Igazi ritkaságokhoz juthatunk a borárveréseken

Geri Ádám
2018. június 10., 09:00


Nélkülözhetetlen kelléke volt régen a gyertya és nem egyszer olyan borhoz jut ott az ember, amit nem is vihetett azonnal haza. Már itthon is egyre nagyobb hagyománya van a világban évszázadok óta létező borárveréseknek. Belestünk a kulisszák mögé.
Igazi ritkaságokhoz juthatunk a borárveréseken
Vicces jelenet is színesítette az idén áprilisban hatodszor megrendezett Nagy Tokaji Borárverést. Egy párizsi borklub tagja először vett részt a tokaji különlegességek árverésén; eredetileg csak megfigyelőnek érkezett, még a licitáláshoz használatos tárcsát sem kért. Amikor azonban egy karton 1963-as 5 puttonyos aszú került a kalapács alá, elragadta a hév, egyszerűen elkérte a mellette ülő tárcsáját, és beszállt a licitbe. Végül nem ő, hanem egy másik licitáló Londonból vitte el a muzeális borokat.
 

 
Ilyen és ehhez hasonló történeteket osztott meg velünk Laurent Comas, az árverést szervező Tokaji Borlovagrend tanácstagja (civilben a tokaji Pajzos pincészet birtokigazgatója), amikor az elmúlt 6 év tapasztalatairól beszélgettünk vele.
 
A kezdeményezést 2013-ban indította a Tokaji Borlovagrend burgundiai mintára (a borárverések történetéről lejjebb olvashatod keretes írásunkat) azzal a céllal, hogy a legjobb minőségű, kivételes tételekkel felhívják a figyelmet a borvidékre. Az is cél továbbá, hogy a Borlovagrendhez befolyó jutalékot visszaforgassák a borvidékbe bármilyen projekt támogatására, amely más forrásból nem vagy nehezen megvalósítható. Ez lehet akár a borhoz nem kapcsolódó projekt támogatása, vagy fiatal borászok ösztöndíjjal való segítése is. „Két okból is jó, ha a befolyó pénzt erre használjuk. A termelőket is motiválja, ha látják, hogy konkrét borvidéki ügyekre, fejlesztésekre fordítjuk a felajánlásukat és szerintem több céget fogunk tudni bevonni a licitálók körébe, akik utána használhatják a kommunikációjukban, hogy a megvásárolt borért kifizetett pénz milyen nemes célokat szolgál” – magyarázza Laurent Comas.
 
Igazi ritkaságokhoz juthatunk a borárveréseken
Fotó:  NagyTokaji Borárverés
 
A világ legelső borárverését 1673-ban a londoni Garraway’s Coffee House-ban tartották – legalábbis ezt állítja a londoninsepia.wixsite.com internetes portál. A bor évszázadok óta kétségtelenül állandó és markáns résztvevője az árveréseknek. A világ legnagyobbjának tartott Christie’s aukciósháznak már az 1766-os legelső árverésén elkelt 10 palack bordói és madeira bor. Ez olyan régen volt, hogy az eredményhirdetésre kalapács helyett akkor még gyertyát használtak: aki az 1 hüvelyk magasságú gyertya leégése előtt a legmagsabb árat ajánlotta, az vihette haza a kikiáltott tárgyat. A Christie’s 1966-ban külön borrészleget hozott létre, ennek éves forgalma manapság megközelíti a 70 millió dollárt (átszámítva 20 milliárd forint).

A felajánlások mindenesetre már eddig is szép számmal érkeztek a Tokaji Borárverésekre. Idén 33 bor került kalapács alá (összesen 19 millió forintot fizettek az elkelt borokért). Bármelyik tokaji termelő jelentkezhet, az egyetlen kritérium, hogy csak olyan borral lehet részt venni, ami valamilyen tekintetben (összetétel, kiszerelés) egyedi és exkluzív, vagyis semmilyen más módon nem hozzáférhető. A felajánlott borok aztán szűrőn mennek át: Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus, a Borkollégium társalapítója és vezető oktatója, illetve a Tokajban élő Master of Wine és Master Sommelier, Ronn Wiegand válogatja ki az arra érdemes tételeket. „Talán már túl sok is a bor, lehet, visszatérünk az eredeti koncepcióhoz és tényleg csak a legkiválóbbakat, legkülönlegesebbeket engedjük licitre” – von mérleget Laurent Comas.
 
Igazi ritkaságokhoz juthatunk a borárveréseken
Fotó: Nagy Tokaji Borárverés

Különleges tételekből persze már eddig sem volt hiány. A bevezetőben említett 1963-as Grand Tokaj (korábban Tokaj Kereskedőház) 5 puttonyos aszúja 140 ezer forintos palackáron kelt el, a Disznókő 2015-ös Dorgó-dűlő 6 puttonyos aszújából a 136 palackot 2,2 millió forintért vásárolták meg szintén Londonból, távlicitben. „Az eddigi évek vásárlóinak a többsége külföldről érkezett” – igazolja az erős külföldi jelenlétet Laurent Comas. Volt már vásárlójuk az USA-ból, Németországból, Luxemburgból, de még Hongkongból és Szingapúrból is. Év közben folyamatosan keresik a kapcsolatokat külföldi borklubokkal, hogy minél több potenciális vevőt be tudjanak vonni. Persze hazai borértőkhöz is kerülnek tételek. „Abszolút van benne potenciál például a hazai cégek és éttermek számára. Előbbieknél egy különleges és értékes reprezentációs ajándék lehet egy megvásárolt teljes tétel, utóbbiaknál pedig pár száz palack száraz bor simán elmehet egy szezonban, ráadásul jó marketingeszköz, hiszen csak náluk lehet az adott bort kóstolni.” – mondja Laurent Comas.

Tulajdonképpen az utóbbihoz hasonló utat jár be Tábor István, a már említett Borkollégium tulajdonosa, aki az évek során 4 tételt is vásárolt már a borárverésen. A Holdvölgy Intuition № 3. Furmint 2015, a Barta Pince Öreg Király Dűlő Teraszok Furmint 2016, Disznókő Pincészet Illésházy Furmint 2015 és Tokaj-Hétszőlő Hétszőlő-dűlő Hárslevelű 2016 mindegyike különleges tétel a Borkollégium WSET- és mesterkurzusain, miközben kurzuson kívül kizárólag a szintén a céghez tartozó Winelovers Webshopban vásárolhatják meg az érdeklődők.
 
„Ezek egyedi, megismételhetetlen, továbbá szuperprémium tételek,
a boriskolába kerülve emelik a kurzusok fényét, extra élményt nyújtanak a résztvevőknek. A webshop vevői pedig olyan borokat vásárolhatnak, amelyek csak nálunk kaphatók, sok esetben már a borász maga sem rendelkezik egyetlen palackkal sem ezekből a tételekből. Ráadásul idővel az értékük is növekszik, hiszen jól érlelhető borokról van szó, amelyek limitált palackszámban állnak rendelkezésre, így egy-egy palack felbontása automatikusan értéknövekedéssel jár a még megmaradt készletet tekintve.” – magyarázza Tábor István.
 
Igazi ritkaságokhoz juthatunk a borárveréseken
Fotó: Nagy Tokaji Borárverés

Kereskedők (főleg hazaiak) egyelőre elvétve bukkannak fel a Tokaji Borárverésen, ám a szervezők már dolgoznak azon, hogy ez a közeljövőben megváltozzon. „A kereskedők a legjobb árat keresik, ráadásul legtöbbször közvetlen kapcsolatban állnak a pincészetekkel. Egy másik, számukra is vonzó formátumon gondolkodunk ezért. Nekik a mostani, show-val körített árveréssel párhuzamosan szeretnénk egy, az alkura koncentráló online licitálást szervezni.” Ez sem lenne példa nélküli, elég a hagyományos bordeaux-i úgynevezett en primeur vásárokra gondolni. Már csak azért is, mert a mostani Tokaji Borárverésen is rendszeresen vannak olyan en primeur tételek, amik még javában a hordóban (vagy a tartályban) érlelődnek, és csak hónapok, esetleg évek multán kerülnek a boldog tulajdonosukhoz.
 
En primeur: a Bordeaux-ban a 18. század óta formálódó kereskedői rendszerben az egyes chateau-k nem direkt értékesítik a borokat, hanem négociant (kereskedő) és brókerek közvetítenek a termelők és a borkereskedők (vagyis azok, akik közvetlenül a fogyasztónak adják el a borokat) között. Ha valaki en primeurként - azaz szinte látatlanban - vásárolja a bort, az azt jelenti hogy megelőlegezi a bizalmat a termelőnek és a kereskedőnek, hogy a bor értéke majd nőni fog az évek múltán, egyfajta befeketésről van tehát szó. A bort néhány évig nem is fogja látni, de a vételárat ki kell fizetnie. Ha valaki például 1983-ban vásárolt az 1982-es évjárat „első osztályú” (premier cru classé) termelőitől, mosolyoghat, mivel ezek értéke többszörösére emelkedett mára, ergo jó befektetés volt.