Az estnek az egerszalóki pincészet adott otthont, ahová a Macok és a Zsálya Bisztró települtek ki. Felváltva kóstolhattuk a két egri étterem séfjei által kreált ínyenc fogásokat. A borvacsora különlegességei voltak még az egyedülálló tételek. Ugyanis az idősebb évjáratok mellett, forgalomban nem kapható - vagy csak korlátozottan megvásárolható borokat kóstolhattunk. Ezek ismeretében nem csoda, ha felcsigázottan érkeztünk. De mitől válik különlegessé és emlékezetessé egy "sokadik" borvacsora az ember életében? Attól, hogy nem mindig a sablonokat ismétlik, új dolgot tanul, családias a környezet és érzi a lélek jelenlétét. Este hét órakor érkeztünk Egerszalókra, ahol az ünnepi díszbe öltöztetett borboltban fogadtak minket a 2010-es pinot noir, rajnai rizling pezsgővel.

Köszöntöttek és körbevezettek bennünket a borászat pincerendszerén, majd a kóstolóteremben ért véget az utunk, mely egyben a vacsora helyszíne volt. Bemutatkoztak a St. Andrea borászai idősebb és ifjabb Lőrincz György, valamint a vendégszereplő séfek Macsinka János, a Macok Bisztrótól (Eger) és Gál Gábor, a Zsálya Bisztrótól (Eger). Ez utóbbi étterem készítette az első fogást, citrusos harcsa, vargányasalátával és torma habbal. Ehhez ifjabb Lőrincz György első száraz fehér borát kóstolhattuk a Nagy Egedről. Az Egyetlen névre hallgató tétel, a 2013-as évjáratban készült először és utoljára, chardonnay és sauvignon blanc házasításából. A szőlőt ki kellett vágni, majd 2014-ben újratelepíteni, így egyszer szüreteltek a tőkékről, osztja meg velünk György. A fiatal bor minerális karaktere harmóniában volt az étellel, melyet a meleg vargányasaláta tett még izgalmasabbá.

 

A második előételként, a Macok Bisztrotól érkezett a libamáj puding, vajas karácsonyi kaláccsal és mézes körtével. Az étel textúrái zseniálisan passzoltak egymáshoz, a libamáj mousse állagát kiegészítette a kalács sűrű, szinte süteményes tömörsége. A borpárja a 2008-as Boldogságos, olaszrizling alapú házasítás volt, krémes, vajas, fejlett jegyekkel. Itt egy kis "vita" kerekedett az asztalnál, hogy elegendő-e a kalácshoz a bor vagy elviszi a kortyot az étel felé. Ez ízlés dolga, de a fogás és a bor így volt kerek, ha engem kérdeznek az este egyik legjobb párja volt.

Következett a rozé kacsamell feketegyökérrel és mandarin redukcióval (Zsálya Bisztró). Hihetetlen, de a feketegyökér egy hazai zöldség, amelyet kevesen ismernek. A citrusos, ám mégis édes mandarin redukció a 2007-es Örökké házasítás felhasználásával készült. A bor a legkiválóbb dűlők tőkéiről származik. Érezhettük már a palackbukét, ezt kiegészítette az olajos textúra, nagy bor a pohárban.

Az egri borvidék híres vörös házasítása az egri bikavér, itt sem hiányozhatott a sorból. Egy 2003-as Áldás került poharunkba, melyhez bárányfartőt szolgáltak fel aszaltmeggyes céklával a Macok Bisztrótól. A hús omlós, a céklakockák enyhén roppanósak és az aszaltmeggy krémes állaga a szájban egy egészet alkottak. Jól eltalált fűszerezés a borhoz, a korty kerek volt.

Eger környékén érdemes kihasználni a Bükk közelségét, nem csak túrázásra és sportolásra, hanem vadászatra is. A következő fogásnak bükki szarvas gerincet készítettek Gál Gáborék, melyhez köretnek fodros kel pürét és kecskesajtos, sütőtökös gnocchikat tálaltak. Ehhez választották a 2007-es Hangács dűlőből származó bikavért, amelynek ez volt az első évjárata, egy kezdet. A termőhely rusztikus jellegét hordozza sok gyümölccsel a tétel.

Következett egy szilvás sajtválogatás, ahol megízlelhettünk egy camambertet, valamint egy zöldfűszeres kecske sajtkrémet, amit szőlőmag őrleménybe forgattak. A pincészet egyik kiemelt bora, a 2011-es Merengő, vörös házasítás került hozzá a poharunkba. Érett gyümölcsök, szárított zöldfűszerek illatban, magas tannintartalom, telt íz jellemezte a bort.

Desszertként Macsinka János vaníliás rizs mousse-val készült, amelyhez frissítő mangó került a tányérra. A krémes állagú rizs, gyermekkorunk tejberizsét idézte, azzal a különbséggel, hogy a vanília aromájától még kellemesebb lett az egyszerű étel. A mangó kockák az édes ízérzetet csökkentették, így illet hozzá ifjabb Lőrincz György 2013-as kései hárslevelű bora.

Az este folyamán a séfek is "kezünket fogva" végigvezettek minket a fogásokon. Mint később megtudtuk nem volt egyszerű feladatuk, de a sok munka meghozta gyümölcsét, ahogyan a boroknál is. Lőrincz György mesélt nekünk a borokról, hitről és családról, a türelem és idő fontosságáról. Ifjabb György megosztotta velünk a tapasztalatait, milyen utat járt be eddig.

Az ünnep hangulata lengte be a levegőt. Az ízek és illatok közötti harmónia, a környezet rákényszerített minket arra, hogy csak a jóra gondoljunk. Nem hiába a St. Andrea mottója: "törekszünk a jónak gyakorlására".