„A magyar borászok még csak a felszínt kapargatják” – exkluzív interjú Kína egyetlen Master of Wine-jával

Geri Ádám
2019. április 01., 12:38


Fongyee Walker a világ első és ezidáig egyetlen kínai Master of Wine-ja. Férjével, a Master of Wine hallgató Edward Ragg-gel Dragon Phoenix néven WSET akkreditált iskolát vezetnek az ázsiai országban. A Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) meghívására kilenc napos tanulmányútra érkeztek hazánkba. Közvetlenül megérkezésük után adtak interjút a Borászportálnak.
„A magyar borászok még csak a felszínt kapargatják” – exkluzív interjú Kína egyetlen Master of Wine-jával
Hogyan látják a magyar bor esélyeit Kínában? Tudnak egyáltalán a létezéséről?

Fongyee: Szerintem jók a magyar borok esélyei a borkészítés komoly hagyományai és a fejlett borkultúra okán, amit a kínai emberek nagyra értékelnek. Amikor a magyar borokról tanítunk, mindig azzal kezdjük, hogy a tokaji aszú a borok királya, a királyok bora. Ezt a tanulóink csodálattal hallgatják. De szeretik a bikavér történetét, és az is tetszik nekik, hogy a magyarok büszkék az őshonos fajtáikra. Azonban azt is látni kell, hogy a magyar borászok még csak a felszínt kapargatják Kínában. Nálunk egymást érik a 8 millió lakosú városok és ezekben gyakorlatilag senki nem hallott a magyar borokról. Ettől még munkaigényes a sikerhez vezető út, mert az bukásra van ítélve, aki megpróbál mindenkire lőni. Nagyon pontosan meg kell határozni, kinek akarnak Kínában eladni.

Edward: Sok külföldi borászat a kínai átlagembert tekinti piacának, az átlagos kínai viszont nem iszik bort. Gondoljunk bele: a huszadakkora Egyesült Királyságba másfélszer akkora értékben érkezik importbor. Aki viszont iszik – főleg a fiatalabbak –, az nagyon nyitott, szeretné felfedezni a borok világát és többet megtudni róla. A Wine Intelligence becslése szerint 40-50 millióan vannak.

Fongyee: Kínában nincs kulturája a borfogyasztásnak, nem úgy növünk fel, hogy a szüleink otthon bort isznak. Az emberek bőven a huszas éveikben kezdenek ismerkedni a borral. Többségében jómódúakról beszélünk, akik általában a „high enddel” kezdenek, például egy bordeaux-i grand cruvel, utána viszont tanulni akarnak. És itt jön képbe a WSET képzési rendszer, a legtöbben ugyanis ezt választják. A világ 700 WSET által akkreditált iskolájából 130 Kínában működik. És a 2-es szinten bizony már szó esik a tokaji aszúról, a 3-as 4-esen még többet beszélünk Magyarországról, miközben Görögország éppen nemrég került ki onnan. Ez hatalmas helyzeti előny a magyaroknak.
 
Fongyee Walker Kontinentális Kína (Tajvan, Hongkong és Makaó nem tartozik ide) első számú borszakértője, egyben első  Master of Wine-ja 2016 óta. Férjével, Edward Ragg-gel 2007-ben alapították meg a Dragon Phoenix Wine Consulting borászati szaktanácsadó és oktatási vállalkozást. Az iskolájukban a diplomaszintig minden WSET-képzés megtalálható, több városban tartanak kurzusokat. Borbírálóként rengeteg versenyen vesz részt és számos szaklapba is publikál. Állandó résztvevője a 4 millió követővel rendelkező Wok’n Wine című, interneten sugárzott műsornak, ahol kínai ételeket és borokat párosít. Amikor a Ph.D.-ját készítette  Cambridge-ben, tagja volt az egyetemi vakkóstoló csapatnak, amelyet 2004-ben győzelemre vezetett az Oxford-Cambridge vakkóstoló párbajban.

Mi lehet a kitörési pont, ami által a magyar borok az említett, a kínai borforradalomban kevésbé meghatározó helyekre is eljuthatnak?
 
Edward: Azt gondolom, hogy a stílusok változatossága és a borok gazdag aromavilága komoly fegyvertény. Amikor az egyik kurzusonkon bemutattunk egy villányi cabernet franc-t, a hallgatók rajongtak érte, és nem hitték el, hogy ilyen érett bort lehet készíteni a fajtából, mert addig csak a Loire-i, kevésbé érett szőlőből készülő franc-okat ismerték.

Fongyee: Fontos azonban tudni, hogy Kínában a fajták nem játszanak annyira fontos szerepet. Mi nem az ausztrál chardonnay-t keressük, hanem egy bort a Barossa-völgyből. A régió számít. Ez minden bizonnyal Franciaország, azon belül is elsősorban Bordeaux és Burgundia hatásának a következménye.
 
Edward: Érdemes elgondolkodni azon is, hogy ne nagy importőrökkel dolgozzanak együtt, akiknek olyan hatalmas a portfóliójuk, hogy nem tudnak minden boruknak kellő figyelmet szentelni, és ahol így nyilván a francia borok fognak előnyt élvezni. A kisebbek, akik tényleg azért árulják a magyar bort, mert hisznek benne, hatékonyabbak lehetnek.
 
„A magyar borászok még csak a felszínt kapargatják” – exkluzív interjú Kína egyetlen Master of Wine-jával
A delegáció 8 napot tölt Magyarországon és 8 borvidéket látogat meg

Fongyee: Volt egy hallgatónk, aki később édes borokra specializálódott online boltot nyitott. Először mindenki őrültnek nézte, de hatalmas sikere lett. Prémium kategóriában pedig toronymagasan a tokaji aszúk a legkeresettebbek nála, és nem a sauternes-i édesek vagy a német jégborok.

Az Európai Kis- és Középvállalkozások Szövetségének tanulmánya szerint a Kínába importált átlagos palackos bor vörös, fiatal és három hónapot töltött tölgyfahordóban. Ehhez képest eddig jóval többet beszéltünk a tokaji aszúról, mint lehetőségről. Ezek szerint Kína vörösbor-imádata igazából csak az európaiak fejében létezik?

Edward: Az is közkeletű vélekedés, hogy a kínaiak nem szeretik a magas savtartalmú borokat. Ehhez képest a borszeretők és borértők imádják a tokaji aszút, pedig kiugróak a savai, viszont az egész egyensúlyban van.

Fongyee: Sok ember a kínai gasztronómiát is elintézi azzal az általánosítással, hogy „nagyon más”. Miközben ebben a hatalmas országban gyakorlatilag minden megtalálható. Így közizlésről is nehezen beszélhetünk, hiszen nagyon különbözik annak az ízérzékelése, ízlése, aki mondjuk csípős ételen nőtt fel, attól, aki egész életében halat és zöldségeket evett. Ez a borválasztásnál is megjelenik.
 
 
Edward: A borfogyasztás eleve nagyon máshogy működik Kínában. A mi kollégáink például szinte sosem esznek otthon, helyette minden nap beülnek a barátokkal étterembe, ahova viszik a saját borukat és poharukat. Rendelnek tíz féle fogást, amit kiraknak az asztal közepére, mindenki eszik mindenből és iszik mellé abból a borból, amit a legjobbnak gondol hozzá. Nagyon érdekes látni, amikor például szecsuáni hot potot esznek, ami az egyik legnépszerűbb kínai étel és rendkívül csípős. Aki kevésbé bírja a csipőset, az egy proseccoval, vagy adott esetben tokaji aszúval inkább tompítja az égető érzést. Aki viszont kifejezetten keresi az ilyen élményeket, az felerősíti mondjuk egy Barossa shirazzal, egy Napa-völgyi cabernet sauvignonnal, vagy akár egy bikavérrel.

Beszéljünk akkor egy kicsit az aszúról! Bár említették az online boltot, ahol tarol a tokaji, feltételezem, azért van munkája a tulajnak abban, hogy megértesse, mi az a botritisz és mik a puttyonszámok.

Fongyee: A puttonyszám nagyon egyszerű: minél magasabb, annál édesebb a bor. És mi csak „5p”-ként, meg „6p”-ként emlegetjük őket, vagyis a kiejtéssel sem kell bajlódni. Minden szempontból sokkal könnyebben megtanulható, mint például a német édesbor kategóriák. Másrészt a kínai nyelvben nem a botritisz kifejezést használjuk, hanem a nemespenészt, aminek klassz arisztokratikus csengése van. A harmadik, hogy az aszú sokáig érlelhető, ami megint nagyon izgalmas a kínai emberek számára. Amikor tavaly a ProWine-on az MTÜ meghívására én bonthattam ki az 1947-es eszenciát, felrobbant a közösségi média oldalam, mintha egy rockkoncetről tudosítottam volna. Csak azt sajnálom kicsit, hogy megszűnt a három puttonyos aszú, mert annak az édessége ideális volt, az 5-6 puttonyos nálunk egyeseknek már túl sok. Persze megértem a döntés okait.
 
„A magyar borászok még csak a felszínt kapargatják” – exkluzív interjú Kína egyetlen Master of Wine-jával
Fongyee az 1947-es tokaji eszenciával

Az aszú farvizén sikerre vihető a borvidék új üdvöskéje, a száraz furmint is?
 
Edward: A kínaiaknak, ahogy sok más embernek a világban, Tokaj nem egy borvidéket, hanem inkább az édes bort jelenti. Tudomásul kell venni, hogy a tokaji száraz boroknak Kínában nem igazán van piaca.
 
Iskolájukban, a Dragon Phoenix-ben tervezik-e a portói és madeira kurzusaik mintájára tokaji vagy magyar borok kurzusát beindítani?
 
Edward: Abszolút tervben van, mind a kettőt el tudom képzelni. A tokaji valóban egy ajtó a magyar borokhoz, aminek segítségével felkelthetjük az érdeklődést a többi iránt.
 
Edward Ragg, az 1911-ben alapított pekingi Csinghua Egyetem egykori angol irodalom professzora, költő, borszakértő. Feleségével együtt alapították a Dragon Phoenixet (2016-ban iskolájuk elnyerte a legjobb WSET-intézményeknek járó Riedel-díjat). WSET nemzetközi borakadémikus, jelenleg Master of Wine hallgató, az utolsó állomást jelentő diplomamunkáját írja, melynek témája a kínai borimportőrök portfóliómenedzsmentje. Kereskedelmi tanácsadóként dolgozott már ausztrál, új-zélandi, spanyol, dél-afrikai, chilei, argentín és kaliforniai borászokkal. Feleségével együtt több cikk társszerzője. Volt a Cambridge Egyetem vakkóstoló csapatának kapitánya.

A Magyar Turisztikai Ügynökség pár hete mutatta be a magyar bor új koncepcióját, ami a borászok személyes megismerésére, így például a pincészetek felkeresésére ösztönöz. Izgalmas lehet Magyarország, mint úticél az egyre nagyobb számú kínai borturista számára?

Fongyee: Mindenképpen, ám ehhez a borturizmust nagyon átgondoltan kell felépíteni. Szerintem Magyarország elsősorban az utazásaikat maguknak szervező, jómódú borkedvelőknek lehet célpont. Nekik viszont kellenek a gesztusok, amitől úgy érzik, tényleg szívesen látják ott őket és komfortosan érzik magukat, így bele mernek vágni a kalandba.
Gondolok itt akár egy kínai nyelvre lefordított térképre vagy szóróanyagra.
Ausztráliában sok étteremben van kínai nyelvű étlap. És bár a felszolgálók nem beszélik a nyelvet, mivel az ételek be vannak számozva, a rendelésfelvétel is könnyen megy. Apróságok, mégis jelentősen több kínai vendégük van.

Kilenc napot töltenek Magyarországon, kilenc borvidéket látogatnak meg. Milyen elvárásokkal érkeztek?
 
Edward: Úgy érzem, bőven van még tanulnivalóm a magyar borokról, oktatóként például nagyon fontosnak tartom, hogy a szőlőfajták és a borvidékek nevét megtanuljam helyesen kiejteni. Egyébként igyekszem minden prekoncepció nélkül nekivágni a túrának, olyan nyitottan végigjárni a borászatokat, ahogy csak tudom.
 
Fongyee: Én szeretnék minél többet a gasztronómiáról és a kulturáról megtudni, hogy ezeket hazavihessem magammal a hallgatóimnak. Úgy vettem észre ugyanis, hogy nagyon izgalmas számukra az is, mi van egy ország borai mögött.