Kerülőutak rovatunkban hagyományosan egy borvidék pincészeteit látogatjuk meg, beszélgetünk a borászokkal a pincéről, a borvidékről, miközben megkóstoljuk a kínálatot. Legutóbb tavaly augusztusban jártunk Tokajban, nem kevésbé izgalmas két napot töltöttünk ott a csapattal. Ezúttal öt borászatot látogattam meg. Öt borászat (négy Mádon, egy Bodrogkeresztúron), öt stílus, öt hitvallás, mindegyik egyedülálló és figyelemreméltó. Közben megérkezett az idei első igazi hó, mesebeli díszletet biztosítva a kirándulásnak. Emiatt az esetleges dűlőtúrák nem igazán jöhettek szóba, cserébe viszont több borász is az otthonában fogadott, így az is kiderült, mivel töltik az idejüket, ha kint a szőlőt éppen hó takarja.

 

 

 

A Barta Pincénél Ujvári Vivien borásszal és Barta Károly tulajdonossal furmintot és aszút kóstolgatva beszélgettünk többek között a tokaji pezsgőkről és a pincészet nevével mára egybeforrott Öreg Király dűlő titkáról. Végijárhattam a Rákóczi-Aspermont kúriában működő borászatot és az eredeti stílusban felújított lakosztályokat is.

 

Zsirai Katánál egy baráti beszélgetésen megtudhattam, milyen újdonságokkal készül a közeljövőben és hogy milyen a fiatal borászok élete Mádon. Közben két borvidékről kóstoltam a borait.

 

A bodrogkeresztúri Füleky Pincészetnél a házigazda, Szabó Hajnalka kereskedelmi és marketing vezető, mintha régi ismerős lennék, fogott be engem a főzésbe, hogy aztán a négy fogásos vacsorát a pincészet válogatott boraival a 18. századi barokk kúriában, tökéletesen korhű kulisszák között együtt fogyasszuk el. Pontosan úgy, ahogy az egykori tulajdonos, Füleky György tehette anno.

 

Szepsy István („aszúkirály”, „a magyar bor egyik prófétája”, „első számú tekintély”, a borász, aki „feltette Magyarországot a világ bortéképére” – kinek melyik tetszik) abban a kivételes megtiszteltetésben részesített, hogy otthonában fogadott és négy órára elvarázsolt történeteivel, a kérdéseimre adott válaszaival és ikonikus boraival. Több cikkre való anyaggal és egy életre szóló élménnyel tértem haza tőle. Mire elbúcsuztam tőle, Mádot ellepte a hó, valami tényleg más lett, mint előtte volt.

 

A Holdvölgy pincészetnél tett látogatásom megmutatta, hogy a modern felszín alatt és a kiváló díjnyertes borok (mást ne modjunk, a Winelovers 100-on a legjobbak között végzett Culture 2011) mögött micsoda évszázados tradíció húzódik. Mindezt ráadásul rendkívül szórakoztató, már-már a kalandtúrák izgalmát idéző módon tudják közel hozni a fiatal generációhoz. Hab volt a tortán a szamorodni, kései szüretelésű, aszú és eszencia boruk – egyetlen pohárban.