Alsó polc, felső polc? Hogyan válasszunk magunknak bort?

Borászportál
2020. március 01., 12:04


„A szupermarketek sorai közt szédelegve gyakran kapom magam azon, hogy már megint a több száz bort felsorakoztató fémpolcok rengetegébe tévedtem.” Zeller Kontos Noéminek a főleg a borral még ismerkedőknek szóló jótanácsai a tavalyi cikkíróversenyünkre érkeztek.
Alsó polc, felső polc? Hogyan válasszunk magunknak bort?
Borfanatizmusom hajnalán sokszor álltam én is tanácstalanul a polcok előtt, félve, hogy mellényúlok, hovatovább 1000-2000 forintot rosszul költök el. Sokkal biztonságosabbnak tűnt tehát inkább a sört választani. Ott nem érhet nagy meglepetés és a tárcám sem bánja úgy, mint az előbbi esetben. Számomra már-már misztikumnak tűnt, vajon hogyan lehet ebbe a rejtett világba belelesni. Hogyan merjek levenni egy palackot, úgy, hogy az elfogyasztása után elégedett lehessek?
 

Elmondhatom, néhány év elteltével már a barátaimon, családomon volt szerencsém felfedezni ezt a kellemetlen toporgásos akciót, mikor egy-egy alkalomra, ajándékba, vagy „csak úgy” kellett bort választaniuk. De vajon mi alapján dönt az egyszeri vásárló? És ha döntött, vajon visszajön egy másikért? Ha nem, miért nem? Azt gondolom, itt is a rutin és az évek lesz, ami igazán nagy segítségünkre válik majd, de addig is egy kis gyorstalpaló a kezdésre. Három alap és meghatározó szempont szerint szeretném végigvezetni a kedves olvasót, mint újdonsült bor rajongót, hogy idilli lehessen az a bizonyos „első találkozás”.

Ár

Egyértelmű vonalvezető lehetne, de ilyen egyszerűen nem ússzuk meg a helyzetet. Általánosságban elmondható, hogy 300-400 forintért nem fogunk olyan bort kapni, ami élvezeti fogyasztást nyújtana. Szomorú – bár az ára miatt érthető –, hogy sok fiatal mégis ezekhez nyúl először, így kialakítva magában egy egyébként hamis képet a borról, majd talán egész életében nem is fogja emiatt azt szeretni. Személy szerint 1000 forint alatt nem szokásom vadászni, és talán nem is ajánlom, hogy így tegyünk.
 
 
Igen ám, de itt jön csak az igazi veszély: 1000 -2500 forint között hemzsegnek a nem túl kedvelhető, vagy kezdőknek semmiképpen nem való borok. Hogyan válasszunk hát közülük?
 
Címke/design
 
Bár jó bornak nem kell cégér, mégis fontos és jó irány a címke és a palack külseje alapján választani – talán itt is igaz a régi állítás, miszerint a külső megfog, belső megtart. Erre ma már a hazai borászatok többsége is komoly figyelmet fordít. Sajnos azonban, nem könnyebbülhetünk meg, mert bár jó ötlet így választani, ez sem a biztos megoldás.
 
Mit segíthet nekünk a címke?
Jó jel, ha rajta a borász/borászat neve. Mindig megnyugtató, ha valaki vállalja, hogy igen, ez az ő keze munkája, hiszen valószínűleg minőség van mögötte.
 
Fontos: keressük meg rajta az évjáratot. Nyugalom, nem kell tudni, hogy abban az évben éppen hány miliméter csapadék esett augusztus 18-án, vagy hogy éppen mikor kezdődött az Irsai Olivér szüretének napja a Velencei-tó környékén. Azt azonban jó tudni, hogy kezdő borfogyasztóként könnyebb boroknak fogunk örülni, így a frissebb, fiatalabb palackokat kell keresnünk. Ha hallgatunk rám, rozénál ne válasszunk két évnél idősebbet. Inkább, ha ilyet találunk keresgéljünk máshol.
 
Említenünk kell pár szót még a készítés módjáról is. Általában igaz, hogy a hordós borok tartalmasabbak, így az éppen csak borfogyasztásba belecsöppent érdeklődő vásárló számára nem feltétlen tetszők.  
 
Visszatérve a könnyű borokra, a harmadik szemponthoz érkeztünk.
 
Szőlőfajta
 
Baráti körben sokszor felmerül kérdésként, hogy egy-egy bor neve valami fantáziadús borosgazda által összehívott brainstormingok találmánya, vagy történetesen a bor/szőlő neve maga. Hölgyeim és uraim, a palackon lévő név bizony lehet fantázianév (ezek általában cuvéek, vagyis többfajta szőlő borából készült házasítások), vagy maga a szőlő neve (90%-ban egy adott szőlőnek a levéből készülnek).
 
Utóbbira példa az Irsai Olivér, zenit, cabernet sauvignon, merlot, kékfrankos, kadarka, és még lehetne sorolni jó sokáig, hiszen bár a pontos adat nem áll rendelkezésünkre, de a termesztett szőlők nagyságát 10 ezer körülire becslik a világon.  Ha nem lennénk biztosak a dolgunkban, javasolt megfordítani a palackot, hátha a borász elrejtette a címke hátulján, hogy milyen szőlők nedűjéből is áll kiszemelt italunk. Amennyiben több név felsorolásával találkozunk, biztosak lehetünk benne, hogy egy cuvée-vel (házasítással) van dolgunk.
 
Ha elhatároztuk magunkat és egy palack után nyúlunk, ne feledjük, a borélmény szubjektív, mindenkinek más tetszik, és más az, amit inkább felejtene. Sokan elfordulnak ettől az italtól egy rossz tapasztalás után, nem is gondolva arra, hogy ahány bor, annyi ízvilág, így tehát újra és újra kísérleteznünk kéne vele, míg meg nem találjuk a nekünk tetszőt.