Be kell valljam, engem is sok meglepetés ért a Winelovers All Stars kóstolón, és találtam rengeteg olyan tételt, amiket bátran merek minden alkalomra ajánlani. Emeljünk ki párat ezek közül.

 

A rendezvény alapötletét az adja, hogy a Winelovers Nagykóstolókat (Tokaj Március, Kékfrankos Április, Olaszrizling Október, Bordói November) rendszerint bortesztek előzik meg, ahol nemzetközi borakadémikusokból álló csapat keresi az adott tematikához illő legkiválóbb tételeket. A tesztek során közel 1000 palack közül kerülnek ki a top tokaji, kékfrankos, rizling és bordói tételek, amelyekből aztán a Winelovers All Star kóstolókon jó pár bemutatkozik.

Első figyelemre méltó tétel az est folyamán a Homola Pincészet Sáfránykert Olaszrizling Selectionje volt. A hordó nem telepedett rá a borra, a finom citrusos jegyek biztosították a bor frissességét és az olaszrizlingre jellemző mandulás íz is finoman fellelhető volt a korty végén.

 

 

Következő állomásom a Sümegi Pince standja volt, ahol egy viszonylag ritka fajtát, a zenitet próbáltam ki. Kevés borász készít belőle igazán kiemelkedő bort, de ez nagyon szépen sikerült. Mint megtudtam, ennél a tételnél hagyták egy picit héjon áztatni a ledarált szőlőt, amely - akárcsak a sauvignon blanc-nál - még tartalmasabbá teszi a bort. Friss savai mellett az enyhe mentás és zöldalmás jegyek domináltak, hosszú lecsengésű, intenzív tétel. Egy baj van vele: nem az én pincémben található.

 

A következő kóstolt tétel jelentette számomra az est fehérborát. A Laposa Birtok Illatos névre keresztelt 2018-as ottonel muskotály bora a fajtája kiemelkedő példája volt. Minden fajtajellegével együtt sem volt hivalkodó, mézes, bodzavirágos jegyek kísérték a zamatos, élénk ízvilágot. Erre a borra mondom én azt, hogy bárhol bármikor szívesen a poharamba tölthetik.

 

A tokaji borok közül kiemelném a Hangavári Pincészet 2013-as fordítását. Elképesztő savai miatt ennyi év után is rendkívüli élvezeti értékkel bír, ráadásul a 100 gramm maradékcukorral szép harmóniát alkotnak. Illatában furmint jegyek fedezhetők fel, és a terroir is szépen megjelenik.

 

Ezen a ponton tértem át a rozé és vörösborokra. Előbbiek közül nálam a Schieber Pince Fruskája volt az est győztese. Évek óta csodájára járok a pince syrah szőlőből készített rozéjának, amelyet kortyolva nem merül fel senkiben, hogy a fajtát „feláldozták” rozénak. Epres, tutti-fruttis illatai az ízben is szépen visszaköszönnek. Savai és frissessége túlmutat az „egynyári” kategórián, ezt a bort többször is vissza fogom kóstolni idén.

 

 

Záró tételként jöjjön egy nagy vörösbor, a Csányi Pincészet 2015-ös Kopár szelekciója, egy csodálatos cuvée Villány kiemelkedő dűlőjéből. Illatban és ízben fekete gyümölcsök keverednek egy kevés szilvával. A cabernet franc alapot szépen kiegészíti a többi fajta. Finom tanninos érzet a szájban, hosszú lecsengéssel.

 

Nyugodt szívvel ajánlom bárki számára az ilyen kóstolókat, ahol ízléstől függetlenül mindenki megtalálhatja a számára kedves borokat, és megismerkedhet akár eddig kevésbé ismert pincészetekkel is. Mindez azt bizonyítja, hogy a rivaldafényen kívül is sok szép bor vár megkóstolásra.