Nemzetközi borvacsorák otthon: rajnai rizling nélkül nincs igazi német vacsora

Kókai-Nagy Tímea
2022. március 11., 09:44


Ha németországi élmények kerülnek szóba egy-egy beszélgetés során, elsőként a sörök és az ezekhez kapcsolódó sörfesztiválok jutnak eszünkbe – pedig az itteni borok legalább ennyire felejthetetlenek és rabul ejtik azt, aki kortyol belőlük. Velem is pontosan így történt. 
Nemzetközi borvacsorák otthon: rajnai rizling nélkül nincs igazi német vacsora
Németországnak 13 borrégiója van, és ennek megfelelően a helyi borkínálat igen sokszínű – talán össze sem tudnám számolni, hányszor jártam már az országban (egy-egy borvidéken többször is), de mindig találok valamit, amit érdemes kipróbálni. A borvidékek jellemzően az ország délnyugati és déli részében koncentrálódnak, de még így is a világ legészakibb fekvésű boros területei közé tartoznak. Az itteni borok a sajátos éghajlati- és talajviszonyoknak köszönhetően általában könnyűek, frissek és gyümölcsösek, ám a különböző talajtípusoknak és szőlőfajtáknak köszönhetően a német borkínálat mégis kellően változatos és izgalmas. A klíma leginkább a fehérboroknak kedvez, és igazából a Golf-áramlat meleg-nedves hatásának köszönhető, hogy egyáltalán beérik a német szőlő, de ennek ellenére – vagy éppen ezért? – vörösborokkal is találkozhatunk itt. 
 
Az országban közel 140 fajta szőlőt találhatunk, ám ezek közül, ha csak egy fajtát említhetünk, a legnagyobb valószínűséggel a rajnai rizling jut eszünkbe. És jöjjön most egy vallomás: ha valaki megkérdezi, hogy melyik a kedvenc fajtám, biztosan a rajnai rizling lesz a válaszom. A fajtával annyira elfogult vagyok, hogy még a konyhában is kivételt teszek a kedvéért: többnyire először az ételt gondolom ki az általam főzött vacsorákhoz, és ehhez választom a bort, de a rajnai esetében ez éppen fordítva van. Előbb beszerzek egy palack finom rajnai rizlinget, és utána gondolkozom csak azon, hogy milyen étel illik mellé. Szerintem nincs még egy olyan szőlőfajta, amely egyszerre képes megmutatni a terroir tulajdonságait, amelyen termett, ugyanakkor mégis megmarad saját egyénisége – és még a fajtajegyek is megtalálhatóak lesznek a borban! Összetettség, sokoldalúság, gyümölcsösség, jó savak…. ez bizony a rajnai rizling!  
 
Sokszor került már rajnai rizling a poharamba, de bizony még mindig nem tudom megunni…. és hogy miért? Mert ebből a szőlőből az egészen száraztól az édes desszert borig minden stílusban kiemelkedő tételek készülhetnek. A magas savtartalom miatt jól áll neki egy kis maradékcukor, de bármelyik stílusban érdemes kipróbálni, mert nem fog csalódást okozni. Különösen szeretem azokat a palackokat, amelyekben némi petrolosság és intenzív mineralitás is felfedezhető – számomra ezek egy jó rajnai rizling kötelező elemei!
A rajnai rizlingek olyan változatosak, hogy ha választunk egy palack jó rajnait, biztosan találunk hozzá megfelelő receptet. A jó savszerkezet és az egyensúlyhoz szükséges maradékcukor remek ételkísérővé teszik a fajtát: még az intenzív, csípős, markánsan fűszeres ízek mellett is megállja a helyét, komplexitása miatt pedig kifejezetten igényli a hasonlóan összetett ételeket. 
Hazánkban a német területekhez képest melegebb és szàrazabb klímán igényes borász kezében a rajnai rizlingek hihetetlenül elegáns változataival találkozhatunk. Pannonhalmán a rajnai rizling izgalmas stílusait mutatja be Czurda Henrik Szőlőskertje Győrszemeréről.
 
A jellemzően csípős, fűszeres ázsiai ételekkel is remek párost alkot, de vannak tipikusan német ételek is, amikkel érdemes kipróbálni – például valamilyen hallal, amelyet előszeretettel fogyasztanak az ország északi részén. Én magam nem vagyok a halételek barátja, de a lazac nagy kedvencem, és sokszor készítem rizlinggel párosítva. Különösen tavasszal, spárga szezonban – és erről a zöldségről bizony mindig Németország, az ottani élményeim jutnak eszembe!
 
Ha jön a spárga szezon, a német városokban ugyanis gombamód szaporodnak a kis bódék, ahol csak spárgát árulnak (és persze epret, aminek ugyanekkor van a szezonja), és még azon sem lennék meglepődve, ha külön törvény is lenne arra, hogy kötelező spárgát enni!  Legegyszerűbb – és szerintem legfinomabb – formája, ha kicsit sós-édes-citromos vízben megfőzzük, hollandi szószt készítünk mellé, és persze a már említett lazaccal tálaljuk. (A németek egyébként olyan „spárga-fanatikusak”, hogy még speciális főzőedényük is van, amiben éppen „nyakig” merül a spárga - a feje a víz fölött van, mivel azt nem is kell főzni, elég a vízgőz neki, hogy átpárolódjon.)
 
Tudtad? A zöld és a fehér spárga ugyanaz a növény! De hogyan lesz fehér? Nagyon egyszerű! Ilyenkor a homokos talajban, egy földkupac alatt, sötétben nő a spárga, így nem jut fényhez, s nem zöldül meg.
 
Lazac spárgával és hollandi mártással
 
Lazac – hozzávalók:
2 szelet lazac
só, bors ízlés szerint
2 ek napraforgó olaj
1 ek vaj
 
Elkészítés
A lazacfilék egyik felét csak sózzuk. A másik felét is megszórjuk sóval, de ezt már borsozzuk is, ízlés szerint. A serpenyőben az olajat felhevítjük, majd a lazac fűszeresebb felével beletesszük, és néhány percig sütjük, majd megfordítjuk, és egy kanál vajat mellé dobva, további 2 percig sütjük. Melegen tálaljuk.
 
Hollandi mártás – hozzávalók:
4 db tojássárgája
10 dkg vaj
citromlé egy fél citromból facsarva
só, bors ízlés szerint
 
Elkészítés
A vajat megolvasztjuk, és félretesszük hűlni. A tojássárgákhoz hozzáadunk egy kanál hideg vizet és addig habosítjuk, amíg buborékos nem lesz a teteje.
Egy kisebb lábasban vizet melegítünk, majd amikor a víz forrni kezd, a tojássárgás edényt is felé tesszük úgy, hogy az ne érjen bele a vízbe. 3-4 percig folyamatosan keverjük a habverővel, majd levesszük a gőzről, és míg a habverővel folyamatosan dolgozunk rajta, fokozatosan hozzáadjuk az olvasztott vajat. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd hozzáfacsarjuk a citrom levét. Várjuk meg, amíg langyosra hűl!
 
Habár elsőre biztos azt mondja mindenki, hogy „hát nem is német étel”, a spárga és a lazac után más desszertet nem is tudnék elképzelni, mint almás rétest. Valóban, ezt a sütit leginkább az osztrákok révén ismerjük, de a németek is előszeretettel készítik és fogyasztják - fahéjjal, jó sok porcukorral, esetleg egy kis mazsolával, és persze édes rajnai rizlinggel az igazi (a palackon ezúttal a Spätlese vagy az Auslese feliratot keressétek). 
 
Almás rétes (Apfelstrudel) - hozzávalók:
A tésztához:
25 dkg liszt
1 tojás
3 dkg vaj
1 dl víz
1 csipet só
A töltelékhez:
80 dkg alma
1 teáskanálnyi őrölt fahéj
1 tojás
1 fél citrom leve
2 evőkanálnyi kristálycukor
5 dkg zsemlemorzsa
2 evőkanálnyi vaj
Elkészítés:
Kezdjük a tésztával. A hozzávalókat két deka vajjal összedolgozzuk, majd megolvasztjuk a maradék vajat, és a tészta tetejére csurgatjuk. Félretesszük a tésztát egy órára, és amíg pihen, elkészítjük a tölteléket. 
Az almákat megpucoljuk és lereszeljük. Egy serpenyőben felolvasztjuk a vaj felét, majd megfuttatjuk rajta az almát, aztán hozzáadjuk a fahéjat és a citromlevet is. Ezt a keveréket félretesszük, majd a vaj másik felén barnára pirítjuk a zsemlemorzsát és a cukrot. Ha szépen megpirult minden, összekeverjük az almás masszával, és félretesszük kihűlni. Amikor kihűlt a töltelék, három részre osztjuk a tésztát, és egyenként kinyújtjuk (egészen vékonyra), majd megtöltjük az almás keverékkel és feltekerjük. A sütőt előmelegítjük 180 fokra, és 45-50 perc alatt. megsütjük a réteseket. 
 
Kapcsolódó cikkek:
 
 
 

 
Winelovers borok az olvasás mellé