Tíz pincét látogattunk meg szekszárdi túránk során novemberben. Sokat járunk hazánk borvidékein, de Szekszárdra mindig különösen jó visszamenni, hiszen nem csak a borok, és az emberek kiválóak, hanem az Iván-völggyel, az Öreg Petre-heggyel, a Baranya-völggyel, és a Csurgóval van egy különleges hangulata is az egésznek, pláne ősszel.

A Volvo Autó Hungária jóvoltából ráadásul a célba vett pincéket egy hihetetlenül vagány járművel, a Volvo V60 Cross Countryval közelítettük meg. Nem véletlenül jellemzik ezt az autót a „robusztus kifinomultság” jelzőkkel. Vezetni óriási élmény: az összkerékhajtásnak köszönhetően simán boldogultunk vele a szőlőkben, az országúton pedig olyan volt, mint egy kétmotoros luxusjachttal siklani az hullámok között.

Nézzük, melyek voltak a túra állomásai!

 

 

A Szekszárd északi szélén található Eszterbauer Borászatban Eszterbauer Ildikó kalauzolt át minket, a pincészet három lépcsős szortimentjén, a friss fehér és gyöngyöző boroktól, a rozén és fuxlin át, a standard vörösborcsalád könnyedebb, igazán jó ár-érték arányú tételein, a legmagasabb prémium kategóriás vörösborokig.

Legmerészebb vágyunk teljesült az Iván-völgyi naplementében

Az Iván-völgyben található Fekete Borpince ismét egy olyan hely, ahonnan egyszerűen nem akartunk hazajönni. Így írunk róla „Ha csupán pár szóban foglalhatnám össze szekszárdi túránkat, a rozsdás szőlőtőkék sorainak képe mellett biztosan ott lenne az Iván-völgyi őszi naplemente, a bika siller, szaunázó szőlőmagok és egyik legmerészebb vágyunk teljesülése is.”

 

Boraszportal.hu (@boraszportal_bormagazin) által közzétett fénykép, 2015. Nov 5., 04:50 PST

Interaktív borkiállítás, kóstoló a város alatt

Borturistaként, Szekszárdot járva kihagyhatatlan állomásnak bizonyult a Garay Élménypince, ahol minden fontos információt összegyűjtöttek, amit a helyi borokról tudni kell. Szekszárd belvárosa alatt ugyanis interaktív (bor)múzeum, borkóstoló terem és vinotéka működik, ahol egy pohát jó szekszárdi borral a kézben lehet ismerkedni a vidék történelmével és borkészítési szokásaival. 
 

Hogyha Szekszárdi, akkor a kadarka mellett természetesen a kékfrankos a legfontosabb szőlőfajta. A kékfrankos megítéléséről Ifj. Heimann Zoltánnal beszélgettünk, aki elmondta, hogy szerinte a fajta a házasításokhoz is hozzáad némi könnyítést és eleganciát, és bár felértékelődött az elmúlt 5 évben, sokan még mindig nem kezelik a helyén.
 

 

A belvárosban, a Hotel Merops Mészáros éttermében Mészáros Péterrel, Zsanettel és Vörös Krisztián séffel beszélgettünk a nagyjából egy éve megnyílt Meropsról, amely az elmúlt időszakban Szekszárd és a környék turisztikai vérkeringésének fontos része lett. A hotel, a borospince és az étterem kiválóan kiegészíti egymást, és ezt mi is megtapasztalhattuk látogatásunk során.

Szekszárd az úti cél? Vár a Présház utca!

A Sárosdi Pincénél tett látogatásunk során megkóstoltuk azt a 2012-es merlot-ot is, amely az idei Népszabadság TOP 100 bor egyike lett. A pincészetnél leginkább a fajtaborokra helyezik a hangsúlyt, de azért van egy fontos házasításuk is, klasszikus bordói – egy kis csavarral: cabernet sauvignonból, cabernet francból, merlotból és kékfrankosból. 

Schieber my lover

A Baranya-völgy szőlőtőkéi között kell feljutni a Schieber Pincészet birtokközpontjához, ahol a klasszicista stílusú birtokközpont mellett az új feldolgozó helyét is megnéztük, sőt a pincészet megújult éttermében, a Patina Borkúriában ismerkedtünk meg a borokkal: a dél-francia stílusú rozétól egészen a standard és prémium borcsalád tételeiig. 

 

Borok a kastélykertből – felébredt téli álmából a Szent Gaál Kastély és Borház

A Szent Gaál borok születési helyéhez egy kicsit utaznunk kellett Szekszárdról, hiszen a kastély a Zomba melletti Szent Gaál szőlőhegyen található, és kiváló díszletéül szolgálna egy 19. században játszódó filmnek. Épp azokban a napokban fejezték be a szüretet, így az új borok közül is kóstolhattunk, valamint azt is megtudtuk, milyen tervei vannak az új tulajdonosnak a borászattal.

Aki ide belép, királlyá változik

Legalábbis mi annak éreztük magunkat a Takler Kúriában, ahol az épületeken belül is hatalmas a tér, gyönyörű a berendezés, ahol a személyzet lesi a vendég minden kívánságát, így az nem tud olyat enni vagy olyan bort inni, amiben kifogást találna. Az épületekben Takler András vezetett körbe minket, mi pedig próbáltunk nem egyik ámulatból a másikba esni, hanem a borkészítésről is felírni ezt-azt. 
 

Az Iván-völgyben található Tüske Pincénél Halmai Csaba, és Egon, a golden retriever fogadott minket. Csaba a ’90-es évek elején már az elsők között palackozott bort, jelenleg 30 ezer palackkal készít évente, mi pedig megkóstoltuk a termés 40-45%-át kitevő rozékat, a kékfrankost, a kadarkát, a bikavért és a merlot is. Meg is fogadtuk, hogy tavasszal, alig, hogy kisüt a nap, megyünk vissza Szekszárdra!