Azonban két dolgot említenék, amely mindenképpen nagyon szimpatikussá, szerethetővé tette a Vinoplois furmint kóstolóját – és ezt a megjelentek száma is igazolta. Amit első helyen említenék, hogy a 2900 forintos belépő kifejezetten baráti ár a 12 pincészet által felvonultatott 33 furminthoz. Jó, erre el lehet mondani, hogy a Vajdahunyad várban 6900 forintért meg közel hetven kiállító több mint száz furmintja, illetve a Borjour Magnum sétálókóstolójára elővételben 5000, a helyszínen 7000 forintért megváltott belépő ellenében pedig 150 borásznak 500 bora várta az érdeklődőket. Igen ezzel nem lehet vitatkozni. Mint ahogy azzal sem, amikor Magyarország legnagyobb zenei fesztiválja úgy hirdeti magát, hogy egyetlen napijegy árából akár 15 koncertet is megnézhet az ember egy nap, ha arra a bizonyos óbudai szigetre kilátogat.

 

Erre persze az illetőnek csak elvileg van esélye, a gyakorlatban ez a legnagyobb jóindulattal is csak maximum három koncertet jelent – hacsak osztódással nem képes szaporodni. A nagy monstre boreseményeken is valahogy ezt érzem. Az elvi lehetőség mézesmadzagját elhúzzák az orrom előtt, és mi a realitás? Negyed órát állok sorba, hogy egy új tételt megkóstoljak, de mivel még mindig nem kerülök sorra, így inkább elmegyek, majd később visszanézek. Mire azonban újra visszatalálok addigra már sok esetben elfogyott a kiszemelt bor... 

A Vinopolisban valahogy egyszerre sikeredett szakmaira és családiasra a borkóstoló. Itt azt éreztem, hogy nem egy masszadarab vagyok a tömegből, hanem én testesítettem meg a BORKÓSTOLÓ-t. Szinte alig várták a borászok, hogy a vendég az asztalukhoz érjen, hogy aztán a legjobb tudásuk szerint mutassák be furmintjaikat. Volt idő mindenkivel beszélgetni, minden kérdést feltenni. Nem lihegtek közben tizenöten a nyakamba és olyan sem fordult elő, hogy a nagy kavarodásban a borász az általam feltett kérdésre a mellettem lévő embernek válaszol.  A másik nagyon is említésre való dolog, hogy két olyan gigászi, fent nevezett boros esemény után még mindig van igény egy újabb boros kóstolóra. Kijelenthetjük, hogy hazánkban sikerült hatalmas tömegeket ráébreszteni a magyar borok létezésére. Szerencsére ez a tömeg minden alkalmat megragad, hogy a borokkal és kóstolásokkal kapcsolatos tudásszomját bárhol és bármikor kielégítse.

A Vinopolis a Pappas Autoval karöltve biztosította nekünk, lelkes furmint rajongóknak – amennyiben 16 és 18 óra között érkeztünk, de mindenképpen még a kóstolás előtt – az új Mercedes-Benz G-osztály, GL és GLK modellek tesztvezetését. Persze csak azoknak, akik akartak élni ezzel a lehetőséggel. Pont azon gondolkoztam, hogy a GL vagy a GLK modellt válasszam (a több mint 22.000.000 forintos induló árat figyelmen kívül hagytam), amikor egy barátom visszahívott a furmintok valóságába.

Szép sorban mentem végig és kóstoltam a szebbnél szebb tételeket. Kovács Nimródék Egerből hoztak egy 2010-es Nagy-Eged Furmintot. Elegáns megjelenés, komoly bor. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy mindez a 2010-es, híresen rossz évjárat terméke, akkor azért elgondolkoztam azon, mire lett volna képes ez a bor, ha egy lényegesen jobb évjáratban történik a szüret. A cégtulajdonossal, Kovács Nimróddal beszélgetve a következőket tudtam meg a furmintjáról: maradék cukor tartalma 3g/l. Sav: 7,5 g/l. Pont a szüret idejére érte el az ültetvény a hatodik évét.  Hektáronként a tőkeszám 6944 darab. A hektárra számított termésmennyisége 30 mázsa. 2010. október 20-ára esett a szüret időpontja. A bogyózás, zúzás után 3 órás áztatás következett, majd a préselés és hordóba töltés. A 100% magyar barrique hordóban történt az erjesztés. A hordóban történő érlelés 8 hónapig tartott. Palackmennyiség: 3000 db, kiskereskedelmi bruttó ára 4250 Ft. A pincészet még egy 2011-es furmintot is hozott magával ami ugyan kicsit még rakoncátlan a fiatal korára való tekintettel de azt már most is lehetett érezni, hogy hatalmas potenciál rejlik benne.

A Somlói Oszvald Pincészet három furmintot is bemutatott a közönségnek. A 2009-es Somlói Furmintjuknak színe az arany és szalmasárga között egyensúlyozott valahol. Egyértelműen hordozta a somlói jegyeket, így akár csukott szemmel kóstolva is meg lehetett volna mondani, hogy melyik borvidékről származik, illetve azt is, hogy melyik nagy furmintban gazdag borvidékünket zárhatjuk ki azonnal.  Ízben kiegyensúlyozott, savösszetétele harmonikus és a korty kellemes mandulás lecsengéssel zár. Alkoholtartalma: 12,8%.  A másik két furmintjuk 2010-es illetve 2011-es hordóminták voltak, a hordómintáknak megfelelő paraméterekkel.

Az estnek két meglepetés borászata is volt számomra, melyek borait kóstolva csak egy kérdést tudtam feltenni: eddig hol voltak? Az egyik ilyen (nem is annyira) csiszolatlan gyémánt a Szarka Pince volt Mádról. A borászatot Dr. Gősi Georgina Emese ügyvéd és borjogi szakjogász képviselte. Olyan lelkesedéssel beszélt a 1,5 hektáron szőlőt művelő Szarka Dénes borairól, hogy akár másnap reggelig is el lehetett volna hallgatni. Az első boruk a Tokaji Furmint Juharos 2011 volt, melyet visszafogott, diszkrét elegancia jellemez. Mint aki nem tehet arról, hogy hercegnek született, de hát azért a tény ettől még tény marad. Egyszerre lehetett érezni citrusos illatokat és mandulás jegyeket. Gyakran mondják, az hogy mit érzünk egy borban, az rajtunk, vagyis az aktuális hangulatunktól, illetve az adott napszakon is múlik. Meggyőződésem, hogy amit a 2011-es Tokaji Furmint Juharos kóstolásánál éreztem azt csak azért érezhettem, mert akkor és ott, azaz este, a furmintnak ilyen kedve volt és ezt az oldalát akarta megmutatni nekünk.  Gyakorlatilag ez a csoda nemcsak engem kápráztatott el, hanem mindenkit, aki kóstolt belőle.  Mint megtudtam a palackban lévő nedű 55 éves ültetvényről lett leszüretelve 5,5 g/l savval és 0,85 g/l maradék cukorral. Mindent kézzel csinálnak, a különböző fajélesztőket kihagyják a bűvészmutatványból. Hektáronként 2200 tőkét találunk az ültetvényen.

A pincészet második bora a Tokaji Furmint késői szüret 2010 volt. Ha a Juharos volt a herceg, akkor a késői szüret joggal tarthatna igényt egy hercegnői titulusra. Ezt a furmintot a Dancka dűlőben szüretelték és 970 db palackot töltöttek meg vele. Extrakt tartalma 48,9.

Az este másik meglepetése a Barta Pincészet Öreg Király dűlőből származó tételei voltak. Az Öreg Király dűlőről annyit érdemes tudni, hogy a nap beesési szöge 90 fokos, a talaj tiszta kő, zeolit és brutálisan meredek, illetve régen a Rákócziak birtoka volt. A pincészet organikus módszereket alkalmaz a szőlőművelésben (csak réz és kén alkalmazása – a szükséges mennyiségben, illetve csalánkivonat). A 2011 Tokaji Furmintjuk színe aranysárgás, ízben és illatban megjelenik a terroir. A mineralitás ketyegő bombája volt, ami pár másodpercig a szájban való forgatás után robbant. De szerencsére itt nem voltak áldozatok. Helyette az ásványosság szétszóródott milliónyi darabkái készültek fel arra, hogy nyálkahártyámon felszívódjanak. Itt is egyértelműen felismerhetőek voltak a körte és déli gyümölcsös jegyek.

A 2011-es Egy Kis Édes Furmintot a dűlő alsóbb részein szüretelték. A Kis Édesnek szalmasárga színe volt. A név tényleg azt adja, amit a bor nyújt (nyilván ezt a nevet nem lehetett adni mondjuk egy aszúeszenciának). Tehát egy könnyen érthető, ugyanakkor mégis minőségi, nagy gonddal készített borral állunk szemben, amely teljes joggal jelentheti az első lépcsőfokot azoknak a borszerető embereknek, akik a furminttal való ismerkedésük grádicsán szeretnének minél magasabbra jutni. Alkohol: 12,5 %, cukor: 74,1 g/l, sav: 6 g/l.

A Tokaji Szamorodni 2008 tételükben – mely teljes egészében furmintból készült – megdöbbentő volt a kompexitás tökéletessége. Ez vonatkozott az illatra, ízre és annak a hosszú lecsengésére, hogy szinte még most is érzem a számban. Ha a szamorodnit kellene meghatároznom, akkor biztosan erre a borra gondolnék. Amúgy pedig a 2012-es Pannon Bormustra egyik csúcsbora volt. Talán nem véletlenül. Alkohol: 11,54 %, cukor: 125 g/l, sav: 6,8 g/l.

***