Az elátkozott Rác fürdő

Gonda György
2013. július 10., 10:19


Summarium - Az árvízre hivatkozó halasztás után, valami nem teljesen világos ok miatt most sem foglalhatta el a magyar fajták kavalkádja a Rác fürdő épületét. Ahogy ezt a fürdőzni vágyok sem tehetik meg egy jó ideje. Így aztán a parkolóban, a tabáni fák gyűrűjében gyűltünk össze magyar borokat kóstolni június 5-én. Lehet, hogy a fürdő van elátkozva és ez sugárzott ki ránk is?
Az elátkozott Rác fürdő
 
Az elátkozott Rác fürdő
fotó: BorJour Facebook
Az biztos, hogy mindenkinek merem ajánlani a fürdőt. Próbálják ki, amint egyszer megtelnek a medencék vízzel, a szaunák, gőzkamrák kényeztető meleggel. Megéri. Nem mindennapi élmény lesz. A modern, a török, és a historizmus keveréke, nem kevés dekadenciával, pici nagyzolással, és némi ipari hidegséggel. 
Mivel célunk most a magyar fajtákkal való ismerkedés, életképességükön, használhatóságukon való merengés volt, ezért kezdjük el beszámolót a vörös fajtákkal, mert azt gondolom, itt kevesebb keresnivaló van. Nem érzem értelmét régi fajták újratelepítésbe vonásának, legalábbis statisztikailag érdekes mértékben.
 
Azoknak a csak Magyarországon illetve a környező országokban fellelhető kékszőlő fajtáknak, amelyekkel már hosszabb ideje ismerkedünk, úgymint a portugieser, a kadarka, a kékfrankos a fontosságát nem szabad és nem is kell megkérdőjelezni. Ezeknek a fajtáknak a termőhelyen elfogyasztott borok között nagyon nagy szerepük van, az ideérkezőnek helyi „ízeket”, helyi hungarikumokat mutatnak. A világpiacra betörni velük komoly szinten nincs esély, de nem is ebben van az erejük. A portugieser sajnos mostanság a villányi borvidéken kicsit rossz irányba ment el. Sok borásznál elvesztette gyümölcsösségét, könnyedségét, besűrűsödött és megdrágult. Ezen kellene változtatni és fontosságban visszakerülne a rozék, sillerek mellé. A kékfrankossal nincs semmi gond, csak hagyni kellene, hogy hozza, amit tud: üdítő erejét, frissességét és nem erőltetni bele erős tanninokat. A kadarka útja még kicsit ködös számomra, de a Kadarka Kerekasztalon elhangzottak azt mutatják, hogy vannak célok.
 
Az elátkozott Rác fürdő
fotó: BorJour Facebook
Feltűnt a Zeniten pár olyan fajta, amiről mindenképpen beszélnünk kell. Ezek a turán, a rubintos, a csóka és a Néró. Sajnos az a fajta, ami szerintem a legizgalmasabb, a fekete járdovány, nem volt kóstolható. Ezzel a szőlővel Gere Attila Pincészete foglalkozik a legintenzívebben és egy 1300 palackos tételt már piacra is dobtak belőle. Kellemes, jól fogyasztható, gyümölcsös, inkább savhangsúlyos, mint tanninos bor. Igazán jó fogyasztani. A turánról ezt nem mondanám el, bár a termelők között igen népszerű. Nekem fogyasztónak még nem sikerült megértenem, miért. A turán többszörös keresztezéssel született meg Egerben. Szülei a bikavér 8 (teinturier x kadarka) és a Gárdonyi Géza (medoc noir x csaba gyöngye).  A fajta sokak véleménye szerint mindössze arra jó, amire kitalálták: festőszőlőnek és házasítások feljavításának. Önállóan mindössze sok, erős tanninjai, és furcsa, émelygős virágillata marad meg. Még az olyan jól sikerült borokban is, mint Szecskő Tamás 2011-es évjáratú mátrai bora. S ez tényleg a jobbak közül van.
Az elátkozott Rác fürdő
fotó: BorJour Facebook
A mátrai Tőkések karolták fel, elsősorban Losonci Bálint, a rubintost. Bár ezen a rendezvényen szintén Szecskő úr borát lehetett megkóstolni. A rubintos is egy – ősinek nem mondható – keresztezés, mely Kozma Pál munkája, kékfrankosból és kadarkából. A felmenők alapján akár valami csoda is lehetne a pohárban, de mindössze a kadarka fűszerességét, barátságos szerkezetét sikerült megőrizni. Összességében valahogy nem áll össze érdekes egészé. S ez az összes általam kóstolt rubintosra igaz. A csókaszőlő egyedül talán a Vylyan Pincészetet hozta lázba, legalábbis az ő boruk került a figyelem középpontjába, s került palackba már több évjáratban is. Azt elmondhatjuk, hogy van benne fantázia, van benne élet, karakter, egyediség. Nem ez lesz a magyar vörösbort megváltó fajta, de szívesen innám bármikor. Nem úgy, mint a Nérót. A Néró is az újkor gyümölcse, mert 1965-ben keresztezték Egerben. A turán rokona. Eger 2 és Gárdonyi Géza a szülők. Egy rezisztens, csemegeszőlő fajtával van dolgunk. Én magam nem hiszek a 2in1elvben, ezért mondom azt, hogy csemegeszőlő, nem pedig borszőlő. Népszerűségét persze ellenállóképessége adja, de ez nem minden. Kóstoltam már Egerből, az Alföldről, Sopronból és most Szekszárdról, a Merfelsz Pincétől. Ez a silleres hatású rozé és a szintén 2012-es édes párja sem mutattak semmi meggyőzőt. Végül is mondhatnám, hogy soha rosszabb bort ne igyak, de hát ennél magasabban van a léc. Unalmas szerkezet, se íze, se bűze. Félreértés ne essék, az eddigi negatív kritikák nem a borászoknak szólnak. Ők kihoztak magukból és a szőlőből minden jót, amit lehet. Ennyit tudnak a fajták.
Az elátkozott Rác fürdő
fotó: BorJour Facebook
A fehérek között sokkal egyértelműbb a kép, szerencsére. Hiszen itt van az ország két legfontosabb fajtája, amelyet legjobban ismerünk, és látjuk értékeit. Ez a furmint és a hárslevelű. A most kóstolt tételek közül a Basiliscus Mestervölgy 2011 dülőszelektált tokaji tétele volt a leginkább figyelemreméltó. A furmint almás, birsalmás, kicsit citrusos karakterét mutatta, gazdag, széles skálán. Szerkezete tiszta Tokaj és tiszta furmint: lendületes savak, komoly test, ízzel teli, hosszú korty. Édes gyümölcsök, ásvány. Szép volt még Kolonics Károly 2011-es hárslevelűje is. Amely még fiatalsága mellett is meg tudta mutatni a fajta kedvességét, bár ez a somlói borokra nem is annyira jellemző. Ez a tétel is megmutatta, hogy a hárslevelű képes terroir borrá is válni. Az viszont ismét megmutatkozott, hogy bármit mond a történelem, a tapasztalat, ennek a két fajtának Tokajon és Somlón kívül nincs jó helye, máshol nem képes megmutatni igazi erejét. Aztán itt van a mi imádott olaszrizlingünk, amely gyakorlatilag egész Magyarországon megtalálható, ahány ház, annyi formában. Ez a fajta lehetne a pincénél kóstoltatás királya, egyeduralkodója. Pont az a típusú bor, amire például az osztrák és olasz gazdák építenek, amellyel kiszolgálják a turistákat, látogatókat. S nem kell ehhez túl sok csodát letenni az asztalra. Tisztaság, minőség, értelmezhető ár. S persze olyan a fajta, aminek van múltja, van mire építeni, kialakult mellé gasztronómia is, csak még nem vettük észre. Aztán van nekünk még a juhfarkunk Somlón, amely szintén egyre szebb eredményeket mutat, kezdi kinőni gyerekbetegségeit. Érlelhetősége, megfelelő terméskorlátozás mellett finom savai, és izgalmas virágos aromatikája, már többször mutatta meg, hogy figyelemreméltó fajtával állunk szemben.
Az elátkozott Rác fürdő
fotó: BorJour Facebook
A szabad ég alatt volt még mód sok fajtát kóstolni: arany sárfehér, kövidinka, zéta, zenit, zeusz, királyleányka, kabar, cserszegi fűszeres, irsai olivér, vulcanus, bakator, budai zöld, kéknyelű, rózsakő. Ebből a tekintélyes sorból három fajtáról szeretnék szót ejteni. Ezek a cserszegi fűszeres, királyleányka és kéknyelű. A többiekkel, azt hiszem akármit is csinálunk, nem leszünk képesek jelentőset hozzátenni a magyar borkultúrához. Elsősorban azért, mert ezek a fajták nem rendelkeznek olyan képességekkel, kitartással, élvezeti értékkel, amely számottevő. A budai zöld és a bakator némi tanulással, kísérletezéssel sokra lenne képes, de a fajták határozott karaktere, erőteljes savai és ehhez képest kevés aromatikájának nem kedvez a mai közízlés. Visszakanyarodva a többihez. Cserszegi fűszeres az a fajta, amit mindenki ismer ebben az országban. Gyümölcsös, szőlős illata és íze, jól iható szerkezete teszi népszerűvé Cserszegtomaj gyermekét, Bakonyi Károly művét, az Irsai Olivér és a piros tramini házasságát. A mai estén én elmentem mellette, mert őszintén szólva nem nagyon kedvelem. Szerencsére az utóbbi években tűnnek fel olyan tételek, amelyekbe keveredett némi izgalom is. Ezek elsősorban olyan borvidékekről származnak, ahol a terroir és a megfelelő szakmai munka lehetővé teszi, hogy több savat és így lendületet gyűjtsön, ezzel legyőzve sokszor kellemetlen parfümös jellegét. A királyleánykának is az ilyen területek tesznek jót. Mint például miklóscsabi 2011-es Marilyn Mórról fantázianevű bora. Amely egy tiszta királyleányka, határozott fajtajelleggel, ami tömény szőlőt jelent és a Mór adta szép savakat, enyhe ásványos jelleget. Egyenes, tiszta, semmi pózolás. Szép bor. Köszönjük Csabi. S végül kissé bő lére sikerült gondolataimat, hadd zárjam Badacsony új üdvöskéjével, a kéknyelűvel. Akik nyomon követik a borvidék elmúlt éveinek történetét, azokat nem lepi meg, hogy ez a fajta kerül mostanában előtérbe. Sokan régóta kísérleteznek a fajtával, de ha lehet azt mondani, Badacsonyban ez kötelezővé is vált. Egyre több szép példája van. Ezek egyike a Málik Pince 2012-es bora. Illatában sok fehér szirmú virág, ásványok. Szerkezete jó egyensúlyú, kellően savgazdag, a kicsi hordó szépen lekerekíti. A korty hosszú, húsos, hozza az illatokat. Érlelhető, jó bor. A kéknyelű annyira fontossá vált napjainkra, hogy a Badacsonyi Kör nem rég mutatta be erre a borra kreált halételét, amelyet a borvidék jellegzetes ételévé akarnak tenni. Jó elgondolás, így működik egy fajta marketingje.
Az elátkozott Rác fürdő
fotó: BorJour Facebook
Véleménnyel lehet vitatkozni és kell is, mert a bor szeretete szubjektív dolog, de remélem, hogy sikerült pici segítséget nyújtanom az új és visszatérő fajták rengetegéből való kijutáshoz.
Még több fotó a BorJour Zenitről itt.
Winelovers borok az olvasás mellé