John Szabo, a vulkanikus borok nagykövete: "Vulkanikus bor nem létezik"

Geri Ádám
2018. április 23., 11:00


Mi is az a vulkanikus bor, amiért manapság az egész világ rajong? Csak egy ügyes sztori, netán egy csipetnyi só a borban? Erről beszélgettünk John Szaboval, aki 5 évig gyűjtötte az anyagot a vulkanikus borokról szóló 2016-ban megjelent könyvéhez. A válasza: mindkettő és egyik sem.
John Szabo, a vulkanikus borok nagykövete: \
Az április 27-i Winelovers Afterwork Vulkanikus borok kóstolója kapcsán beszélgettünk John Szaboval, a vulkanikus borok szakértőjével. A magyar származású John Szabo 2004-ben első kanadaiként kapta meg a Master Sommelier címet. Hosszú út vezetett idáig, a vendéglátással kapcsolatban gyakorlatilag mindent kipróbált: mosogatott, főzött, felszolgált, volt sommelier, tanár, szakíró, előadó, tanácsadó, borbíráló.

Több könyve is megjelent, mielőtt 2016-ban megírta könyvét a vulkanikus borokról Volcanic Wines: Salt, Grit and Power címen. Előtte senki nem készített még csak hasonló kalauzt sem a témában. A megjelenést 5 éves alapos kutatómunka előzte meg: a könyv 9 ország 22 régiójának (köztük Badacsony, Somló és Tokaj-Hegyalja) vulkanikus területeit, illetve az itt dolgozó pincészetekből 300-at mutat be leírásokon, borvidéki térképeken, képeken és személyes történeteken keresztül.
 
2018 márciusában New York-ban John Szabo szervezésében lezajlott a vulkanikus borok első nemzetközi konferenciája.
 

Miért éppen most lettek ennyire népszerűek a vulkanikus borok?

Több tényezőből tevődik össze. Érezhetően megnőtt az elmúlt évtizedben az érdeklődés a kevésbé ismert borok, a különleges szőlőfajták, a megszokottól eltérő aromák iránt. Ennek oka az is, hogy sok sommelier megpróbálja egyedi borlappal megkülönböztetni magát a kollégáitól. És természetesen a borszakírók is mindig új sztorikat keresnek. A vulkanikus borok mindezen követelményeknek megfelelnek: sokszor egyedi regionális karaktert mutatnak, gyakran régi, őshonos fajtából készülnek és markáns aromák jellemzik. Tudják tehát mindazt, amit a korszellem elvár.
 

Tényleg léteznek ezek a más borokéval össze nem téveszthető aromák, vagy ez az egész inkább csak egy jó sztori?

Valójában mind a kettő. Egy vulkán önmagában izgalmas, látványos, ez máris kíváncsivá teszi az embert. Alapvetően nyitottabb lesz az élményre. De az is tény, hogy a vulkanikus borok egyediek. Felfedezésre váró gazdag világ.
 

Vagyis valóban beazonosítható a vulkanikus bor íze?

Ahogy a könyvemben is írom, vulkanikus bor nem létezik, csak vulkanikus borok vannak. Egy vulkanikus bor karakterét is rengeteg tényező együttese adja: a szőlőfajta, a klíma – vulkanikus borvidékek a hűvös kontinentálistól a szubtrópusiig mindenhol megtalálhatók –, a vulkanikus talajok közötti különbség, a hagyományok, a borkészítés kultúrája és filozófiája. Egyetlen közös „azonosítójel” ezért nyilvánvalóan nem létezik. Mind egy nagy család tagjai, de mind egyedi a maga módján. Az azonban kétségtelen, hogy a vulkanikus borok általában inkább savasak, mint gyümölcsösek, legtöbbjük pedig egy kis sós karakterrel is rendelkezik. Sok vulkanikus terület ráadásul a természeténél fogva különleges bánásmódot, például nagy hozamkorlátozást igényel, ebből fakadóan az itt készült borok koncentráltak, mélyek.
 
John Szabo, a vulkanikus borok nagykövete: \
 
Egy kevésbé képzett fogyasztó is felismerheti az említett jegyeket?
 
Még én sem vagyok képes 100 százalékos biztonsággal felismerni egy vakkóstolón a vulkanikus borokat.
Élvezni azonban mindenki tudja, legfeljebb nem azonnal, mert sok ember inkább a lekerekedett, lágy, édesebb ízeket preferálja.
 

Hogyan illeszkednek a vulkanikus borok a gasztronómiába?

Remekül, ez az egyik legnagyobb erősségük. Markáns, sós ízük, gyakran magas savaik abszolút a gasztronómiára predesztinálják őket. A már említett sokszínűség miatt azonban a hozzájuk illő ételek is különbözőek lehetnek. Azt azért javaslom, ne édes ételekhez válasszuk őket, mert akkor a borok még szárazabbnak, még savasabbnak hatnak. Természetesen ez alól az édes vulkanikus borok, mint például a tokaji aszú, kivételt képeznek. Sós, zsíros ételekkel, grillezett húsokkal, kemény sajtokkal viszont általában jól működnek.
 

Ebben az erős versenyben, ami most tapasztalható a vulkanikus borok nemzetközi piacán, a magyar vulkanikus borok mivel tudnak kitűnni?

Magyarországnak egy egész sor különleges termőhelye és őshonos szőlőfajtája van. Ez már önmagában megkülönbözteti a magyar vulkanikus borokat.
 
Magyarország részben vagy egészben vulkanikus borvidékei: Somlói, Badacsony, Balaton-felvidék, Mátraalja, Eger, Bükkalja, Tokaj-hegyalja.
 
Megfordítva a kérdést: lehet akár a vulkanikusság a magyar bor üzenete a nagyvilágban, vagy pont azt kellene kommunikálnunk, hogy milyen változatosak a boraink, még vulkanikusak is vannak köztük?

Bár nem vagyok marketing szakember, azt tapasztalom, hogy a sikeres kampányok egyszerű üzenetekkel operálnak. Ha például a nagy választékra helyezné Magyarország a hangsúlyt, az összezavarhatná a fogyasztókat. Pláne, hogy a magyar borvidékek a világban viszonylag ismeretlenek, a magyar szőlőneveknek pedig nagyon különös és nehéz a kiejtésük. A „vulkanikus borok Magyarországról” ellenben egy egyszerű, elegáns, ugyanakkor erős és megkülönböztető üzenet, ami által ráadásul a sokszínűség sincs elfeledve, hiszen Magyarországnak több vulkanikus borvidéke is van. Továbbá a nem vulkanikus magyar borokat sem zárja ki, ez csak amolyan belépő lehetne, amivel megszólítják és megnyerik a nemzetközi piacon a fogyasztókat. Ha ez megvan, akkor már nyugodtan lehet nekik mutatni a többi magyar bort, például egy testes vöröset a villányi mészkőről.
 
 
 
 
Winelovers borok az olvasás mellé