VinCE fénypont - egy nagy magnum a legnagyobbak között

Fütő Bea
2012. április 04., 16:09


Beszámoló a Piper-Heidsieck mesterkurzusról - Hónapokkal a VinCE előtt kellemes meglepetés ért, mikor megtudtam, idén a Piper-Heidsieck érkezik hozzánk Champagne-ból. Hetekkel a rendezvény előtt - még időben - regisztráltam a mesterkurzusra, amire viszonylag korán elfogytak a jegyek. Már napokkal előtte nyugtalanul forgolódtam, mert még sosem ittam nálam idősebb champagne-t. A Royal báltermében azon szerencsések között lehettem, akik először kóstolják együtt a híres maison presztízs cuvée-jének, a Rare-nek 2002-es, 1998-as, 1888-as majd 1979-es évjáratát.
VinCE fénypont - egy nagy magnum a legnagyobbak között
 
A Pezsgőmester bemutatkozik
Nyitányként egy másik impresszív felsorolás Christian Holthausentől, a ház nemzetközi kommunikációs képviselőjétől. Mosolyából úgy tűnik, sosem fáradna bele abba, hogy elsorolja az összes évet, amikor Régis Camus az International Wine Challenge “Az Év Pezsgőmestere” díjjal tért haza Reims-be; 2004-ben, 2007-ben, 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben, majd 2011-ben. (A panel tagjai még Steven Spurrier, Romsics László és Németh Ágnes.)
A megítélés záloga
A bevezető során a régió szélsőséges időjárási viszonyairól is hallunk, a Piper-Heidsieck Cuvée Brut pedig a citrusok és a zöldalma illatával, élénk savaival és feszes szerkezetével demonstrálja a szigorú champagne-i viszonyokat. Ez a cuvée, amely a ház termelésének 85 %-át jelenti, megítélésük záloga és egyben alapköve a harmadik legnagyobb exportőrként kivívott meghatározó piaci pozíciójuknak. Elkészítéséhez Régis Camus, az emblematikus ’chef de cave’ kb. 100 falu termőhelyeiről válogat, 55 %-nyi pinot noire mellé 20-25 % pinot meuniert és 10-15 % chardonnay-t házasítva. Felhasznál 18-20 % reserve, vagyis korábbi évjáratokból megőrzött alapbort, majd 24-30 hónapon keresztül vigyázza a palackok érését a pince egyenletes hőmérsékletén. Ennél a tételnél kezdődik a házasítás művészete, hogy aztán olyan jutalomjátékra kapjon lehetőséget a pincemester, amilyet a 2004-es év jelentett a ház számára.
 

Élénkség mindenek előtt
Ez a Piper-Heidsieck jelmondata, 2004 pedig az a volumen és minőség szempontjából egyaránt szerencsés évjárat, ami a Brut Vintage címkéjén még 10 hosszú évig hirdetheti ezt az üzenetet. A champagne érettebb, gyümölcsös és élesztős aromáival, lendületével és precízségével kiválónak bizonyul. Ehhez meg is vannak az adottságai, tíz erre a célra gondosan kiválasztott termőhely és a megfelelő fajta összetétel. 60 % pinot noire a megfelelő tartásért, 40 % chardonnay a finom összhatásért, a pinot meunier pedig kimaradt, éppen mint a Rare cuvée-knél.
Ékszer a palackon… és a palackban
Ezzel hangulat megalapozva, a várakozással teli mosoly egyre szélesebb. A Rare üvege megérkezik. A prekoncepciókat nem csak az elnevezés, de az ornamentikus, áttört csipke mintával körbefuttatott üveg is megalapozza.
VinCE fénypont - egy nagy magnum a legnagyobbak között
Az aktuális designt az a különleges arannyal és drágakövekkel borított palack ihlette, amelyet a ház századik évfordulójára, 1885-ben Fabergé készített el. A neves ékszerész az első, nagy tetszést aratott uralkodói tojás megalkotása után egy feltétellel szabad kezet kapott III. Sándor cártól a sorozat további darabjának elkészítésében. Az egyetlen kritérium az volt, hogy a tojásnak tartalmaznia kellett egy meglepetést. Nos, az én tippem, hogy a Rare-rel a Piper-Heidsieck célja is pontosan ez volt. Az 1976-os hűvös, csapadékos tavaszt és szárazságot figyelembe véve vakmerő vállalkozásnak számított az első évjáratos cuvée megalkotása, de készítői később sem ijedtek meg a szélsőséges időjárástól. Egyetlen szempont vezette őket, hogy kivételes legyen az érlelési potenciál. De ezt az egyetlen szempontot annyira szigorúan követték, hogy mindössze 8 ilyen meglepetés készült el az elmúlt 36 évben.
Legutóbb 10 éve, 2002-ben volt pozitív a döntés, ahogyan sok más champagne-i háznál is. Arany szín, szép, nyugodt buborékok, gazdag illat. Nagyrészt chardonnay, kevés pinot noire, legalább hét év érlelés az élesztőn. Az eredmény kifinomult, elegáns illat. Alma és baracklekvár, mellette a citrusok frissessége, érintésnyi vanília és hangsúlyos ásványosság. Ízben kirobbanó, friss, a híres-neves panel hasonlatait idézve a textúra már „nem bársonyos, hanem egyenesen selymes”, a szerkezete pedig olyan precízen hasít, mint egy „pengeél”.
Egy magnum 2 főre?
Ezen a ponton még nem vagyok rá felkészülve, hogy máris jön a kóstoló fénypontja. Régis Camus viszont sejti. Fejtegetésbe kezd a magnum palack előnyeiről, bizonyára hatalmas repertoárjából szemezget olyan meggyőző érveket, mint hogy jobb egy palack magnum két főre, mint egy fél üveg champagne négy főre. Cáfolhatatlan. A következő pedig egyenesen ellenálhatatlan: „a magnum palack tökéletes két főre, különösen, ha egyikük nem iszik” – céloz ezzel kedves feleségére, aki Budapestre is elkísérte. És ha már így belelendült, azzal a tévhittel is felveszi a harcot, hogy a pezsgőt nem érdemes palackban érlelni, mint egy üveg bort. De erről a témáról a Rare 1998 en Magnum bármilyen érvelésnél hatásosabban mesél. Már a buborékai is nagyon élénknek tűnnek, kóstoláskor pedig egyenesen úgy érzem, inkább felpattannék most azonnal, minthogy végigüljem szép nyugodtan a kóstolót. Pedig van mit jegyzetelnem, hála a szélsőségesen induló, de végül nagylelkű, kiegyensúlyozott borokat hozó évjáratnak. Ananász, mangó, ásványosság, finom briósos, gyümölcstortás jegyek. Kóstoláskor bebizonyosodik, hogy nagy egyéniség, a dupla palack tele van energiával.
1998
A többi számomra ráadás, bepillantás az olyan champagne-ok világába, amelyek kóstolása itthon ritkaság számba megy. Az 1988-as, kalandos évjárat bemutatása kezdődik, amikor mind a napsütéses órákból, mind a hideg időjárásból jutott és a szeptember elején leesett ijesztő csapadékmennyiség hatására már 2-3 héttel a szokásosnál előbb folyt a szüret. Mélyebb arany szín, komplex illat, amiben elsőként már felfedezek némi melegséget is, lágyítva a mindig szigorúan friss Piper-Heidsieck stílust. Érett, élesztős, fűszeres összhatás egzotikus füge, dinnye és banán jegyekkel kiegészülve. Hozzá kávés, pörkölt benyomások, mindez selymes textúrába, egyensúlyba rendezve.
1979
Az 1979-es tételnél a szín még egy árnyalattal mélyül, a buborékok visszafogottak a pohárban. Az illatát hosszan lehet fejtegetni. Behízelgő pain d’epice (francia fűszeres mézes sütemény) és aszalt gyümölcs jegyei mellett újra kávé érezhető ki, de Régis Camus és asztaltársasága fáradhatatlanul sorolja tovább benyomásait; mogyoró, bőr, dohány. Pont a magnum ellentéte, meghívó egy ráérős, órákon át tartó beszélgetésre, relaxálásra. A savak úgy tartják a szerkezetet és egyensúlyt, ahogyan egykor alkotójuk rájuk bízta, a gazdag ízek pedig hosszan kitartanak. Jó lenne tovább időzni vele, de újabb meglepetések várnak még rám és mindazokra, akik ennél is többet szeretnének megtudni a Piper-Heidsieck házról.
Benyomások
Az összegyűjtött ritka kupakokat és üvegeket fanatikus gyűjtők rohanják meg, viszont az én kapszuláim ezúttal nem gyarapodnak. Most valami ennél fontosabbat szeretnék begyűjteni; személyes benyomásokat, gondolatokat a házról, szakmai fortélyokat a pincemestertől, és ha lehet nagyot álmodni, még titkokat is, amelyből Champagne és a Piper-Heidsieck ház is olyan sokat őriz. – A Régis Camus-vel és Christian Holthausennel készített interjú hamarosan a Borászportálon!