Agyő, parafa?

Gonda György
2019. június 24., 10:53


Ideje véglegesen leszámolni azzal a tévhittel és előítélettel, hogy csavarzáras palackba csak a friss, könnyű, gyorsan elfogyasztandó borok kerülnek.
Agyő, parafa?
Fotók: Gellér Anna
 
A Winelovers Afterwork: Csábító Csavarzárasok Kóstolója nem a bevezetőben írt tény alátámasztására/megcáfolására jött létre, és bár a Gellért Szálló teraszán a nyári szezon borai voltak túlsúlyban, találtam néhány olyan tételt is, ami sokkal többre hivatott és megmutatta, hogy miért idejétmúlt ez a berögződés.

Mielőtt azonban az estéről és a kóstolt borokról beszélnék, szakmázzunk egy kicsit. A parafa az elmúlt évszázadokban bizonyította, hogy tökéletes megoldás az üvegek zárására, védelme alatt a borok biztonságban vannak életük végéig. Ám azt is bizonyították, hogy képesek a borokat ihatatlanná tenni, például a dugósság, vagy rossz záródás esetén a bor egyszerűen tönkremegy a palackban. Persze vannak 100%-os garanciájú TCA-mentes parafadugók, ennek azonban komoly ára van. A parafa háttérbe szorulásának másik oka, hogy rohamosan fogynak a parafa ültetvények, esnek áldozatul a Portugáliát folyamatosan sújtó aszálynak, melegnek. Márpedig Portugália mintegy 70%-os termesztési részesedését senki nem fogja pótolni.
 

A csavarzár javára írhatjuk, hogy használata könnyű és praktikus. A zárási technológia kiforrott, hibamentes, természetesen nincs dugó okozta megbetegedés. A palack bekerülési költsége is kevesebb, mint dugóval. A borok érlelhetősége terén is bizonyított, egyre kevesebb a fogyasztói ellenérzés, egyre kevésbé jelent presztizsveszteséget. Ez annyira igaz, hogy a világ palackos borainak kb. 30 %-a már így záródik. Sorra jelennek meg olyan kutatási eredmények is, amelyek szerint az érlelést segítő mikrooxidációs folyamatok nem a parafa légáteresztő képességének köszönhetők, hanem a palackban, a bor és a záróeszköz között maradt levegőnek. Ez pedig a csavarzárnál is jelen van. A folyamatok abba az irányba mutatnak, hogy nagyjából 10 éven belül a parafadugó csak a kiemelkedően nagy hírnevű boroknál, a hagyománytisztelő pincészeteknél, illetve a 100%-osan természetes borászatoknál fog megmaradni. Nem mondom, hogy a csavarzár a végső megoldás, hiszen új lehetőségek mindig vannak, de egyelőre jobb alternatíva nincs. (Ha még többet olvasnál a témában ezt és ezt a cikket ajánljuk figyelmedbe.)
 
Agyő, parafa?

A kóstoló estéjén meleg volt, nagyon meleg, ezért nem is vágyott senki komoly, testes, tüzes borokra. A kínálat kielégítően megmutatta azt is, hogy az egynyári, laza borok szegmensében mit tudnak a magyar borászatok.

Az illatos történetekből a Homola Pince tramini hangsúlyos 100% Balaton bora, illetve a Vesztergom Pince ottonel muskotálya fogott meg, mindkettő 2018-as évjárat. Jó savak, kedves és szépen kezelt illatosság, pici maradékcukor, élénkség jellemző rájuk. Kamocsay Ákos 2017-es sárgamuskotálya is ebbe a csoportba tartozik, de itt jóval magasabb a beltartalom. Tudom, hogy sokaknak a sárgamuskotály már tényleg sok aromából, de ezt a bort érdemes megpróbálni.

Picit önző módon a széles rozé kínálatból csak kettőt kóstoltam meg, bízva a magyar rozék fejlődésében. Jól is döntöttem a két mátraival: Kiss Attila Renée bora, igazi gyümölcsbomba, de természetes, beazonosítható piros bogyós jegyekkel, lendületes, laza, a Nagygombos borászat rozéja (szintén kékfrankos) pedig hozza a sok málnát, epret, jó tempót, de itt picit nagyobb a sűrűség.
 
Agyő, parafa?

És itt térnék vissza a bevezetőben már említettek gondolathoz, hogy bizony voltak olyan csavarzáras borok is szép számmal, amikben már megvan az érlelési potenciál. Gondolok itt a Tűzkő Banka nevű 2018-as zöldveltelinijére, vagy a Katona Borház 2017-es Rianás nevű chardonnay borára. Mindkettő telt, kerek, ízgazdag, fajtajelleges bor. Ide sorolnám még a Kamocsay Prémium család hosszú seprőn tartással és felkeveréssel készült 2017-es olaszrizlingjét. Ez a bor nyugodtan tehető egy asztalra a legelismertebb észak-balatoni olaszokkal. Nagy kedvencem volt még szintén a Katona Borház feszes, virágos, ínycsiklandozó savú Kokas-hegyi rajnaija, ami hordozza a 2016-os évjárat lassabb érlelési idejét, úgyhogy még elég fiatal.
 
Agyő, parafa?

Végül egy picit az osztrák vendégről. A Weingut Weinhäusel Christian&Zsanett, közvetlenül a határ túloldalán, Sopronnyéken található, és mint a nevéből is látszik, a történetben van magyar szál. A csavarzárra rákérdezve csak kérdő tekintetet kaptam válaszul: Ausztriában olyan egyértelmű, hogy a borok, nagyon kevés kivétellel, parafa nélkül kerülnek a fogyasztók elé, mint Dél-Amerikában, Ausztráliban vagy Új-Zélandon. A kóstolt 2017-es zweigelt nem is hagyott maga után semmilyen kérdést. Tökéletes állapotban, kristálytisztán, egyértelműen mutatta meg a fajta lendületességét, üdítően fanyarkás meggyes jegyeit, pici fűszerességgel vegyítve.
 
Agyő, parafa?

Nemcsak ez a kóstoló, hanem hosszú évek tapasztalatai alapján mondhatom, hogy a világ bármelyik borvidékéről vásárolhatunk csavarzáras bort, ártól, elvárásoktól, presztízstől, fogyasztási szokásoktól függetlenül. Készüljünk fel arra, hogy ez a jövő.
 
Kiállítók: Font Pincészet (Kunság), Frikker Pince (Tokaj-Hegyalja), Homola Pincészet (Balatonfüred-Csopak), Jammertal Birtok (Villány), Kamocsay Ákos Prémium Borok (Neszmély), Katona Borház (Balatonboglár), Kissattila Borászat (Mátra), Nagygombos Borászat (Mátra), Ruppert Birtok (Villány), Tűzkő Birtok (Tolna), Vesztergom Pince (Balatonfüred-Csopak), Weingut Weinhäusel (Burgenland)