En primeur 1. rész – miért legális Bordeaux-ban a gyerekkereskedelem?

Geri Ádám
2020. március 30., 10:00


Idén március 30. és április 2. között tartották volna Bordeaux-ban az úgynevezett en primeur hetet. Kétrészes sorozatunkban azt mutatjuk be, hogyan lehet egy még szinte nem is létező borral vásárt csinálni, illetve milyen hatása lehet erre a közel 50 éves üzleti modellre és áttételesen az egész borvidékre a koronavírusnak.
En primeur 1. rész – miért legális Bordeaux-ban a gyerekkereskedelem?
Címlapfotó: www.bcfw.co.uk
 
„Az üzlet, aminek segítségével embrionális korban lévő borokból bevételt csinálnak” – jellemezte egyszer igen találóan Jancis Robinson, a világ egyik legelismertebb borszakértője az en primeur rendszert. Pontos magyar fordítása nincsen, a világ általában a bor futures, vagyis a borral kapcsolatos határidős ügylet kifejezést használja rá (a futuresről lásd a keretes írást lejjebb). Arról van ugyanis szó, hogy a bort akkor adják-veszik, amikor még nincsen teljesen kész, még a hordóban érik. Bordeaux-ban, ahonnan ez a „szokás” hódító útjára indult, mindig a szüretet követő első év március-április fordulóján van az en primeur hét (idei ma kezdődött volna), vagyis alig 6-7 hónaposak ekkor a borok. További 12-18 hónap telik el a palackozásukig és összesen akár 4-5 év a forgalomba hozatalukig.
 
A tőzsdén kívüli határidős ügylet (angolul futures) olyan szerződés, amely egy eszköznek egy most kialkudott áron való jövőbeli adásvételére szól. Az úgynevezett hosszú pozícióban lévő megbízó az ügyletben meghatározott termék (áru, értékpapír stb.) megvásárlására kötelezett, míg a rövid pozícióban lévő megbízónak a megadott határidőben le kell szállítania az árut. Ha az eszköz piaci ára a határidő bekövetkeztekor (lejárat) nagyobb, mint a kialkudott (határidős) ár, akkor a hosszú pozícióban lévő profitál abból, hogy az ügyletben már megállapított, alacsonyabb áron tudja megvenni a terméket. Ha az ügylet tőzsdén kívüli, akkor pénzmozgás, fizetési kötelezettség csak az ügylet lejáratakor van. A határidős ügyleteket spekulációra vagy fedezeti célra lehet használni. (forrás: Wikipédia)
 
A bordeaux-iak esetében a vevők tényleg szinte az ismeretlenbe ugranak fejest. A borvidéken jellemzően házasításokat készítenek, ám a vásárlás pillanatában a fajtatiszta tételek még külön-külön pihennek a hordókban és várják a sorsukat. A pincészetek összeállítanak persze erre az alkalomra „próbacuvéeket”, hogy az érdeklődőknek legyen valami fogalmuk a várható végeredményről, ám a borok érésével még simán változhat az arány. „Mégis fontos pillanatkép, a tengerentúli szakértők már ekkor megpróbálják megítélni, olyan bor születik-e, ami az ottani közönség ízlésének megfelel” – mondja Roger Voss, az amerikai Wine Enthusiast magazin európai részlegéről.
 

S hogy miért jó mindez? A pincészetnek azért, mert jóval előbb pénzhez jut, mint hogy a borai elkészülnek, ráadásul presztízsértéke is van. Az egész kezdeményezés egyébként éppen az első okból indult 1975-ben. A két évvel korábbi olajválság, némi borhamisítási botrány és egy gyengébb évjárat után sürgősen készpénzre volt szükségük a bordeaux-i borászatoknak. Elküldték hát a „bébi” boraik hordómintáit az első számú exportpiacuknak számító Londonba. Mindez az angol kereskedőknek is kapóra jött, az előző évek gyengébb, de drága borai után ők is minél gyorsabban ki akarták köszörülni a csorbát.

A kialkudott ár (ami az adókat nem, de a biztosítást és a szállítást tartalmazza) az esetek döntő többségében alacsonyabb a későbbi kiskereskedelmi árnál – ez benne a „buli” a vevők számára.
Extrém példa az 1982-es Chateau Latour esete: 250 fontért jegyezték az en primeur héten, 2007-ben pedig már 9000 fontot adtak palackjáért (igaz, az értéknövekedés jelentős része már a palackozás után következett be). Mostanában nem jellemző az ekkora profit, 2005 óta az évjáratok fele éppenséggel vesztett értékéből a forgalomba hozatalig. Ez a közelmúltban komoly válságot idézett elő, a kezdeményezést a megszűnés veszélye fenyegette. (Ezért különösen érdekes, miként reagálnak majd a borvidék szereplői a koronavírus járvány befejezte után – a lehetséges forgatókönyvekről a sorozat második részében lesz majd szó.)
 
En primeur 1. rész – miért legális Bordeaux-ban a gyerekkereskedelem?
Kép: ft.com
 
Természetesen mindenki igyekszik biztosra menni, hogy nyereséget realizáljon. Tom Stevenson brit borszakértő szerint például az olyan kisebb tételekre érdemes „fogadni”, amiknél van rá esély, hogy egyáltalán nem kerülnek kereskedelmi forgalomba. A Stevensonhoz hasonló szakértőknek az egész folyamatban nagy a felelősségük. Többek között ők kóstolják és értékelik a borokat az en primeur héten. „Nagyon rendben kell lenni fejben. Rengeteg mindenre oda kell figyelni, ami az idő rövidsége miatt különösen nehéz” – nyilatkozta tavaly Rod Smith Master of Wine, aki összesen 500 en primeur bort kóstol le átlagosan ezeken a napokon. „Fiatalok, ezért még nem dominál bennük a fa, érezni a gyümölcsöt, így könnyebben összehasonlíthatók egymással.”

Mint látható, nagyon komoly munka folyik a háttérben, Bordeaux-ban kivételesen szigorú hierarchiája van az egész folyamatnak. A chateau-k a courtier-k (követ) révén állnak tárgyalásban a négociant-okkal (ők a kereskedők képviselői), az üzletkötés tranche-okban, vagyis turnusokban zajlik. Az első turnust a legalacsonyabb árakkal a pincészetek csak azoknak ajánlják fel, akik rendszeresen vásárolnak náluk, vagy vállalják, hogy a rosszabb évjáratokban is lejegyzik a tételeiket. A második tranche-ban már mélyebben kell a zsebbe nyúlni.

A konstrukció az elmúlt közel fél évszázadban szerte a világban elterjedt. Létezik en primeur Burgundiában, a Rhone-völgyében, portóban, Ausztráliában, Olaszországban, de még pár magyar borászatnál is találkozni erre hajazó megoldásokkal (lásd a keretes írást lent). A forma természetesen régiónként változik. Burgundiában jóval kötetlenebb: a szüretet követő év október-novemberében tartanak maguk a termelők kóstolókat az újságíróknak és a potenciális ügyfeleknek, de küldenek is ki mintákat többek között Londonba, Hong Kongba, Tokióba, ahol szintén rendeznek „burgundi heteket”.
 
A legutóbb 2018-ban megrendezett Nagy Tokaji Borárverésre bármelyik tokaji termelő jelentkezhetett, az egyetlen kritérium, hogy csak olyan borral lehet részt venni, ami valamilyen tekintetben (összetétel, kiszerelés) egyedi és exkluzív, vagyis semmilyen más módon nem hozzáférhető. Így került kalapács alá még hordókorában többek között a Tokaj Hétszőlő 2016-os dűlőszelektált hárslevelűje, s lett az árverést követően a Borkollégium bora.

2018-ban az Aszú Világnap (december 10.) alkalmából jelentette be a mádi Holdvölgy Pincészet, hogy a borvidéken elsőként előjegyzéssel is foglalhatók lesznek kereskedelmi forgalomban még nem kapható, pinceérlelés alatt álló hatputtonyos tokaji aszúik. A Holdvölgy Culture hatputtonyos aszúkollekció tizenhárom évjáratot (2006-2018) foglalt magába, amelyek közül akkor még csak öt (2006-2010) volt kereskedelmi forgalomban kapható.

Hosszú ideje hagyomány a villányi Gere Attila Pincészetnél, hogy a csúcsborukat, a Kopar Cuvée-t a hivatalos forgalombahozatal előtt meg lehet vásárolni. 2019-ben a 2016-os évjáratot 6200 forintért lehetett lejegyezni, kereskedelmi ára jelenleg 8-9 ezer forint körül alakul. Kóstolásra itt is van lehetőség: idén február 14-én indult a jegyzés, de már két héttel előtte, a Winelovers Grandon is bemutatták a legújabb, 2017-es tételt.

Malatinszky Kúria En Primeur néven Malatinszky Csaba villányi borász 2000 óta tart bemutatóval és előadással egybekötött kedvezményes előjegyzést az érdeklődőknek. „Előjegyzésre minden évben csak a Kúria és a Kövesföld sorozat aktuális évjáratainak egy kis részét adom. Ez a hagyomány az én személyes történetemre utal” – mesélte Malatinszky Csaba 2016-ban. A kilencvenes évek elején, az ország első vinotékáját megnyitva, maga is hasonló előjegyzésekbe fektette a pénzét, és később ebből épülhetett fel saját szőlőbirtoka.
Winelovers borok az olvasás mellé