Az Egri Bikavér a XIX.-XX: század fordulóján jelent meg. A filoxéravész utáni szőlőrekonstrukció során a rendelkezésre álló, akkoriban nagyburgundiként ismert kékfrankost, az oportót és a kadarkát összeházasítva hoztak létre egy testes, magas alkoholtartalmú cuvée-t. A márka igazi felfuttatója Grőber Jenő volt, aki átvette a Szekszárdon akkor már évtizedek óta használt, jól hangzó márkanevet, és a bor testének növelése céljából a medoc noir szőlőfajtát is hozzákeverte a cuvée-jéhez. Jó marketinggel és gondos minőségbiztosítással ez a bor egyike lett Magyarország legismertebb borainak, amelyet a II. világháborúig világszerte megbecsülés övezett. Sajnos az elmúlt 50-60 év igencsak megtépázta ezt a már jól bejáratott márkanevet, így a mai termelőknek sokat kell még azon dolgozni, hogy újra jól csengő név lehessen a Bikavér. Az igényes egri pincészetek ma már dűlőszelektált boraikkal veszik be a piacot, és meggyőződésük szerint ez a legjobb módja annak, hogy kifejezzék az egri terroirt. Az Egri Bikavér Szabályzat három kategóriát állít fel: Egri Bikavér Classicus, Egri Bikavér Superior és Grand Superior. Nem határozza meg pontosan a felhasználható szőlőfajták körét, de tiltja a bordeaux-i fajták dominanciáját.