Matthew Citriglia Master Sommelier megfigyelése szerint a borpiac valódi, stabil fogyasztói bázisa jellemzően a 30-as évek közepére stabilizálódik. Ekkorra a fogyasztók többsége olyan élethelyzetbe kerül – stabil munkahellyel, jövedelemmel és kiszámíthatóbb egzisztenciával –, amelyben a minőségi borok rendszeres fogyasztása is reálissá válik. Éppen ezért a korábbi életszakaszokban különösen fontos az edukáció, amely segíti az ízlés kialakulását és a hosszú távú fogyasztói lojalitás kiépülését.

 

A nemzetközi borversenyek szerepe kapcsán a szakértők hangsúlyozták, hogy jóval többet jelentenek egy klasszikus marketingeszközöknél.

 

Matthew Citriglia szerint a versenyek egyik legnagyobb értéke, hogy egy bor több szakember közös értékelésén megy keresztül. Míg egy kritikus véleménye szükségszerűen szubjektív, egy zsűrik alkotta csoport döntése általában kiegyensúlyozottabb képet ad arról, hogy az adott bor mennyire sikeres a saját kategóriáján belül.

 

Jonathan Gouveia úgy látja, hogy a bírálói munka legfontosabb feltétele az objektivitás. A zsűritagoknak félre kell tenniük saját ízlésüket, és azt kell vizsgálniuk, hogy a bor mennyire teljesíti a kategóriájával szemben támasztott elvárásokat. A nemzetközi versenyek emellett lehetőséget teremtenek arra is, hogy a szakemberek új régiókat és borstílusokat ismerjenek meg.

 

Mindkét szakértő hangsúlyozta, hogy a Winelovers Wine Awards különösen izgalmas lehetőség arra, hogy olyan borokkal találkozzanak, amelyek saját piacukon ritkán vagy egyáltalán nem érhetők el.

A magyar borokról szólva a három szakértő elsősorban az egyediséget és a karaktert emelte ki. Abban is egyetértettek, hogy Magyarország egyik legnagyobb versenyelőnyét az őshonos és helyi szőlőfajták jelenthetik a nemzetközi piacokon.

 

Matthew Citriglia szerint Magyarország különleges helyzetben van, hiszen a nemzetközi és az őshonos fajták egyaránt sajátos stílusban jelennek meg. Egy villányi cabernet franc például egészen más, izgalmas karaktert mutat, mint ugyanennek a fajtának egy bordeaux-i vagy kaliforniai változata. Úgy véli, a furmint, a kadarka vagy a kékfrankos olyan fajták, amelyek valóban megkülönböztethetik Magyarországot a nemzetközi piacon. Hozzátette ugyanakkor, hogy a minőség önmagában nem elegendő: a sikerhez tudatos kommunikációra és következetes marketingre is szükség van.

 

Jonathan Gouveia szerint a magyar boroknak még erősebben kellene építeniük saját identitásuk kommunikációjára. A nemzetközi piacokon egyre nagyobb az érdeklődés az autentikus, helyi karaktert mutató borok iránt, és ebben Magyarország komoly lehetőségekkel rendelkezik.

 

Hidekazu Hashimoto elsősorban Tokajt és a furmintot emelte ki. Tapasztalatai szerint a japán fogyasztók nyitottak a magyar borokra, különösen azokra a tételekre, amelyek egyszerre kínálnak magas minőséget és kedvező ár-érték arányt. A furmint élénk savai, gasztronómiai sokoldalúsága és versenyképes ára olyan tulajdonságok, amelyek sok nemzetközi fogyasztó számára vonzóvá tehetik. Emellett a tokaji édes borok is jó eséllyel szólíthatják meg azokat a fogyasztókat, akik nyitottak az egyedi borstílusok felfedezésére.