Borlexikon

A borászatban, borkóstolás során leggyakrabban használt kifejezések gyűjteménye.

Savakban szegényebb bor.
Savakban szegény bor.
Az intenzív ízhatást követő tompább, hosszan elnyúló ízérzet, amely az utóízben végződik.
A finom fehérboroknak az oxigén könnyen megárthat, míg a testesebb vörösboroknak akár előnyére is válhat, ha rövid időre levegőnek teszik ki, főképpen azért, mert ezzel a borász előmozdíthatja a hordós érlelés során végbemenő kémiai reakciókat, és megelőzheti az oxigénelvonás káros hatásait, továbbá a kénes vegyületek és a merkaptánok keletkezését. Ezért sok termelő rendszeres időközönként átfejti a bort egyik hordóból a másikba, így ideális mennyiségű oxigén éri azt. Mások a mikrooxidációval kísérleteznek. Olyankor a bor hónapokon keresztül csak a hordó pórusain keresztül levegőzik.
Olyan ital, amelynek cukortartalma legalább 70-100 g/l, alkoholtartalma legalább 15%, és valamilyen alkoholpárlat ízesítésével állítják elő. A likőrök ízesítése különböző élelmiszerekkel és aromaanyagokkal lehetséges, ám gyümölcslikőröknél és növényi likőrök esetén aromaanyagok az Európai Unióban nem használhatóak. A készítés gondossága és az ahhoz használt anyagok tisztasága szerint megkülönböztetnek finom (rosoglio) és közönséges (aquavitae) likőröket. A nagyon sok cukrot tartalmazó, olajsűrűségű likőröket krémlikőrnek (cremes) nevezik. Ilyen a tojáslikőr, a kávé- vagy a kakaólikőr. Az ánizslikőr jellegzetessége, hogy vízzel felhígítva színtelenről zavaros színre vált, ugyanis az alkoholtartalom bizonyos szint alá csökkenésével az ánizsolaj kicsapódik az oldatból.
Üvegből készült, hosszú szárú felül öblös eszköz. Űrtartalma 2 decilitertől az 1 literig terjedhet. A folyadékot a cső felső végének megszívásával juttatjuk el a lopó, illetve a pipetta kiöblösödő részébe, majd a felső végét befogva kiemeljük a hordóból. A felső vég lezárásának óvatos felengedésével a folyadékot finoman adagolhatjuk.