Nincs jobb belső marketing egy borvidék számára, mint néhány kivételesen szép tétel. Ha a többi gazda látja, hogy van lehetőség kiugrásra, több figyelmet szentelnek boraiknak, hiszen előttük a példa - írja az MNO. Pont ez zajlik most az alföldi Duna borrégióban. Nagy karriert futott be néhány termelő, és ők irányt mutattak a helyi borászoknak: derűs, friss, zamatos borokat kell készíteni, hiszen az izgalmas helyi fajtákat mindig keresi a közönség.

 

A Kunsági, a Csongrádi és Hajós–Bajai borvidék talaja változatos: van, ahol egysíkú homok jellemzi, vannak löszös területek, és van, ahol a hegyekből lemosott legjobb anyag, a hegyek hordaléka borítja a pusztát. Az átlaghőmérséklet igen kedvező, forró a nyár, a terület egy részén érvényesül a folyók hő-pára kiegyenlítő hatása – minden rendelkezésre áll tehát, hogy jól beérjen a szőlő, ami a jó bor alapja.

A fehérek közül a nemzetközi fajták mellett a legizgalmasabbak a csak nálunk fellelhető cserszegi fűszeres, a kövidinka, a nektár (a Kocsis Irma, a csabagyöngye és az Irsai Olivér keresztezése), a kunleány, az arany sárfehér, a bianca, a zalagyöngye. A kékszőlők közül a szintén hungarikumnak tekinthető kadarka itt fordul elő legnagyobb területen, de egyre népszerűbb a kékfrankos és a zweigelt is.