Korábbi cikkünkben bemutattuk a hazai és európai szőlőket is veszélyeztető, az amerikai szőlőkabóca által terjesztett szőlőbetegséget, a Nébih által felvázolt védekezési lehetőségeket, valamint két ökológiai gazdálkodást folytató borászat képviselőinek tapasztalatait. Cikkünkre reagálva most Tarsoly Róbert, a Dóka Éva Pincészet szőlész-borásza mondja el, miben látják ők a probléma gyökerét.

 

“A baj bizony nagyobb annál, mint gondolnánk, a hatósági kötelező védekezések hatékonysága nem megfelelő, a betegség az előírt védekezések maradéktalan betartása esetén is terjed, pusztít. A kormányzati támogatási rendszer mértéke - 12.000 Ft/ha támogatás, maximum 240.000 Ft/gazdaság - elhanyagolható a valós költségekhez képest, valamint a kártalanítás jelenlegi rendszere sem biztosítja a tovább éléshez szükséges feltételeket. A jelenlegi karantén szabályozás már nem releváns, ennél a fertőzöttségi szintnél egyszerűen nem működik. A Badacsonyi, különösen a Szent György hegyi hegyközséget, a Somlói és a Soproni borvidéket is komolyan veszélyezteti a betegség, és az északi borvidékeink kivételével már mindenhol megjelent az országban ”- mondja Tarsoly Róbert.

 

Ők a húsz hektár szőlőjükből négyet ki fognak vágni idén. “Ami a legszomorúbb, hogy ennek a fele 8-10 éves ültetvény. Tavalyelőtt a cabernet franc-ból rekord mennyiséget szüreteltünk, gyönyörű minőséggel. Idén ki kell vágni az egészet”.

 

A legjobban érintett borvidékek részvételével a Veszprém Megyei Növényorvosi Kamara kezdeményezésére létrejött a szőlész és növényvédős szakemberekből álló Szőlő Fitoplazma Szőlész Csoport, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a betegség az egész magyar szőlő-bor ágazat jövőjét komolyan veszélyezteti, ennek ellenére sem az agrárpolitika, sem a még kevésbé érintett borvidékeken dolgozó termelők nem veszik komolyan a fenyegetettséget.

 

Próbálnak rámutatni a probléma komplexitására, és edukálni is a gazdákat. Fel akarták venni a kapcsolatot az Agrárminisztériummal is, de eddig nem jártak sikerrel. Szerintük a legsúlyosabban érintett borvidékeken egyes termelők megélhetése forog kockán - a megfelelő, jelenlegi protokoll szerinti védekezés ellenére -, és nem úgy tűnik, hogy bármi is akadályozná a terjedést - hacsak nem lesz átfogó, országos megelőző program. Úgy vélik, a még nem érintett hegyközségekben sem a megfelelő súllyal kezelik a problémát. “Vannak olyan vélemények, hogy ne hangoztassuk a témát, mert akkor nem lehet majd eladni a magyar bort. Inkább nem minősítem ezt a hozzáállást, csak annyit mondok, hogy ha nem lesz szőlő, majd nem lesz mit eladni” - mondja Tarsoly Róbert, aki szintén a Szőlő Fitoplazma Szőlész Csoport tagja. 

 

A munkacsoport egyik fontos feladata az is, hogy a külföldi jó gyakorlatokat megismerje. “Egyszerű szőlőtermelőként nekem nincs kapcsolatom külföldi termelőkkel, de azt tudom, hogy Szlovéniában a Muravidéki Magyar Rádió folyamatosan bemondja, hogy milyen szerrel és hogyan kell védekezni a kabóca ellen.

Tarsoly Róbert elmondása szerint az egyik legfontosabb az elhanyagolt területek felszámolása lenne, ha felszólításra nem megy, akár kényszer kivágásokkal. Sok olyan tulajdonos van, aki elérhetetlen mert külföldön él vagy meghalt. “Ha meg is történik a felszólítás a hegybíró által, a termelőnek vagy telektulajdonosnak van rá egy éve, hogy rendbe tegye a területét. Csak utána jön a bírság, ha jön egyáltalán, mert sokszor a hegybírónak nincs arra kapacitása, hogy felderítse ezeket.” Van olyan területe, amely 2023 óta teljes zárlat alatt van, és elmondása szerint senki nem ment azóta ellenőrizni, hogy megfelelően védekezik-e. “Egyre több a bejelentés, és egyszerűen nincs elég ember és pénz arra, hogy felderítsék a gócpontokat.”

 

 

Tarsoly Róbert szerint a kormányzati intézkedéseknek nincs még látható eredménye. “Ha minden így marad, ahogy most van, akkor a betegség végig fog söpörni a magyar borvidékeken, mint a filoxéra. Azt szeretnénk, hogy szélesebb nyilvánosságot kapjon az ügy, mert ez ellen csak összehangoltan lehet védekezni.” Javaslataik között az is szerepel, hogy hasonlóan a parlagfű mentesítéshez - legyen lehetőség arra, hogy a műveletlen területeket hatóságilag felszámolják, vagy kezelésbe vegyék, és utólag az állam kiszámlázhassa a tulajdonosnak. 

 

Jelenleg a kártalanítási eljárás úgy működik, hogy ha egy adott területen a hatóság talál fertőzött tőkét, akkor kijelölnek egy egy kilométeres zárlati zónát. Ebben a zónában az érintett gazda kártalanítást kap, ha az ültetvényét ki kell vágni. Van egy számítási metódus arra, hogy mennyi jár teljes kivágás esetén, illetve ha csak egy meghatározott százalékot kell eltávolítani, akkor tőkénkénti összeg alapján történik a kompenzáció. Amennyiben a gazda vállalja, hogy pótolja a kivágott tőkéket, az állam a pótlás költségeit is megtéríti.

 

“A probléma az, hogy ez a jelenlegi rendszer egyedi, elszigetelt esetekre lett kitalálva – arra az esetre, ha itt-ott felbukkan a fertőzés.

Ebben a formában ez a rendszer nem nyújt elégséges védelmet”- magyarázza a borász.

 

Nehezíti a helyzetet az is, hogy a szabályozás szerint a kivágást követően csak három év múlva lehet újratelepíteni, és újabb három év, mire a tőkék termőre fordulnak. Ez összesen hat év bevétel nélküli időszakot jelent. Ezt nagyon kevesen tudják túlélni. Ezért lenne fontos, hogy a kártalanítási rendszert újragondoljuk és átdolgozzuk úgy, hogy valóban méltányos és életképes megoldást nyújtson a gazdáknak. Azoknak is, akik újra kezdenék, és azoknak is, akik nem tudják folytatni. Ők is kapjanak olyan kompenzációt, hogy tisztességgel tudják lezárni a tevékenységüket, és úgy tudjanak visszavonulni, hogy rendben felszámolják az ültetvényt, és ne veszélyeztessék a környező területeket.

 

“A hosszútávú megoldáshoz elengedhetetlenek lennének azok a kutatások is, amelyek a kártevő életmódjára, a fitoplazma terjedésére, a különböző szőlőfajták érzékenységbeli különbségére fókuszálnak. Rengeteg kérdés merül fel, amelyre a kutatások akár rövid időn belül választ adhatnának, de egyelőre úgy tudjuk, nincs akarat az ilyen kutatások finanszírozására.”