Polgár Zoltán: számvetés a múltról, tervek a jövőből

Geri Ádám
2020. március 18., 07:56


A többszörös jubileum okán különleges év a 2020-as a villányi Polgár Pincészetnél. Polgár Zoltánnak, mint mindig, rengeteg terve van, egy valamin azonban nem szeretne változtatni.
Polgár Zoltán: számvetés a múltról, tervek a jövőből
Címlapfotó: Polgár Pincészet és Panzió Facebook-oldala
 
Zoli Bácsival harmadik nekifutásra tudtuk összehozni ezt a beszélgetést. Azt hinné, az ember, a tavasz egy picivel nyugisabb egy borász életében. Mitől ilyen sűrűek a napjai?

Éppen kitört nálunk a „kóstolási láz”, most végezzük az utolsó simításokat a fajtaboroknál, illetve a házasítást a nagy cuvée-knél, a Credónál és az Elixírnél. Valamint készül egy meglepetés is. Én nagy tisztelője vagyok az olaszrizling fajtának, olyannyira, hogy még a balatoni borászok is mindig elismerően szólnak az olaszrizlingünkről. A 2019-es évjáratban ráadásul az enyhe túlérésből adódóan gyönyörű mézes jelleg is megjelent a borban, ezért úgy döntöttünk, hogy nem alapborként, hanem a magasabb kategóriájú Therápia sorozat tagjaként, rajnai rizling palackban hozzuk forgalomba. Ez igazi újdonság lesz. Ha pedig nem a borokkal foglalatoskodom, akkor valahol kóstolót vagy előadást tartok, mint a minap például a Corvinus egyetemen.
 

Idén lesz 70 éves, feleségével 30 éve alapították a vállalkozásukat. Jut ideje arra, hogy számvetést tartson: mi vált valóra az álmaiból, elérte-e, amit szeretett volna?

Valóban sok évforduló van idén. Éppen 50 éve annak, hogy hivatásszerűen végezhetem a szakmámat, akkor szereztem meg a szakmunkás képesítésemet és vettek fel a Kertészeti Egyetemre. De akkor tettem le a vadászvizsgámat és szereztem a jogosítványomat is. Ebből az alkalomból egyébként egy barátom készített egy videófilmet, egyfajta visszatekintést az életemről. Ezt végignézve is azt mondhatom, a nagy álmomat, hogy Villányban pincészetet vezetek, sikerült megvalósítanom. Szerencsésnek mondhatom magam.

Terveznek nagy ünneplést vagy különleges rendezvényt erre az évre?

Ezt még nem tudom, ha lesz, akkor is inkább nyár végén, ősz elején, mert akkor van a születésnapom. A család, a barátok biztosan készülnek valamivel. Annyira azért nem nagy mérföldkő a 70 év, mint mondjuk az 50 volt, amikor valóban nagy ünneplést csaptunk. Amúgy meg minden héten történik valami: az említett Corvinusos előadásom a vállalkozásunkról szólt, vagyis többé-kevésbé ugyanúgy felelevenítettem ott a pályámat.

Zoli bácsi kifogyhatatlan az energiából és a tervekből, gondolom, most is van még 70 évre való.

Mindenképpen szeretném biztosítani az utánpótlást, a fiam a szőlőben már velem dolgozik, a pincében is egyre jobban be akarom vonni a munkába. És hát ott vannak az unokák, akikkel együtt járom a hegyet, nagyon izgalmas nekik önmagában az is, hogy terepjárózunk, vagy hogy néha belenyalhatnak a borba. Közel állnak hozzám, sokat foglalkozom velük, jó lenne, ha ez a szép szakma őket is megérintené.
 
Polgár Zoltán: számvetés a múltról, tervek a jövőből
Fotó: polgarpince.hu

Milyen fejlesztések, újdonságok lesznek a közeljövőben a pincészet és a vendégház körül?
 
Túl vagyunk egy sikeres pályázaton, a vendégházban végzünk korszerűsítéseket, két appartmant már teljesen felújítottunk. A pincészetnél is tervben van némi megújulás, tartályokat és prést akarunk beszerezni és a hűtőrendszert is fejlesztenénk. A szőlőben szintén mindig van valami tennivaló, ha más nem, akkor a támoszlopok cseréje, vagy a tőkék pótlása. Szeretem az öreg tőkéket, nem vágom ki őket ok nélkül, de amikor van erre támogatás, nyilván elvégezzük az ültetvények felfrissítését. Szóval nem lehet soha hátradőlni.

Híres arról, hogy szeret kísérletezni. Számíthatunk-e valami „boros” újdonságra a Polgár Pincétől?
 
Nem túlzás azt állítanom, hagyományteremtő céllal 22 éve mi kezdtük el Villányban a Márton-napi újbor ünnepet. Ilyenkor mindig három újborral jövünk ki. A vendégeinknek "hála" egy ideje készítek fehér kadarkát. Valóban kiváncsi ember vagyok, de fajtaszerkezet terén például már szerintem nem fogok változtatni. Pár éve Argentínában jártam és nagyon „bezsongtam” az ott kóstolt malbeckek kapcsán, de aztán később összekóstoltam őket a Villányi Franc-okkal és rájöttem, utóbbiak érdekesebbek, így lemondtam a malbec telepítéséről. Egyébként is, a borvidék letette a voksát a franc mellett, ezzel is sok még a tennivaló, folyamatosan ötletelünk. A tavalyi Franc & Franc konferencián az én kezdeményezésemre például muzeális cabernet franc tételeket is felvettünk a programba, a meghívott külföldi szakértőket is sikerült elvarázsolnunk ezekkel a borokkal. Debrecenben év végén el is indítottunk egy muzeális kóstolósorozatot, amit havonta tervezünk megrendezni, de „műsoron kívül” is szívesen bemutatom a pincénél ezeket a borokat az érdeklődőknek. Tudom, hogy most főleg a friss, reduktív stílus a divat, de egy borvidék potenciálját szerintem az érlelt tételek mutatják meg igazán. És meglepő módon a villányi fehérek is nagyon jól kiállják az idő próbáját, mint azt egy nemrég kinyitott 1982-es olaszrizlingem is bizonyította. Úgyhogy most ebbe az irányba is szeretnék kicsit továbblépni és a muzeális borok okozta élményt az arra nyitott borkedvelőkkel megosztani.