Az olaszrizling szerintem

Erős D. Zoltán
2017. február 06., 20:00


Három év kihagyás után jutottam el az idén ismét Csopakra az Olaszrizling szerintünk rendezvényre, így ha valaki, akkor én érezhettem azokat a változásokat, amelyek az elmúlt esztendőkben az olaszrizling fronton bekövetkeztek.
Az olaszrizling szerintem
Ami a régi: nem csökken az érdeklődés a program iránt. Igaz, az idén korlátozták a belépők számát, de ezt nem nagyon lehetett észrevenni a két helyszínen, sem a Jásdi, sem pedig a Szent Donát Pincében. Ez persze azt is jelenti, hogy tovább növekszik az olaszrizling népszerűsége.
 
A borász arcok közül sok visszaköszönt, a törzsgárda maradt, de szép számban voltak ígéretes újak is. Hogy a borászok is fontosnak tartják ezt a rendezvényt, azt bizonyítja, hogy - pár kivételtől eltekintve - a készítők maguk kínálták a boraikat.
 
 
A kóstolást a téli időben nem is olyan könnyen megközelíthető Szent Donátban kezdtem, s mindjárt a bejárattal szemben, a többszörösen Az év bortermelője címre jelölt Borbély Tamásnál. Biztosra mentem, hiszen vagy fél évtizede kedvenceim közé tartozik a Borbélyék Bácsi-hegyi Olaszrizlingje. Most két évjáratot kóstoltam, s micsoda különbség: a 2015-ösre inkább a gyümölcsösség, míg a 2014-esre a robosztusság volt jellemző.
 
Badacsony után nem is következhetett más, mint a Szent György-hegy, a Szászi Birtok. Szászi Endre is igazi különlegességgel rukkolt ki: megversenyeztette Szigligetet és Szent György-hegyet. Nálam ez utóbbi nyert. 
 
Szászival egy asztalon kínálta borát, no meg a természetesen olaszrizlingből frissen készült pezsgőjét a 2HA, vagyis Török Csaba. Az első próbálkozás remekül sikerült.
 
Innen vettem volna az irányt a csopakiak felé, ám őket akkor tömeg vette körül, hogy reménytelennek tűnt a dolog, ezért inkább az akkor éppen egyedül lévő Bakó Ambrust szúrtam ki magamnak. Nála igazán csak azt sajnáltam, hogy egyetlen borral érkezett, mert a 2015-ös A Villa mellett nagyon rendben volt.
 
Az olaszrizling szerintem
 
Izgalmas volt, ahogy Csetvei Pincészet Papír-Olló-Kő sorozata elvezetett a reduktívtól a kombinált technológián át a hordós olaszrizlingig. Közben még termőhelyet is váltogattuk: Somló, Mór, aztán megint Somló.
 
Ezek után indítottam újra támadást a csopaki sarok felé, amit, ha nem is volt egyszerű, azért sikerült bevenni. Megérte a küzdelmet, mert a Petrányi Pince kódexes olaszrizlingje ízelítőt adott, hogy milyen is az igazi csopaki.
Erre aztán csak ráerősített: Szent Donát Pince Csopak-Meszes-Márga-Slikker és Kishegy borsora. A kóstoló első félidejét Laposa Selectionnel, és a nagyon ígéretes '16-os 4Heggyel zártam.
 
A másik helyszínen, a  Jásdi Pincében Homola Sáfránykertjével folytattam. Nálam a '13-as lett a nyerő.
 
Az olaszrizling szerintem
 
Bussay Pince asztalán ott volt egymás mellett az apa 2009-es, valamint a lányok 2015-ös olaszrizlingje. Drukkolok a lányoknak.
 
Egerből Gál Lajos pedig a Kántor-taggal azt bizonyította, hogy az olaszrizling nem csak a Balaton és környékének a szőlője.
 
Távirati stílusban a további kedvencekről: Jásdi Siralomvágó 2013, Guden Kertmög 2015, Pálffy pince Káli Királyi Mál 2015 és a Káli Királyi Fekete-hegy 2015, valamint Villa Tolnay Tavasz 2015, Panoráma 2015  Olaszrizlingje.
 
Hogy mi változott az elmúlt három évben?
A korábbinál jóval kevesebb átlagos, annál több a kimagasló minőségű bor került a poharamba. Mindez csak alátámasztotta a 90 éves somlói borász, Fekete Béla bácsi véleményét, miszerint igazán nagy értékeket hordoz magában ez a fajta.
 
Nem csak öröm volt az olaszrizling szokásos év eleji ünnepe Csopakon: az Olaszrizling Szerintünk kóstolón a helyi borászok a veszélybe került szőlőültetvények megmentéésért kampányoltak. A szomorú témáról a Vinoport írt részletesen.