga se hitte, hogy a prémium boruk fogy el leghamarabb. Az országban mindig vannak olyanok, akik a nagy léptékű évjáratból származó különleges borokra vágynak. Vida szerint fontos egy alapvető bázis, a piramis alja, amelynek a tetején picike hegy van, a prémium kategória. Ez náluk a La Vida bor. Az alatta lévő szegmensben pedig két dűlőszelektált boruk van.

A kadarkát Szekszárd nagyon fontos borának tartja az év borásza. Nem eredendően magyar, a rácok hozták be, de ma már hungarikum; a filoxérajárvány után jelentős területen csak Szekszárdon telepítették újra. „A bora finom, fűszerrel telített, kecses, különleges csoda” – mondja, hozzátéve, hogy el lehet tenni 5-10 évre is, és megjelennek benne a finom fűszerek. Vida szerint jobban meg kellene becsülni, gasztronómiai telitalálat, halászlé, túrós csusza, harcsapaprikás mellé kiváló.

Vida az interjúban elmondta, hogy húsz hektárt akarnak művelésbe vonni, nem többet, mert „én a szőlőtőkéket név szerint akarom szólítani”. Szerinte így lehet különleges minőséget előállítani. Úgy tartja, hogy a nagyléptékű borhoz nem szőlőt, hanem gyümölcsöt kell termeszteni. Idős ültetvényeik minőségben jók, de tőkehiányosak. Szerinte Szekszárd egyetlen baja, hogy az ültetvények idősek, „ha ezen változtatunk, nem kell félnünk semmitől”.